Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
m^úzEUMi Hírlevél m tárgyak. Ami egyiptomi jellegű, az nem mind föltétlenül egyiptomi. Ami Pannonia területén került elő, arról sem mindig tudjuk, tényleg a római korban került-e a hazai földbe, vagy később. A fő kérdés azonban sem nem az eredet, sem nem a kor, hanem a jelentés. Mi tekintendő emléknek, szuvenírnek, és mi kultusztárgy? Mi bizonyítja az egyiptomi vallás átvételét, annak bármilyen formában való jelenlétét Pannóniában? Hol ragadható meg Pannóniában az egyiptomi kultuszhoz szorosan kapcsolódó egyiptomi kultúra? Az ottani kultusz, hit és vallásgyakorlat átplántálódott-e ide, s ha igen, hogyan? Ugyanolyan formán, vagy másképpen? Személy szerint kikhez kapcsolódnak ezen emlékek; magánszemélyek vagy közhivatalnokok hagyták-e ránk? A válaszhoz szükség lenne az összes ilyen jellegű pannoniai emlék szisztematikus összegyűjtésére, (amely ma már természetesen még nagyobb, mint Wessetzky Vilmos egykori anyaga), s mindannak módszeres régészeti interpretációjára is. Az így nyert kép remélhetőleg közelebb vihet minket e probléma megragadásához. Markáns vélemények ez ügyben utoljára az ötvenes-hatvanas években jelentkeztek (főként a szombathelyi római szentély Iseum gyanánt való azonosításakor), s azóta a párbeszéd mintha ellanyhult volna. A megújuló diskurzusban sajnos az egykori nagyok közül már nem sokan vehettek részt, de a ma élő generációknak ugyanúgy megvannak a leletekhez intézett kérdései, és onnan nyert válaszai. Ugyanakkor mindnyájan érezzük tudásunk határait, s azt, hogy az új szintézis csak a több irányból gyűjtött ismerethalmaz eredményeként születhet meg. Ma nemcsak a tudományos közgondolkodás más, mint a Rákosi-, és kora Kádár korszak idejének fojtogató zártságában, hanem számos új lelet is előkerült azóta, s a tudományos módszerek is változtak. A keleti kultúráknak a Római Birodalmat átjáró hatásáról monográfia-sorozatok jelentek meg (melyek közül az Études Preliminaires aux Religions Orientales első köteteit éppen a magyar Wessetzky Vilmos és Kádár Zoltán jegyezte), s ennek nyomán olyan lehetőségeink vannak, melyek elődeinknek nem adattak meg. Ezen igényeket és lehetőségeket Győry Hedvig, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa, a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság Ókori Egyiptomi Bizottságának elnöke formálta aktuálisan symposion-ná „Aegyptus et Pannonia" néven 2000-ben, amikor e találkozónak a Nemzeti Múzeum nyújtott otthont. Erre, az akkor új lapidáriumban létrejött szimpóziumra máig örömmel gondolnak vissza egykori résztvevői. Akkori tudományos vitái jelentős részben járultak hozzá ahhoz, hogy újrainduljanak a negyven éve befagyott savariai ásatások, amelyeknek azóta megszületett új eredményei ismeretes módon nemcsak a feltárásokban és leletekben, de az interpretációban is váratlan újságokat hoztak. A második szimpóziumnak 2002-ben a Szépművészeti Múzeum volt a házigazdája, s a Dór csarnok disputáin ekkor már külföldi kollegák is jelenvoltak. Ekkor vehettük kézbe az első szimpózium csinos kötetbe rendezett 13 idegen nyelvű tanulmányát is (H. Győry - Zs. Mráv [eds], Aegyptus et Pannonia I. Acta symposii anno 2000). Itt már érezhetően más „hangszereléssel" szólalt meg a pannoniai egyiptomi kultuszok témája, mint korábban. A résztvevők mintha tisztábban artikulálták volna az interpretatio romana korábban 373 ! I
