Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
(SiifúZEUMI J^ÍRLEVÉL J© egyenként 60-90 percesek, az óvodásoktól a középiskolásokig minden korosztály érdeklődését szeretnénk felkelteni a népművészet iránt. Ezek a foglalkozások jelenthetik a zálogát annak, hogy az esztétikai érték iránti igény kialakuljon az iijú nemzedékekben, valamint a biztos tárgyi tudás mellé a közvetlenül megtapasztalt élmény is párosuljon. Pinczés Orsolya BUDAPEST „Európa térképei 1520-2004" Az Országos Széchényi Könyvtár térképtörténeti kiállítása 2004. december 23-ig, keddtől szombatig 10-18 óráig. Az emberiség ősi vágya, hogy az általa megismert világot képen ábrázolja. A térképészeti, felmérési munkák azonban nemcsak és nem elsősorban esztétikai értéket hordoznak: mindenek felett gyakorlati célokat szolgáltak. így például az ókori Egyiptomban - ahol kiváltság volt ezzel foglalkozni - minden évben újra és újra ki kellett jelölni a parcellák határait, mert a Nílus áradása rendre elpusztította azokat. A térképészet tudományos módszereinek kidolgozása a görögök érdeme; Héron a Kr.e. 3. században dolgozta ki a földmérés eszközeit és geometriai módszereit, kortársa, Eratoszthenész pedig pontosan meghatározta a Föld méreteit. Az első, nagy területet ábrázoló térképet Augusztusz császár uralkodása alatt a Római Birodalomban készítették, elkészítését 25 éves felmérés előzte meg. A későbbiekben az arabok jeleskedtek a térképek kidolgozásában. Magyarországon a Lázár által készített Tabula Hungarie című (1528) mű után a 18. század elejéig főleg katonai jellegű térképek készültek, hiszen a török háborúk idején erre volt lehetőség és szükség. A térkép mindenkor egy adott terület pillanatnyi állapotát és a kor térképészeti színvonalát tükrözi, így egyaránt jó forrás történészeknek és kartográfusoknak. A történész megtudhatja belőle, hogy a térkép készítője hogyan látta korának világát, például hol és hogyan változtak a határok, míg a kartográfus a térképkészítésnél használt eszközöket és módszereket vizsgálhatja általa. Ha egy adott területről több, időben egymást követő térképet összehasonlítunk, akkor ezen „pillanatfelvételek” segítségével a térség történetét tekinthetjük át. Az Országos Széchényi Könyvtár új kiállítása Európa történelme 500 évének összefoglalását adja eredeti térképek révén. Már a lépcsőn felfelé haladva térképmásolatok, dombortérkép nyújt ízelítőt a látnivalókból. A kiállítás előtti térben a két hosszú paravánon találjuk azokat a magyar, illetve angol nyelvű kronológiákat, melyek az európai területi hovatartozások változásait rögzítő, hosszabb-rövidebb tartamú békekötések történetét követik nyomon az 1526-os madridi megállapodástól egészen az 1995-ös daytoni szerződésig. Ugyanitt összeállítást láthatunk Európa védőszentjeinek képmásaiból és a művészetben megszokott Európa-ábrázolásokból, ezt a bemutatót Ovidius Átváltozások című művéből és Cesare Ripa Iconologiájából származó idézetek színesítik. Az előtérben a látogató számítógépeken ismerkedhet a térképek és a térképészet történetével, a térképek készítéséhez használt eszközökkel, a különböző vetületfajtákkal és Európa határainak változásával. Ezen kívül a legmodernebb GPS-technikáról is e módon kaphatunk részletes és alapos információkat. A kiállítás három egymásba nyíló teremből áll, s kronologikus elrendezésben mutatja be a térképeket, kezdve az 1520-as Európa-mappával, melynek Martin Waldseemüller volt a készítője. Ebből egyetlen példány maradt ránk, amelyet ma Innsbruckban őriznek. A források fenntartották annak emlékét, hogy a geográfus már 1511-ben is adott közre egy Európa térképet, ez azonban nem maradt fenn. Az első terem másik érdekessége az 1569-ben készített hajózási térkép. Mivel a tengerészek számára a szárazföld belseje nem nyújtott semmilyen hasznos információt, ezért az üresen maradt, viszont a partvonalat nagy részletességgel ábrázolták. A 367
