Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
тЖшим! Hírlevél J© volt részem. Nagyon sokat köszönhetek a Pulszky Társaság és a BTM, Nemzeti Múzeum, OSZK által közösen rendezett kiállításnak, amire majdnem az egészségem is ráment. A lényeg, hogy rájöttem, nem ez az, amit hosszú távon szeretnék csinálni, és végül sok-sok vívódás után felmondtam a Budapesti Történeti Múzeumban. Ebben kellő lökést adott, hogy időközben volt kollégáim visszacsábítottak tudományos titkárnak volt munkahelyemre, a Fővárosi Levéltárba, ahol éppen átadás előtt állt az új épület s ott is azt a munkát kellett volna folytatnom, mint a BTM-ben - tudományos titkár lettem. Jó légkörben, kellemes társaságban telt az idő, csakhogy közben elkezdtem a Gazdaságtudományi Egyetemen a gazdasági menedzser másoddiplomás képzést (családi indíttatásból ez a terület mindig is vonzott), és úgy gondoltam, hogy jó lenne más területen kipróbálni magam. Egyrészt természetesen azokat a tapasztalatokat felhasználni, amit eddig a közgyűjteményi munkában összegyűjtöttem, másrészt mindezt egy olyan területen kamatoztatni, ahol nemcsak kiállításokat rendezhetünk, konferenciákat szervezhetünk, hanem ugyanakkor felépíthetünk egy új szervezetet. A komáromi-esztergomi kollégák közül néhányan már tavaly hívtak, hogy az előző megyei múzeumigazgató, dr. Horváth István megbízatásának lejárta után (mivel ő már nem kívánt élni a lehetőséggel), pályázzam meg a megyei múzeumigazgatói posztot. Nem titok, többen jelentkeztünk, s egyrészt a múzeumi múltam, valamint az a gazdasági menedzser stílus, amivel én egy új szellemet hozhatok ide a múzeumba, azt gondolom, meggyőzte a bírálókat, hogy a megyének erre van szüksége. Budapesti vagyok, ott is lakom, Tata azonban nincs messze. Mondtam, hogy gyerekkorom óta (persze az utazásokat, kirándulásokat nem számítva, ami viszont a hobbim) hivatalosan alig tettem ki a lábam az ötödik kerületből - ehhez képest nap mint nap 120 km-t vagy még többet utazom - de ezt szívesen vállalom. Szinte minden eddigi publikációm Budapesttel kapcsolatos, elsősorban ezek által ismert meg a szakma és a nagyközönség is (főleg a térképes könyveimen keresztül), ám én az Akadémiai Bizottság Kézművesipartörténeti Munkabizottságának a titkára is vagyok, s ez országos hatókörű, túlnyomórészt a vidékkel foglalkozó szakmai szervezet. Amire szakmailag büszke vagyok, az a térképtörténeti kutatásokkal foglalkozó nemzetközi szervezetekben való tagság, melynek révén eljutottam előadóként Oxfordba is. A Budapesti Városvédő Egyesület elnökségének tagja vagyok, s több mint tíz éve dolgozom a helytörténeti gyűjtemények vezetőivel. Eddig életemben én kizárólag egyetlen helyről kaptam elismerést - amire viszont nagyon büszke vagyok -, és ez a Podmaniczky-díj. Ezért is nagyon örülök, hogy most Fűrészné Molnár Anikó igazgató asszony, a tatabányai skanzenért kapta az idei díjat. Lehet, meglepő, de a családom is nagyon örült, amikor kiderült, hogy én itt fogok dolgozni, Ok is remélik, hogy itt végre igazán megtalálom a helyemet. Szeretném megszervezni a munkacsoportokat a megyében - néprajzosokét, történészekét, régészekét, művészettörténészekét, restaurátorokét - hiszen kiderült az első összmunkatársi értekezleten, hogy a megyében dolgozók egymást se ismerték, nemhogy egymás munkáját. Mindenkit szeretnék összehozni, aki valami hasznosat tud tenni. És - bár én nem kerülöm a konfliktusokat -, nem szeretném, hogy Valaki azért kezdjen kötözködni, mert úgy érzi, mellőzve van, ellenben minden kétkedőnek és vállalkozó szellemű kritikusnak szeretnék igazi lehetőséget nyújtani. Nemcsak összehozni szeretném az embereket, hanem azt akarom, hogy egymás munkáját is segítsék, és a csapatszellem hajtsa őket előre - ehhez kell megfelelő körülményeket teremtenem. > M. E. A megvalósításhoz sok erőt kívánok, és köszönöm a beszélgetést! Határon túli múzeumok Határok nélkül...: felhívás a határon túli múzeumi kollégák számára Tisztelt kollégáink! A Múzeumi Hírlevél - élve az európai unió által alkotott, „határok nélküli" közös térrel, illetve ennek ígéretével -, folyamatos, élő kapcsolatot szeretne kialakítani az ország határain kívül eső múzeumokkal, kiállítóhelyekkel, mindazon múzeumi kollégáinkkal, akiknek fontos, hogy részt vegyenek a kárpát-medence pezsgő múzeumi életében. Kérünk mindenkit, aki be szeretne kapcsolódni múzeumi hírhálónkba, hogy jelentkezzen, és intézményét, illetve a múzeumban dolgozó szakembereket mutassa be a múzeumi hírlevél hasábjain. Olyan állandó, élő kapcsolatra törekszünk, amelynek révén kölcsönösen hírt adhatunk egymásnak, illetve híreket kaphatunk egymásról, így figyelemmel kísérhetjük egymás tevékenységét. Kitekintő rovatunk révén feltérképezhetjük a határon túli műhelyekben folyó munkát, naprakész ismereteket nyerhetünk a távolabbi 341
