Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
©M úzeumi H írlevél jq) gátéként, ezért elsőként a helyi kapcsolatokat kell jobban megismernem, és azokkal összehangolnom a sajátjaimat. Én avval kezdtem a munkát, hogy minden kollégával és lehetőleg minél több illetékessel megismerkedjem a megyében, megnéztem a raktárakat, az állandó kiállításokat. Ha egy csereprogramról van szó, akkor - s ezt sajnálattal állapítottam meg -, mi sokféle izgalmas kiállítást ki tudnánk vinni, volna fogadókészség, a nehezebb dolog az, ha más kiállítást kellene nekünk befogadnunk, mert nincs elég időszaki kiállításra alkalmas helyünk. Nagyon szeretném, ha az emberek eljönnének képzőművészeti kiállításokra, erre nagyon alkalmas lenne a Törökkori Átjáró, régészeti bemutatókat a kazamatában rendezhetnénk, ha sikerül felújítanunk (talán EU-pályázati támogatással), elképzeltünk a kollégákkal egy komplex Börtönmúzeumot és Börtönkápolnát az udvarbíró házával, de ehhez az ott található raktárakat és műhelyeket kellene megfelelő helyre költöztetni. Az Esterházy kastélyt kezelő MÁG munkatársaival akciótervet dolgozunk ki, ugyanis ideérkezésem után azonnal felvetődött: miért ne rendezhetnénk együtt kiállítást? Ha most elmegy a nagykastélyba a látogató, nem igazán lát érdemi dolgot, nekünk pedig raktárban rejtőznek értékes műtárgyaink. A tulajdonjogtól függetlenül dolgozhatnánk együtt, berendezhetnénk kis enteriőröket. A pénz kevés, erre is pályázni kell, de már társadalmi munkában is gondolkodunk, s ebben nagyon számítok a civil szervezetekkel kialakuló kapcsolatokra, ugyanis ilyen szervezetből több is létezik Tatán, és érdemi munkát is végeznek. Szerencsére igazi, jó értelemben vett lokálpatrióták, felkészült helytörténészek, hagyományőrző közösségek is találhatók a múzeum vonzáskörében. > M. E. A KÖH-hel, a AíAG-osokkal - a Kulturális Örökség Napjain kívül -, tudnátok-e valamiféle együttműködést kialakítani? Varga Kálmán, a KÖH elnöke a tavalyi veszprémi országos múzeumigazgatói értekezleten beszélt arról, hogy ő különösen szeretne együttműködni azokkal a múzeumokkal, amelyek műemléképületekben vannak. Történt-e ebben valami előrelépés tudomásod szerint? > H. Sz. A. Ez egy nagyon jó és nagyon régi felvetés - én Varga Kálmán gondolatát még régről ismerem. Még gödöllői igazgató korában beszélgettünk arról, milyen sokféle értelmes együttműködést lehetne kialakítani intézmények között. Egyszer, amikor én még nem dolgoztam itt, de ő már a KÖH elnöke volt, pár mondat erejéig beszéltünk erről, de inkább csak az ötlet szintjén. Én továbbra is nagyon szívesen közreműködnék egy ilyenfajta munkában, ha mondjuk Komárom-Esztergom megyében el lehetne - akár kísérleti jelleggel - indítani valamit, ahhoz én nagyon szívesen csatlakoznék a kollégáimmal együtt. > M. E. Pár szóban össze tudnád-e foglalni a „szakmai múltadat”, hiszen ez nem mindenki előtt világos. Eredetileg milyen szakon végeztél, mivel foglalkoztál eddig? > H. Sz. A. Mennyi időd van? Magyar-történelem szakon végeztem az ELTE-n, én vagyok az igazi „őspesti". Gyakorlatilag a lábamat nem tettem ki az V. kerületből születésem óta, ott jártam általános iskolába, egyetemre, első munkahelyem pedig Budapest Főváros Levéltára volt. Miután az egyetemen részt vettem egy olyan csoport munkájában, ahol levéltári kutatásokat végeztünk, és topográfiai kérdésekkel is foglalkoztunk, nem csoda, ha boldogan fogadtam, hogy a BFL Térképtárban van álláslehetőség. Először a Magyar Szentföld Templomában, a Hűvösvölgyben dolgoztam, majd bekerültem a Fővárosi Tanács illetve később Önkormányzat központi épületében működő Levéltárba. Ekkor már az Utcanév Bizottságában is részt vettem - munka mellett, természetesen. Ott ismerkedtem meg Gaál Évával, aki a BTM Kiscelli Múzeumának Térképtárát vezette, s ő csábított engem múzeumi területre. Akkor kerültem a Kiscelli Múzeumba, ahol a Térképtár, a Kézirattár, az Aprónyomtatvány Tár, sokáig a Szórványsajtó is hozzám tartozott. S ebben a hatalmas gyűjteményegyüttesben három évig muzeológusként dolgoztam. Akkor történt a múzeumban egy vezetőváltás, Vigh Annamária lett az igazgató, s ő kért meg arra, hogy legyek a helyettese. Hét évig voltam igazgatóhelyettes, és ezzel egy időben egy szívemnek kedves gyermeke területtel, a helytörténeti gyűjteményekkel is foglalkoztam mint fővárosi szaktanácsadó. Ez egy sikertörténet, s ez az azóta egyre bővülő csapat ma is együtt dolgozik. Miközben Kiscellben voltam, nagyon sok kiállítást rendeztem, könyveket írtam. Bécsben megrendezhettem a millecenternáriumi kiállítást, Budán a Várban társrendezője voltam a Budavári palota évszázadai című kiállításnak. > M. E. Melyik volt a kedvenc kiállításod? > H. Sz. A. Ami legtöbb tapasztalatot hozott, nagyon sok keserűséget okozott, de ugyanakkor rengeteg jó embert ismertem meg a szakmában, s a legelső múzeumi szakmai siker volt, az a Collegium Hungaricum által a bécsi Városházán rendezett millecentenáriumi kiállítás volt. Vigh Annamária távozása után el akartam menni a múzeumból, úgy éreztem, ideje váltani, de Bodó Sándor főigazgató úr felajánlotta, hogy legyek tudományos titkár a BTM-ben. Elvállaltam, s e három év alatt örömben, sikerben és bánatban egyaránt 340
