Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
©S^ÚZEUMI J^lRLEVÉLi© Kutatóásatásra először 1968-ban került sor melyeit több szakaszban követett újabb feltárás, egészen 1978-ig. Vésztő-Mágor az ország Délkeleti területén a megyehatár északi részén található, a Körösök ölelte karélyban. A folyó melletti magashátak, már 6000 évvel ezelőtti élet jeleit őrzik. Az Alföld piramisaiként számon tartott halmok egyike a Mágori-domb, az a teliszelvény (in situ) mely „nemcsak az Alföld egyik legnagyobb újkőkori lakóhelye, hanem az egész Kárpát-medence legmagasabb telije, a maga 703 cm-nyi (hajdanában még vastagabb) rétegeivel”. „Rétegei alulról felfelé haladva az Alföld eddig megismert őskorának viszonylag teljes keresztmetszetét adják az újkőkor elejétől egészen a bronzkor végéig. Legalább 3000 év történetének anyagi maradványait őrzik” - olvasható a szerző tanulmányában. Az ásatás szakmai és emberi oldalát felvillantó kötet ígéretes időutazás részesévé teszi olvasói át. Sárközy Gabriella Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata Avagy, a római kor előtt is volt élet. Kiad.: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2004. 277 p. ill. (Őskorunk 2.) A történettudomány az emberiség történetének legkorábbi szakaszát az őskor fogalmával jelöli. A régészettudomány pedig az emberiség történetének ezt a szakaszát az eszközök és fegyverek nyersanyaga alapján az alábbi periódusokra bontja: kőkor, bronzkor, vaskor. A szerző megemlít több régebbi és újabban megjelent várostörténeti monográfiát, melyek nem említik a római város alapítását megelőző évezredek történetét. Tanulmányával hihetően szeretné bizonyítani: az itt élő ember története nem a római korral vette kezdetét, Szombathelynek is volt, van őskori története. Szeretné, ha nemcsak a múzeum régészei, de a város mindenkori vezetése, beruházói és polgárai is tudomásul vennék ezt. Csak velük együttműködve tudják a múltnak e szeletét, azaz a kulturális örökség őskori emlékeit is megmenteni a tudomány és a későbbi generációk számára. Könyvének első fejezetében először röviden ismerteti a városterület őskori kutatástörténetét, ami igazolja, hogy a korszak nem az utóbbi időszakban keltette fel a szakemberek figyelmét. A második fejezetben tárgyalja a város területének őskori településtörténetét. Leírja a történeti keret- és a környezet változásait, a településtörténet egyes állomásait, majd a lelőhely ismertetésének zárásaként bemutatja a város határának - de a Vas megyében is - első, érdemleges őskori környezetrégészeti feldolgozás summázatát. A harmadik fejezetben az eddigi kutatás összegzését találjuk. A város első őstörténeti adatainak megismertetésétől eljutunk a mai helyzetképhez, melyet már az újabb kutatások eredményei tesznek még teljesebbé. A kötet tartalmához kiegészítésül szolgál a gazdag irodalom- és rövidítésjegyzék, ábrák sora, valamint az időrendi táblázatok. S. G. Trogmayer Ottó: Ásatási történetek - Ötven év legszebb emlékei Kiad.: Bába kiadó, Szeged 2004. 264 p. III. A borító nekem is az egyik legkedvesebb ásatási fotóm, Magyar utcai „székházunkban” Tóth Ági kolléganőmmel teljes egyetértésben függesztettük ki - talán megsértve evvel a szerzői jogokat -, a Régészeti kutatások kötetbe kaptuk illusztrációként. Mi van a képen? Fiatal nő sírja Kr. e. 2000 körül Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halom, Bende Lívia régész felvétele. Korrekt leírás, mégis minden szakmabeli tudja, hogy a mellékelt magyarázatok nélkül nem érezheti szépnek, és nem tudja értelmezni más földi halandó. El kell mondani, hogy a megjegyezhetetlen hosszú helységnév a lelőhely pontos azonosítására szolgál - vannak rosszabbak is, pl. Csongrád-Sertéstelep, amin egyszer kiakadt jogász kolléganőm, én nem is értettem, mi avval a baj? -, a sír nagyon szépen van feltárva, (mondjuk mi - más elborzadhat a csontvázon, ami zsugorított, újabb magyarázatra szorulna), s nem volt persze mindig csontváz, amikor fiatalon meghalt, szép lány lehetett, lábánál a túlvilági útra szánt étellel-itallal teli edények. Épp Trogmayer Ottó az a fajta személyiség, aki mindevvel tisztában van. О tanította meg több mint harminc éven át minden szegedi hallgatójának, hogyan kell a lelőhelyet meghatározni, kibontani a sírt, a leleteket leírni, ásatási naplót vezetni, pontosan, korrekten, s mellette mindig vigyázott arra, hogy emberekről beszél, emberek hagyatékát tárjuk fel, és a nem régész hallgatóknak és múzeumlátogatóknak is értelmeznie kell 270
