Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
<9L^Túzeumi Hírlevél да A művelődéstörténeti, történeti tanulmányok nagy időtávot ölelnek át. A középkorhoz kötethetők azok az írások, amelyek foglalkoznak a középkori jobbágyok házasodási szokásaival, a hajdani Gömör vármegye fuvarosaival és szekereseivel, valamint egy dél-német kereskedő- és bankház képviseletével a késő középkori Budán. А XVIII. és а XIX. századi kutatások témái (többek között): az esztergomi érsekség nagysallói uradalmának helyzete a századfordulón, a kézművesipar termékeinek értékesítési lehetőségei Miskolcon a XIX. század második felében és a rokonság és polgári osztályképződés а XIX. századi Magyarországon. Már a közeli múlttal kapcsolatosak azok az írások, amelyek foglalkoznak a magánlevéllel, mint a társadalomtörténeti kutatások forrásával (1920-as évek), a horvátok etnogenezisével (a szerző а X. századtól napjainkig vizsgálja a mai horvátság szláv és balti hagyományait), a szalon szerepével а XIX. században és a politikai karikatúra megszületésével, működésével. Az utolsó részben a közgyűjtemények címszó alatt is számos érdekes írást találunk. Szó kerül a magyarországi könyvbehozatal ellenőrzéséről а XVIII. században, két köznemes példáján a tudományos szemléletről és mentalitásról а XIX. század eleji Nógrád megyében. Megtudhatjuk milyen szerepet játszott Szalay Imre és Jankó János a Néprajzi Múzeum fejlődésében, a magyarországi néprajzi kutatások előmozdításában és milyen szerepe volt Budapestnek, a magyar művészet támogatásában 1918 és 1933 között. Az ünnepelt Bodó Sándor múzeumi pályájának egy évtizede Heves megyéhez, az egri várhoz kapcsolódott. Ezért Petercsák Tivadar írásában az egri vár, illetve a Dobó István Vármúzeum példáján keresztül két évtized személyes tapasztalatai alapján összegezte, hogy a múzeumi munka számára milyen adottságokat, kihívásokat jelent az országos hírű műemlékek falai között, nemzeti, történelmi emlékhelyen működni. Végül bepillantást enged egy-egy írás a lengyel muzeológia történetébe (Lengyelország első múzeumai címmel) illetve képet kaphatunk a rendszerváltás után a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság publikációs lehetőségeiről. Forschungen in Aquincum 1969-2002 Szerk.: Zsidi Paula. Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 2003. 404 p. ill. (Aquincum Nostrum II. 2. 2003) Régóta várt és hiánypótló az a kötet, amelyet az Aquincumi Múzeum munkatársai készíttek, s amelynek megjelenése és bemutatása XIX. Limeskongressszus keretében történt. A német nyelvű kötet az utolsó, idegen nyelven is hozzáférhető aquincumi összefoglaló munkát (SzilágyiJános, Aquincum. PWRE Suppi. XI. Stuttgart, 1968), valamint az utolsó magyar nyelvű összefoglalást (Nagy Tibor, Budapest története. Római kor. Budapest, 1973) követő mintegy 30 év kutatási eredményeit foglalja össze. A kötettel egyúttal kollégái köszöntötték az ebben az évben 80. születésnapját ünneplő Póczy Klárái, aki meghatározó alakja volt a szóban forgó kutatási periódusnak. Az elmúlt három évtized elsősorban az anyaggyűjtés időszaka volt az aquincumi kutatásban. Az utolsó aquincumi összefoglaló munka óta végzett mintegy félezer leletmentés és feltárás számos új topográfiai adatot és többszázezres nagyságrendű leletanyagot eredményezett. Az összegyűlt adatok részletes értékelése, és az eredmények beillesztése korábbi ismereteik közé, az anyagközlések függvényében, az elkövetkezendő időszak feladata lesz. Erre azonban nem vállalkozhattak anélkül, hogy a jelenlegi kutatási eredményeket ne rendeznék, ne foglalnák egységbe. Ez volt az elsődleges célja e kötetnek, mely szándékaik szerint kiinduló pontja, alapja lehet a későbbi monografikus igényű feldolgozásoknak. A kötet egyes témaköreinek szerzői építenek az 1970-es évek előtti eredményekre, a hangsúlyt azonban elsősorban az azóta eltelt időszakban született új eredményekre helyezik. A kötet hét nagyobb fejezetcsoportra osztható: a korszak kutatástörténete, földrajzi- történeti összefoglalása, a topográfiai fejezetek, valamint a gazdaság, a művészeti emlékek és a vallástörténeti emlékek az új kutatások tükrében. A hivatkozott bibliográfia hosszú jegyzéke, valamint a több mint 50 alap- és helyszínrajz és a mintegy 100 fotó meggyőzően tanúskodnak az eltelt kutatási időszak eredményességéről. A kötet másik célja az volt, hogy az eltelt időszakban végzett mintegy félezer aquincumi feltárás, valamint a több mint száz helyen megjelent több mint félezer Aquincumról szóló cikk és tanulmány, kiállítási vezető és konferencia akta között eligazítsa az érdeklődőt. Ezért a kiadvány - a függelék rész adattárával kiegészülve - kézikönyvként is szolgálhat. Ebben helyet kaptak felsorolásszerűen az elmúlt időszak ásatásainak helyszínei, az Aquincumi Múzeum munkatársainak az elmúlt időszakban végzett, publikációkban mérhető, tudományos munkássága, továbbá az Aquincumi Múzeum által 1969-2002 között rendezett kiállítások és konferenciák jegyzéke. A kötet szerzői: Alice Choyke, Facsády Annamária, Fitz Jenő, Gáli Agnes, Hable Tibor, Kérdő Katalin, 25
