Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
m^fúzEUMi Hírlevél js Az egykori lakóház falán háromnyelvű tábla emlékeztet a városka egykori felvirágoztatójára, a Maderspach családra. Hajnalné S. Eszter felvétele előadását Laár Tibor mondta el, s a műszaki emlékek védelméről beszélt az Országos Műszaki Múzeum 50 éves gyűjteménye kapcsán. Ezt követően az utódok részéről Maderspach Kinga a család emlékezetét, Arváné Pataki Horn a Hofmann család iparosító szerepét ismertette. Prof. Dr. G. Sperl leobeni egyetemi tanár előadásában az Európai Vaskultúra Útjáról szólt, kiemelve a Románia felé való bővítés lehetőségeit. A konferencia végén a temesvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara és a Corporation of European Iron Trail Association képviselői együttműködési nyilatkozatot írtak alá a Vaskultúra útja mozgalom romániai bővítéséről. Temesvárról Zsombolyára, az egykor háromnyelvű kisvárosba tettünk egy kitérőt. A településen a volt Csekonics-kastély ma városháza. A magyar nemzetiségű polgármester kíséretében megismerkedtünk az egykor gazdag mezőváros múltjával, jelenével. Zsombolya (Jimbolia) temetőjében nyugszik egy 1848-1849-es honvédtiszt, Maderspach Ferenc, M. Károly öccse, aki a Nagybecskerek melletti csatában kapott sebébe halt bele. A nap hátralévő részében Temesvár nevezetességeivel ismerkedtünk. Megtekintettük a város több katedrálisát, a vár megmaradt részeit, a műszaki egyetem egy részét, a református gyülekezet házát, ahonnan 1989-ben a forradalom elindult, és ettől nem messze a szoboremlékművet azon a helyen, ahol Dózsa Györgyöt kivégezték. Az újabb kutatások szerint ez a hely minden valószínűség szerint a Bega folyó másik oldalán, a jelenlegi Fő téren (Parcul Central) lehetett. Este a szimpozion a Végtelen Napló című film levetítésével folytatódott. A film érdekessége az, hogy a rendezője Maderspach Kinga, és a szereplők is Az Öntödei Múzeum munkatársai a ruszkabányai öntöde emlékeit kutatják a temetőben. Hajnalné S. Eszter felvétele Buchwald Franciska és Maderspach Károly leszármazottai. A vetítést kötetlen beszélgetés követte, melyet Szász Enikő, a temesvári nőegylet elnöke vezetett le, majd vacsora volt az Ifjúsági vendéglőben. A következő napon a neves temesi borvidéket átszelve, Lúgoson (Lugoj) keresztül mentünk tovább Karánsebes (Caransebes) érintésével az egykori vashelységbe, Ruszkabányára. A ma fehér márványbányáiról híres Pojána Ruszka egyik völgyében rejtőzik az immár majdnem teljesen román lakosságú falu. A környék gazdag érctelepeinek kiaknázására 1823-ban itt alakult meg a Hofman Testvérek és Maderspach Károly Ruszkabányai Bánya- és Kohótársulat, mely az évtized végén a kiváló minőségű nyesrsvas mellett már évente 9645 bécsi mázsa ólmot, 9718 mázsa ezüstércet és 4726 mázsa tiszta ezüstöt termelt. A kisvárossá növő településen 2500 főnyi német, román, magyar, cseh, francia és cigány nemzetiségű lakosság élt, s amint John Paget angol utazó írja 1838-39-ben Erdélyben tett látogatása alkalmával írt visszaemlékezéseiben „a különböző nemzetiségű, eltérő nyelven beszélő emberek tökéletes összhangban éltek és dolgoztak az ércbányákban és a vashámorokban." A világosi fegyverletétel megpecsételte a vállalkozás sorsát. 1857-ben eladták a bányákat, s a század végére teljesen megszűnik itt az ércek feldolgozása. Csak a völgy felsőbb részén fekvő Ruszkicza (Ruschfra) márványbányászata folyik, s ez a mai napig tart. A helység részletes történetét és Maderspach szerepét kitűnő munka foglalja össze, mely éppen a fent említett szimpozion alkalmából jelent meg Jancsó Árpád és Szekemyés János tollából Maderspach címen. Útközben Jancsó Árpád helytörténész, mérnök előadását hallgattuk, ki megmutatta a Bánátban lévő Maderspach öntöttvas hidak helyét. 240
