Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2004-07-01 / 7-8. szám

©Múzeumi Jímivtim Ruszkabányán a Maderspach családról ökume­nikus istentisztelettel emlékeztünk meg a római katoli­kus templomban, majd a valamikori Maderspach-ház oldalán háromnyelvű emléktáblát avattak, és a teme­tőben megkoszorúztuk Maderspach Károly sírját. A falu iskolájának tanulói német, román és magyar néptáncbemutatót tartottak, majd a közös uzsonnán a román specialitást, a micit is megkóstolhattuk. Az esti órákban indultunk tovább Karánsebes (Caransebe§) érintésével Resicabánya (Resija) felé, ahol a szállásunk volt. Útközben áthaladtunk az igen elszegényedett szocialista településen: Nándorhe­­gyen (román neve: Ojelul Ro§u azaz Vörös Acél). Itt lehetett érzékelni, hogy az erőltetett iparfejlesztés milyen gondokat hagyott maga után. Hasonló benyo­más ért mindnyájunkat Resicabányán is, ahol 1771- ben indult meg a termelés a Diósgyőr nagyságrendű vasműben. Itt működött a legnagyobb vaskohó, és ma igen nagy a munkanélküliség. Régi épület már alig található a városban. A város különlegessége a szabadtéri gőzmozdony múzeum, itt működött a ugyanis a mozdonygyár is 1872-től majd 100 évig. A harmadik napon a bányavidék következő állomása Oravicabánya (Oravija) volt, ahol Mader­spach Károly született. A helység a 19. sz. első felében indult rohamos fejlődésnek. Míg 1780-ban a bánya­városban 70 ház volt, addig 1818-ban már 700 ház Az orivicabányai színház dúsan aranyozott félkör alakú karzata. Hajnalné S. Eszter felvétele állt. A városban 1817-ben színház létesült, Közép- Európában az első kőszínház, Ferdinánd főherceg és Auguszta főhercegasszony avatta fel. Az épület gazdagon aranyozott barokk épület, szépen felújít­va. Szerkezetében világosan felismerhető az acéltá­maszokból épített tartószerkezet. A színpadot úgy építették, hogy szükség esetén 6 méterrel meg lehet nagyobbítani. Terme félkör alakú, két páholysorral. Felkerestük a régi Maderspach- és Hofmann-családi sírokat. A festői fekvésű temetőben különlegesen szép, 19-20. századi öntöttvas sírkereszteket és sírtáb­lákat is láttunk. A Maderspach-kripta padlólapjain bányászjelvény látható. Oravicán egy 19. századi, nagyon szép pati­kamúzeumot is láttunk. A második világháborút követőn a tulajdonosok továbbra is itt dolgoztak és megőrizték a régi berendezést, köztük egy amerikai gyártmányú pénztárgépet is. Vezetőnk elmondása szerint Oravicán sok olyan ház található, melynek udvarán még a régi tár­nához a bejáratot is megőrizték a tulajdonosok. Ez a kisváros is (valamikor jómódú német ajkú lakosság­gal) szenvedi a vasipar visszahúzódását. A csodálatos fekvésű bányavárosból sokan elköltöztek és szomorú látványt nyújtanak az elhanyagolt külsejű házak. Továbbhaladva megálltunk a szecessziós stí­lusban épített herkulesfürdői (Báile Herculane) vas-Öntöttvas zenepavilon Herkulesfürdőn. Hajnalné S. Eszter felvétele 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom