Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
m^TúzEUMi Hírlevél J© Igen fontos a különböző múzeumi közegben előforduló plakátgyűjtemények közötti kapcsolat. A más-más szempontú gyűjtés kapcsán felhalmozott információk kiegészítik egymást, a műszaki, ipartörténeti gyűjtemények többet tudnak a hirdetés tárgyáról, idejéről, művészeti gyűjtemények a művészekről, pályázatokról. /.../ a plakátművészetben az az izgalmas, hogy bár a megrendelés függvénye, a képzőművészet része. így kerülhet a Magyar Nemzeti Galéria vagy a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményébe. Ha néha mostohagyereknek is számít, letagadhatatlan szoros kapcsolata a festészethez és a grafikához. Ihletet merít belőlük, és ma is ihleti a többi műfajt. Erre számos történeti és kortárs példát láthatunk. A megbízók megtalálták a megfelelő művészt Manno Miltiadeszben, bizonyára nem véletlenül az autósport kapcsán, hiszen sportplakátjairól volt nevezetes, maga is sportoló volt. Pólya Tibor, a sajtóplakát mestere, vidám életképeit tudta átültetni grafikába, erre módja volt a derűs utazóközönséget ábrázoló „Utazgasson hazánkban" plakát kapcsán is. Konecsni György budapesti idegenforgalmi plakátokkal tűnt fel a harmincas évek elején, bizonyára ezek kiemelkedő sikerei miatt bízta rá a MFRT plakátja tervezését, amit a művész szigorúan szerkesztett formában, mégis derűs hangulatot sugárzó atmoszférával készített el. A hatvanas években kedvelték a karikatúrát mint lehetséges plakátnyelvet, erről Endrődi Sándor kis plakátja tanúskodik a hét törpe nevére keresztelt kis dunai hajójáratokhoz. Sajdik Ferenc MAHART-plakátja mutatja, hogy a hetvenes években is fennmaradt ez a hagyomány. Molnár Kálmán is vidám, groteszk rajzokat használt MAHART sorozatához, melyek azonban nem karikatúrák, hanem vérbeli grafikák. Készítőjük a hatvanas évek absztrakciójának síkformáit kamatoztatja, de a plakát követelményeinek megfelelően elrejtve a színes, látványos figurális ábrázolásban. A feltűnés követelményének és a hangulatteremtésnek jobban megfelel ez vázlatszerű, harsány modor, mint bármely részletező tájleírás vagy fotó. Tanúi lehetünk annak, hogy a Közlekedési Múzeum maga is plakátmegrendelő, e műfaj használója és fejlesztője. Választott művészei között ott van Heinzelmann Emma, Darvas Árpád, Molnár Kálmán vagy az évtizedekig több múzeumnak és kiállítási intézménynek is dolgozó Katona László. A kiállítást rendezte: Balogh Gábor főmuzeológus. Bakos Katalin Az Egry József Emlékmúzeum „Habent sua fata musei" citálhatjuk némiképp átalakítva a régi mondást a könyvekről. A ház, amelyről szólok, nem csak kő és cement, nem csak tégla és cserép... A Ház Egry Józsefnek volt az otthona, aki szűkszavúan így írt róla: „1941-ben mára badacsonyi új hajlékunkban töltöttük a nyarat, dacára, hogy félig kész állapotban volt még. Kínos heteket töltöttünk a kőművesek zaja és piszka közt. De boldogok voltunk, hogy újból a magunkéban szenvedünk, lehetünk. ” Folly Róbert, az akkoriban ismert és tekintélyes építészmérnök szellemiségében a Cirpac csoport funkcionalista épületeivel rokonítható, puritán épületet tervezett a 460 négyszögöles, közvetlenül a vasútvonal mentén lévő vizenyős telken. Nem őrzi tábla a nevét: a szükség megszabta, anyagi lehetőségekhez való alkalmazkodás nem egy szellemes, építészettörténeti könyvekbe való, látványos, természetes fénnyel elárasztott, pazar műtermes ház megépítését tette lehetővé. 1973-ban a megőrzött ház Egry életútjának bemutatásával, és ami nagy tett volt: a művész életművének fontos műveivel nyitotta meg múzeumként ajtaját. Elismerés és dicséret érte elsősorban Éri Istvánnak, a Veszprém Megyei Múzeumok akkori igazgatójának. Neves gyűjtők váltak meg az emlékmúzeum számára gyűjteményük féltett darabjaitól, hogy az Egry ház építészének lánya, Géczyné Folly Irén által tervezett, az eredeti házhoz csatolt kiállító térben méltón reprezentálják a Balaton festőjének munkásságát. Az emlékmúzeum zarándokhely lett. Közben, a vízgyűjtő telek megoldatlan csatornázásának és a felhasznált gyatra építészeti anyagoknak köszönhetően, a kilencvenes években szaporodtak a múzeum vendégkönyvében a kritizáló, nedvességet, tört üvegtéglát, azon keresztül a bekúszó vegetációt konstatáló bejegyzések. Igazgatóságunk nemcsak szívén viselte ennek a kiállító helynek a sorsát. A megyei igazgatóság vezetője, V. dr. Fodor Zsuzsa, a megfelelő, helyi és országos szakfelügyeleti vélemények felhasználásával megindította a küzdelmet az Egry művek méltó bemutatásáért. Szakértő építészek felmérése tanúskodott arról, hogy húsz millióból nem javíthatóak a létrejött károk. Voltak laudációba nem illő beszélgetések, javaslatok is. Az igazgató asszony invitálására, 2001 őszén került sor egy felejthetetlen tárlatvezetésre: a múzeumlátogatók a Veszprém Megyei Önkormányzat Kulturális Bizottságának tagjai, a megyei önkormányzat vezető testületének prominens képviselői voltak -, tárlat229
