Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
m^úzEUMi Hírlevél J© A kiállítás első termében egy rekonstruált, szétszedett hangszert helyezünk el, amelyhez látogatóink hozzányúlhatnak, kezükbe foghatják az egyes alkatrészeket, például a tömlőt, a dudafejet, a sípszárat a sípokkal, a fújtatót, sőt az itt elhelyezett fújtatós, Szeged környéki ördögfejes dudát magukra is csatolhatják, és meg is szólaltathatják. A kiállítás több helyén európai, tömlővel ellátott duda hangja, pokoli dudazene, sőt a mohácsi busójárás hangjai is hallhatóak. A dudások legszívesebben egy dobossal együtt muzsikáltak, ezért kihelyeztünk egy dobot, amelyen a hallható dudazenéket bárki kedve szerint kísérheti. Az utolsó teremben játszhatnak az Adorján István által fejlesztett dudaszintetizátoron. A géphez több típusú, elektronikus érzékelőkkel ellátott dudasípszár csatlakoztatható. Zenei hozzáértés nélkül bárki muzsikálhat a magyar, szerb, horvát, bolgár dudahangzású szintetizátorokon Rendező: G. Szabó Zoltán „Fenn az ernyő..." - napernyők, esernyők, színésznők - Ernyőkiállítás Bajor Gizi Színészmúzeum 2004. május 28. - október 10. A fotótár gyűjteményéből válogatott képeken színésznők láthatók szerepes vagy civil pózokban, - kezükben ill. fejük fölött ernyővel. E rafináltan praktikus tárgy nemcsak divattörténeti jelentést hordoz, de fontos színházi kellék is, hiszen a képeken szereplők legkevésbé a napfény vagy az eső ellen vették magukhoz. A képekhez kiegészítésként eredeti ernyőket is kiállítunk. „Az esernyő ma már nem az a szomorú és unalmas darab, amelyet minden asszony csak a legnagyobb kényszerűségben visel. A divatos ernyő színben megegyezik a kabát színével, tehát sötétzöld, sötétkék, bordó, barna, vagy fekete. Nyele nagy, kényelmes, behajlított, melyet a karon lehet viselni. Rendszerint értékes fából, csontból, vagy teknőcből készül.” (Színházi Élet, 1930) „Tudatlan kis leány. - Az esernyőt látogatásnál mindig az előszobában kell hagyni, még ha nem is esik az eső és ha még olyan szép tizenkét forintos selyemernyőnk is van. A napernyőt azonban magunkkal vihetjük a szobába; az a csinos, csipkés kis jószág olyan jól is áll a kézbe. A háziasszony, ha szívesen látja, rendesen maga szokta aztán kivenni a vendég kezéből és félre tenni.” (Új idők, 1898) „Legnagyobb feltűnést az egyik divatszalon kosztümfazonú fürdőruhájával keltette. Ujja természetesen nem volt, de elől kihajtója igen, sőt rágombolható fehér cellofánzsabót is mutatott hozzá, valamint fodros napernyőt, ami szintén divat lesz.” (Délibáb, 1942) „A napernyők vékony-nyelűek, csipkések és a fogantyúkon szalagcsokor van. Az ernyőket az angol anyakirálynő elmaradhatatlan umbrellájáról Mary-modellnek hívják.” (Délibáb, 1941) „Országos eső! - Ilyenkor történik a legtöbb affér. Csöpögő esernyővel, vagy vizes kalappal jön be valaki a kávéházba, amire olyan utálattal vegyes gyűlölködéssel néz rá mindenki, mintha a szegény megázott egyén tehetne az időjárásról." (Hunyadi Sándor: Eső.) „Vegyetek napernyőket! - Az ernyő benső visszája olykép volt befestve, hogy egy nyári égbolt volt azon látható, gyenge, göndör, fehér bárányfelhőkkel a szélén. Oly nagy művészettel volt festve az az ég, hogy valóságosan mintha alatta haladt volna az ember." (Balázs Béla: Napernyők) Vallon Kulturális Napok Hegyvidéki Helytörténeti Múzeum és Galéria Parkok és kertek belgiumi Namur tartományban -Christine Bastin fotókiállítása Helyszín: XII. kerületi Polgármesteri Hivatal folyosógalériája 2004. május 20. -június 28. Hagyományos facipőkészítés Namur tartományban A belgiumi Ecomusée de Viroen Tráges kiállítása Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria 2004. május 21. - június 12. Nyitva kedd, csütörtök, szombat 10-18 óráig Közlekedési Múzeum Ismét látogatható a Repülési és űrhajózási kiállítás (Petőfi Csarnok), amelynek előterében gyermekrajz kiállítást tekinthetnek meg a látogatók. Az „Egy évszázad közlekedési plakátjai” címmel időszaki kiállítás, valamint 2004. május 18- dikán, a Múzeumi Világnapon nyílik „A tengerhajózás története" című állandó kiállítás a Közlekedési Múzeumban. 192
