Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
mifúzEUMi Hírlevél J© Japán papírsárkányok és pörgettyűk A Japán Alapítvány budapesti irodája és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum szervezésében A japán papírsárkányokról Papírsárkányokat 2000 évvel ezelőtt Kínában készítettek először. Japánban a Heian-korban (794-1185) kezdték őket használni, „papír-sólyom" néven. Ebben az időszakban gyakran üzenet továbbítására szolgáltak, a titkos leveleket még várárkokon keresztül vagy magas vártornyokba is kézbesítették. A papírsárkányok ezeréves múltja Japánban igazi sikertörténet. A sárkányépítés annak köszönhette számos újítását, sajátos formavilágát és technikai tökélyre fejlesztését, hogy a sárkányok készítéséhez rendelkezésre állt a kiváló minőségű japán papír és a könnyű bambusz. A sárkányreptetés népszerűségének elterjedésével az ország minden területén a sárkányok különböző típusai és formái alakultak ki. A sárkánykészítés fénykora az Edo-korra (1603-1868) tehető. Jelenleg Japánban többféle papírsárkányfajtát tartanak számon, mint bárhol másutt. Napjainkban a legtöbb papírsárkánnyal a fesztiválok alkalmával találkozhatunk, mivel a magasba repített sárkány a jószerencse szimbóluma. Az egyik nevezetes sárkányreptető ünnep a május 5-én rendezett Fiúk Fesztiválja. A japán pörgettyűkről A pörgettyűk Kínából és Koreából kerültek Japánba 1200 évvel ezelőtt. Kezdetben az arisztokrácia szórakozását szolgálták, a köznép körében csak később váltak kedveltté. Jelenleg közel ezer féle pörgettyű létezik Japánban. A pörgetés módjától függően a következő csoportokba sorolhatók: pörgetett, két tenyérrel penderített, zsinór-rántással mozgatott és dobással forgatott pörgettyűk. A jó pörgettyű hosszú forgása közben kellemes látványt nyújt. Készítésénél a legfontosabb szempont a súlypont megfelelő elhelyezése. A pörgettyűk leggyakrabban juharból vagy somfából készülnek, de még abban az esetben is, ha a keményfákjól ki vannak szárítva, a fa déli és északi oldalának tömörsége eltérő, mely megnehezíti a súlypont pontos kiszámítását. „Édes álom" Csokoládébonbon és cukrászati artisztika a 150 éve született Gerbeaud Emil emlékére Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 2004 május 6. - július 4. „Az elmúlt 25 év alatt nem volt más vágyam és czélom, mint dolgozni, a munka és a tiszta családi élet örömeit élvezni és munkámmal új hazám iránti hálámat is leróni." - írta Gerbeaud Emil udvari cukrász, csokoládégyáros, a Cukrászok Ipartestületének örökös díszelnöke 1909-ben. A genfi születésű, Párizsban tanult fiatal cukrász 1884-ben érkezett Pestre Kugler Henrik meghívására, aki utódot keresett a pesti Gizella (ma Vörösmarty) téren lévő, az „elegáns világ találkozóhelyének" is nevezett cukrászdájába. Vállalkozása jó kezekbe került. Gazdagodott a magyar ipar is, az éppen szárnyát bontogató csokoládéipar. (A korai alapítású csokoládégyárak tiszavirág életűek voltak a külföldiek versenye miatt.) Gerbeaud Emil fényűzően, párizsi ízléssel berendezett cukrászdája mellett 1886-ban kis csokoládégyárat rendezett be. A Millenniumi Kiállításon sikerrel mutatta be a korszerű csokoládégyártást. Gyárát 1904-ben kibővítette és áthelyezte a Duna utcába. 1909-ben megvásárolta a Fiumei Csokoládégyárat. Az I. világháború után üzemeit a Dohány utcai gyártelepen egyesítette. Gerbeaud Emil a hazai bonbonkészítés legnagyobb mestere volt. Miniatűr alkotásait a finom alapanyag igényes megformálása jellemezte. Bonbonjai keresettek voltak külföldön is. Bonbonos dobozait az elegancia jellemezte. Sokukkal találkozni a kiállításon is. Időközben felnőtt a magyar csokoládéipar. Magyarországon a korszerű gépekkel felszerelt gyá-Emlékplakett /Fémas Beck Vilmos 1909/ 193
