Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
Swierkiewicz Róbert: Duna-kép (A), 1992. Fakeretre fűzött vászon, prüllfesték, 250x375 cm Pál cím nélküli fotómunkája talált képeinek sorozatát folytatja. A korábban vetítéses installációkat készítő művész a kilencvenes évek végétől táblaképpé transzformálja a vetítőfelület és a vetített kép együttesét, az otthon lefényképezett, mindennapi használati tárgyat és a városi vagy természeti táj képét - jelen esetben egy építkezési törmelékekre vetített városképet mellyel elbizonytalanítja a szemlélőt: vajon mit is látunk a különféle felületeket és motívumokat egymásra exponáló képeken, ahol a hétköznapi és a fenséges elegyedik egymással. A hetvenes évek elejének konceptuális törekvéseit reprezentálja Gulyás Gyula szobrászművész Hordozható utcaköve, a fülekkel és „Made in Hungary” felirattal ellátott bazalttömb. Drozdik Orsolya életműkiállításáról került a gyűjteménybe a művésznő több fotómunkája, köztük a hetvenes évekből származó Individuális mitológia sorozat, mely a nőművész lehetséges szerepmintáit vizsgálja. 1984-es fotója már egy új sorozat darabja, mely újabb témáját, a természettudományi múzeumok világában tett intellektuális kalandjait előlegezi. A kilencvenes évek elején készült Swierkiewicz Róbert Duna-kép sorozata, melynek egy darabját a múzeumnak adományozta. Swierkiewicz munkáit a természet jelenségei ihletik; ezt a képet a Duna vizét, a folyó iszapját felhasználva festette, átadva magát „az őselemek működésének”. A nagyméretű munkát a múzeum már 1998-ben kiállította a művész „Lökőhajó" című kiállításán. Hosszabb ideje volt már letétben Köves Éva Budapest-Velence (Felhők) című munkája, amit tavaly sikerült megvásárolnunk. A felhőket, zord hegyeket ábrázoló fekete-fehér fényképek - melyeket olajfestékkel fest át, majd installációszerűen rendez el - új témát hoznak a geometrikus formák iránt vonzódó, legtöbbször városi tereket megörökítő Köves oeuvre-jében. A múzeum gyűjteményében korábban nem képviselt Pauer Gyula Terülj, terülj, asztalkám című munkája már az új évezredben készült, de a művész hetvenes években kidolgozott „pszeudo”-technikáját idézi: a megterített asztalra vetülő árnyékok, a terítő ráncai, hajtásai valójában gondosan satírozott, megtévesztő grafikák. Ugyancsak első ízben vásároltunk Vqjnich Erzsébettől, kinek festménye, a Tatárpuszta irodalmi ihletésű darab: a képen megjelenő vaskos, de líraian, szfumátósan megfestett építmény klausztrofóbiás tere Buzzatti regényének fojtó légkörét idézi, a súlyos Erődöt mint metaforát jeleníti meg. Birkás Ákos, Hencze Tamás és NádlerIstván egy-egy új festményét a 2000-es évek elejéről a művészek friss kiállításairól és mű-2004. április
