Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
m MÚZE^^t^LEVÉL ^ Vojnich Erzsébet: Tatárpuszta, 2002. Olaj, vászon, 115x178 cm terméből választottuk. Birkás két-három évvel ezelőtt absztrakt fej-sorozatai után újra figuratív képeket kezdett festeni, nagy meglepetést keltve a szakma körében. A több vászonból összeillesztett, fénykép nyomán fotó-realisztikusan megfestett, nagyméretű, színes vásznak ugyanakkor természetes módon folytatják is azt a gondolatkört, melyet már évtizedekkel ezelőtt kezdett: a kettősség, a több pólusú kép, illetve a fej, a portré témáját. Hencze Tamás újabb képein ugyancsak korábbi periódusához tér vissza: 2003-as Fekete-fehér triptichonja a hetvenes években készült munkáit idézi, azonban a függőleges, finoman árnyékolt és térhatást keltő sávrendszert kaparásra emlékeztető beavatkozással roncsolja, ily módon tudatosítva a térhatás (és a táblakép) illúzió voltát. Nádler új, kék-fekete képei korábbi festményeinél fegyelmezettebbek, markánsabbak, miközben továbbra is magukban hordoznak egy oldott elemet - egy kalligráfiát, egy tévedhetetlenül pontos festői gesztust, mely átszellemíti, elevenné teszi a sötét felületeket. Szipőcs Krisztina Jan Toomik: Apa és fia, 1998. Videó Hencze Tamás: Fekete-fehér triptichon, 2003. Olaj, vászon, három részes, együtt 160x240 cm 2004. április
