Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
mJTúzEUMi Hírlevél J© Nemzetközi kapcsolatok Monet és barátai Budapest, Szépművészeti Múzeum 2004. március 15-éig meghosszabbított nyitva tartással, minden nap reggel 9-től este 10-ig várta az érdeklődőket a „Monet és barátai” című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. „A FranciArt programjaként megrendezett tárlathoz 33 európai és amerikai gyűjteményből mintegy 70 festmény és rajz érkezett a Szépművészeti Múzeumba. Ezeket a múzeum három Monetfestményével, valamint grafikai gyűjteményének 40 legszebb darabjával egészítette ki.” (részlet a sajtóanyagból) Minden PR anyagban kiemelik a NAGY neveket, ami - bevallom - engem inkább bosszantott, utólag is, mert a küzdelmes bejutás után kis csalódottságot éreztem. „A kiállításon olyan mesterek művei láthatók, mint Manet, Pissaro, Renoir, Boudin, Sisley, Signac vagy a szobrász Auguste Rodin. Ehhez fogható bemutató csaknem egy évszázada nem volt nálunk - utoljára 93 évvel ezelőtt rendeztek Budapesten olyan impresszionista tárlatot, amelyen több mint 50 alkotás volt látható." (sajtóanyag) 2004. február 24-én a Szépművészeti Múzeumban a Monet kiállítás megtekintése után Jean-Jacques Aillagon francia kulturális és kommunikációs miniszter a Commendeur de l'Ordre des Arts et des Lettres - A Francia Köztársaság Művészetekért Érdemrendjének Parancsnoki fokozatát adományozta Hiller Istvánnak. Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a Magyar Köztársaság Középkeresztje a Csillaggal Érdemrendet adta át Jean-Jacques Aillagonnak. Nem csak a NAGY nevek miatt szép a tárlat. A festmények szépek. Már harmadszor volt alkalmam körülnézni, és most döbbentem rá, hogy eddig a nagy nevek után loholt a szemem az emberfejek gyűrűjében, és soha nem tudtam magukra a képekre figyelni. Higgyék el - érdemes! S rögtön kiderül, hogy a jelenlegi időszaki kiállítás szinte legszebb Monet képei Magyarországon maradnak továbbra is, hiszen a Szépművészeti Múzeum tulajdonát képezik, viszont nem fogjuk többé együtt látni a kortársakkal és barátokkal, mint Sisley, Boudin és Signac, s nem jutunk talán el Dijonba sem egy-egy kevéssé reklámozott Monet-ért. Ez a Szépművészetiben rendezett tárlat és Geskó Judit igazi érdeme, és megható, hogy erre a hosszú sorokban, türelmesen várakozó emberek is ráéreztek. M.E. Aquincum - a rómaiak Budapesten Pozsony, 2004. február 19. - április 18. A Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorláskori Osztályának, valamint az Aquincumi Múzeum leletanyagából összeállított kiállítás nagy részét 2003. évben Kassán, a Kelet-szlovákiai Múzeumban láthatták az érdeklődők. A Pozsonyi Városi Múzeum felújított termeiben nagyobb alapterületen, újabb elemekkel gazdagítva mutatkozik be a római kori Budapest és őskori előzménye. A kiállítás alapgondolata, hogy a kedvező földrajzi helyzetnek köszönhetően Budapest területén az őskortól kezdve folyamatosan emberek laktak, így életmódjuk, kultúrájuk nyomát is hátra hagyták. Az előbbit illusztráló tárgyi leletanyag mellett számos makett és rekonstrukciós rajz segíti a látogatókat az egyes korszakok jobb megismerésében. A kiállítás első részében az őskor különböző korszakainak építési technikáját, házaik és településeik rekonstruált megjelenését mutatjuk be. Az őskori építményekre a földbe mélyített fagerendákra vagy karókra erősített, agyaggal vagy sárral tapasztott vesszofonatos fal a jellemző. Belül, az építmény középső tengelyében ágasfákra helyezték a tető gerincét alkotó taréjszelement. Ezekből az épületekből csak a tartógerendák nyomai, ritkább esetben a falat borító agyag kerül elő a földből. Már az újkokorból is rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek alapján a korabeli építmények elkészítési módja és formája rekonstruálható. A Budapest területén élő késő vaskori népnek pedig nevét is ismerjük. A kelta eraviscusok 92
