Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
MUZ1IS L így az egykorú enteriőrben valószínűleg megtalálható különféle polgárias, politúrozott bútor is hiányzik múzeümi gyűjteményünkből. Mindezek arra indítottak bennünket a kiállítást megelőző és követő kalotaszegi terepgyűjtéseinken, hogy egy, a maga teljes tárgyegyüttesével megőrzött tisztaszobát felkutassunk és azt múzeumunknak megvásároljuk. A helybeliek értékes segítségével, szinte kivételes szerencsével sikerült megtalálni egy enteriőrt, ahol még az 1908-ban készült festett bútorok és az azt kiegészítő egyéb politúrozott bútorok, a falakon a képek és tányérok, a kasznin az emléktárgyak és dísztárgyak együtt voltak. A tulajdonossal, özvegy Csöreg Istvánnévú és unokahúgával (Szabó Papp Katalin, eladó, Bánffyhunyad, Budai Nagy Antal u. 61) 1997- ben megegyeztünk, hogy a szobát érintetlenül hagyják, és a tulajdonos halála után múzeumunk megvásárolhatja. 2003 augusztusában elhunyt a tulajdonos, így a szoba megvásárlására - azokkal a megmaradt változásokkal, amelyeket a használók tettek benne az 1920-as évektől - sor kerülhetett. Bánffyhunyadon a „helyi múzeumi" bemutatóra törekedő gyűjtőket leszámítva ilyen, festett bútorral elegyes használatban levő tisztaszoba már a két háború közötti időben sem volt. Bánffyhunyad polgárosodása az 1880-as évekre kibontakozott, s ezt tárgyi kultúrája is bizonyítja, ekkor már „ófelnémet" gyári bútorokkal rendezkedtek be s csupán a millennium mozgalma hozta vissza a festett bútort. Ennek az enteriőrnek a megmaradását a tulajdonos kivételes szegénysége és elesettsége magyarázza, az özvegy tulajdonos sem értékesíteni, sem „kicserélni” nem tudta berendezési tárgyait. Hiányzik az enteriőrből a felvetett ágy és ágynemű. Ha egyáltalán volt, azt még a kelengye eredeti tulajdonosa, az eladó nagyanyja is értékesíthette; ha megszorultak, az ágybavaló textíliák és maga az ágy is mindig eladható volt a környező falvak menyasszonyi kelengyéjébe. Az enteriőrben 124 db tárgyat vettünk jegyzékbe. Nagy jelentőségű a barnamázas kályha megszerzése, amely az enteriőr meghatározó darabja. Minthogy a 19. század végéről ismert zöldmázas jellegzetesen parasztos, a kalotaszegi falvakból ismert kályhákon kívül egy más, a polgári berendezkedést szorgalmazó új kályhatípus behozatala Bánffyhunyadról a lakásbelső átalakulásának egy fontos mozzanatát dokumentálja. Az együttesben két padláda, egy „kasztén”, egy láda, egy nagy, tükrös saroktéka és egy szék képviselik Viskán László nyárszói műhelyét; ezek festett bútorok; az „alvóágy” és a szekrény polgárias flóderes bútorok, egy ófelnémet típusú tükörrel. Nagy értékű a megőrzött kerámia anyag, amelyben 3 „győri bokály” is található, ezt a tárgytípust a millennium utáni gyűjtőláz eltüntette a terepről, magam sem láttam még terepen, eredeti használatában habán bokályt. Az ágyhoz egyszerű alvó „ágybavaló" tartozik, a függönyök viszont a legutolsó divat szerint virágos nylonból szabottak. A tárgyegyüttessel kapcsolatban van egy jelentős 19. század eleji textil-gyűjtésünk (16 db), amelyet ugyanennek a családnak felmenői varrtak valószínűleg Gyarmathy Zsigáné útmutatásával (kivételes darabok, rececsipkéből, illetve vagdalásos nagymintás ágynemű). Ez a két együttes lehetővé teszi a tulajdonos családok és tárgyak történetének sokoldalú rekonstrukcióját. (E kiemelkedő értékű textíliákat 2003-ban az új gyarapodások között kiállításunkban is bemutattuk). Szacsvay Éva 17. századi láda, Erdély Egy 1652-es datálású, Erdélyből származó festett láda került át Magyarországra 2002 végén, a műkereskedő a gyűjtés helyeként Balázsfalvát (Románia, Alsó-Fehér megye) jelölte meg. (A készítés lehetséges helyének kiderítése, analógiák gyűjtése további kutatásokat igényel). A műtárgy leírása: A láda fenyőfából készült asztalosmunka. A lábazat önálló részt képez; egy fecskefark fogazással összeépített deszkakeret, amelynek hosszanti és rövid oldalai alul ívesen kifűrészeltek. Ebbe a keretbe illeszkedik bele a ládatest. Az előlap rövidebb oldalain hosszában elhelyezett, széles rátétdeszkák találhatók, amelyeknek belső éle profilozott. Ennek a keretnek folytatását felül a tető hasonló profilozású széle képezi. A tetőt széles, kiálló peremű keret veszi körül, középen egy rátétdeszka osztja két négyszögletes mezőre. Két egymásba kapcsolódó kovácsoltvas karika tartja a tetőt. A ládában belül baloldalt ládafia található, amelynek fedele hiányzik. A kovácsoltvas zár a ládával egykorú, a kulcspajzs hiányzik, lenyomatának formája azonban látható az előlapon. A láda festése - 350 éves kora ellenére - feltűnően ép állapotban maradt fenn. A rövid oldalak alap színe sötét szürkéskék, ezen okkersárga átlós vonalak, s ezek középpontjából kiinduló, „kottafejes" indák, a vonalakat összefogó gyűrűk, térkitöltő pöttyök vonalkák láthatók. Az 2004. március
