Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
m^fúzEUMi Hírlevél J© eszközökkel és műfajokban dolgozik, műveit nagyrészt táblaképek, szitanyomatok, tusrajzok alkotják. 1992-ben volt már Somogyinak kiállítása az Ernst Múzeumban, de míg ott az egész addigi életművet próbáltuk átfogóan bemutatni, addig ennél a kiállításnál kifejezetten a tájképekre esik a hangsúly. Somogyi indulásakor, a hetvenes években főleg grafikával foglalkozott, a nyolcvanas évektől tért át az intenzív színvilágú, Csontváryt idéző képek festésére, amikor a fővárosból a Balaton-felvidékre költözött. Ettől az időtől egyre fontosabbá vált számára a hagyomány, a gyökerek keresése. Az utóbbi években a magyar történelem felé fordult az érdeklődése, speciálisan nemzeti témájú képeket fest. Az Ernst Múzeum nagytermében megvalósuló, mintegy 40 nagyméretű festményt és 30 grafikát bemutató kiállítás a tájkép két különböző formáját igyekszik bemutatni Somogyi művészetén keresztül: a hagyományos értelemben vett többségében a Balaton-felvidék szépségét bemutató festményekkel, valamint a Somogyi által kitalált művészeti térképeken keresztül A kiállítás ideje alatt fog megjelenni Somogyi Győző életmű katalógusa. „Szent virágok, virágos szentek a hagyomány és művészetek tükrében" és Papp Tibor: „Vándorok vigyázói, útmenti keresztek" című fotótárlata Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2003. július 4. - 2003. szeptember 4. A virág a szerelem, a szeretet ősi jelképe, a világmindenség eredetének szimbóluma. Magában hordozza a négy elem együttes hatását, mivel a földből nő az ég (levegő) felé, fejlődéséhez vízre és tűzre (napfény) van szüksége. Bimbója a rejtett lehetőség, maga a virág pedig a jövő gyümölcsének reménye. A virágokat már az antik kultúrák is vallásos tisztelettel övezték, és hasonlóképpen volt ez a középkori Európában is. A kolostorkertekben a szerzetesek, akiket az első virágkertészeknek tekinthetünk, a hagyományos gyógynövénytermesztéssel párhuzamosan vallási jelképként kezelt virágokat is ültettek. A virág, mint szimbólum a középkori keresztény tartalmú ábrázolásokon érte el tetőpontját. A művészek a vallásos témák megjelenítésekor gyakran alkalmazták a virágmotívumok kifejező erejét. Ezzel az erkölcsi mondanivaló megértését segítették elő, hiszen a középkorban a festmények, oltárképek szemlélői gyakran írástudatlanok voltak. A szenteket a középkori alkotásokon gyakran virágjelképeik alapján azonosították. A felismerésükre szolgáló állandó jelvények, az attribútumok abban különböztek a szentek köré szerveződött egyéb virágszimbólumoktól, hogy az előbbiek a tárgyi jelentésen túl kevés jelképi erőt hordoztak, míg a virágszimbolika erkölcsbotanikai jelentéstartalommal bírt. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum a művészeti alkotások tükrében mutatja be a virágok szerepét az egyház szentjeit ábrázoló képeken és használati tárgyakon. A kiállítás rövid betekintést kínál a kolostorkertekbe és botanikus kertekbe, valamint a templomba és a ház kultikus terébe. Megemlékezik néhány szentről, akiket a néphagyomány valamelyik mezőgazdasági munka védőszentjeként tisztel, majd bemutatja a legismertebb növényjelképeket és az Árpád-ház szentjeinek virágait. Szervesen kapcsolódik a témához, és egyben bevezeti a látogatót a kiállítótérbe Papp Tibor fotográfus,, Vándorok vigyázói, útmenti keresztek" című fotótárlata. A tárlat az utak mentén felállított kereszteket, feszületeket örökíti meg ihletett fényképeken. Különlegesek ezek a képek, mert a fájdalomtól szenvedő embert mutatják be úgy, ahogy azt névtelen alkotóik megörökítették. Ezek a corpusok még ma is vigyázzák az úton lévő vándort, akkor is, ha az már rá sem tekint az arcukra. Ezek az arcok itt közelről is láthatók és talán egy kis pihentető megállásra késztetik majd korunk mindig siető emberét. МММ KAPOSVÁR Galimberti emlékkiállítás Galimberti Sándor festőművész születésének 120. évfordulójára Rippl-Rónai Múzeum 2003. május 23. - augusztus 31. Galimberti Sándorfestőmmész 1883. május 31-én született Kaposváron és 1915. július 20-án halt meg Budapesten. A Rippl-Rónai Múzeum egy különleges emlékkiállítással adózott a művész emlékének, akit viszonylag kevesen ismernek még a szülővárosában is: az emlékkiállítás alkalmat nyújt e rendkívüli, ugyanakkor kevéssé ismert életmű megismerésére. A tárlat nem csupán Galimberti alkotásait mutatja be, hanem a festőművész további kapcsolódásai 226
