Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-01 / 12. szám

m^fúzEUMi Hírlevél J© legfontosabb megnyilvánulási formája. A tárlat lényegében egy járműgyűjtemény, mely kerékpáro­kat, motorokat, autókat, repülőket felvonultatva a közlekedés történetével ismerteti meg a látogatót. A rendezők külön figyelmet szenteltek a vasútnak, amely hatalmas terepasztal és több száz járműmakett segítségével magyarázza a vasút közlekedésben és iparosodásban betöltött fontos szerepét. Időszaki kiállítást a múzeumban két-három havonta rendeznek. Ezek többnyire a múzeum pro­filjának megfelelő szűkebb témakört dolgoznak fel (pl. motorkiállítás), de előfordul, hogy a két idősza­ki kiállítótér közül az egyikben más jellegű kiállítás kerül megjelenítésre (pl. Migráció a XIX. századtól napjainkig) A múzeum számos önálló kiadvánnyal rendel­kezik, melyek túlnyomó része az állandó és időszaki kiállításokhoz kapcsolódik. Az öt állandó kiállítást röviden ismertető leporelló színes, igényesen meg­szerkesztett, több nyelvű (katalán, spanyol, angol, francia, német) ingyenes kiadvány. A terjedelmesebb (kb. 50 oldalas) kiállításvezető (guía) szintén színes, tartalomjegyzékkel, térképpel és egyéb múzeumra vonatkozó hasznos információkkal (nyitva tartás, be­lépők, programok, gyarapítási szándék lehetősége, a múzeumhoz tartozó társmúzeumok listája, stb.) ellátott kiadvány, mely a kiállításokat és azok elkü­lönülő egységeit részletesen, de jól áttekinthetően és rengeteg színes fotóval kiegészítve ismerteti. A múzeum négy állandó kiállítása hatalmas területen helyezkedik el, így a tárlatok elmélyült, minden részletre kiterjedő megfigyelése egyetlen nap alatt nem megvalósítható. A kiállításvezető segítségével azonban könnyedén megtervezhető és kiszámítha­tó a látogatásra szánt idő, hiszen az egyes kiállítási egységek szerepeltetésénél következetesen feltüntetik a megtekintéshez szükséges optimális időtartamot. A kiállításokkal kapcsolatos kiadványokon kívül a múzeum rendszeresen jelentet meg a szűkebb szak­mának szóló, Katalónia ipartörténetével foglalkozó kiadványokat is. Ezek közvetlenül a bejárat mellett elhelyezkedő múzeumi boltban vásárolhatók meg. A múzeumi bolt nem mellékesen, az előtér egyik sarkában vagy félreeső termében kapott helyet, ha­nem központi, könnyen megközelíthető helyen ala­kították ki, amely üvegfalain keresztül már messziről csalogatja a látogatót. A csábításhoz azonban nem elég egy üvegfal, hanem széles körű, változatos, izgal­mas és ízléses portékára van szükség. A Tudomány és Technika Múzeuma boltjában a gyönyörű, színes kiadványok, képeslapok és a kiállításokra, valamint az épületre emlékeztető apró emléktárgyak mellett szá­mos olyan ötletes ajándékkal találkozunk, amelyeket előszeretettel vásárolnak a látogatók jelentős részét képező gyerekcsoportok. A múzeumot vagy egy-egy látványos, érdekes kiállítási tárgyat ábrázoló különbö­ző méretű kirakok, radírok, ceruzák, jegyzetfüzetek, kulcstartók, stb. csak néhány a széles skálából, s az öt­letesség színvonalas, ízléses kivitelezéssel párosul. A magyarországi múzeumi munka tökéletesíté­se szempontjából a terrassai múzeum a magas szintű és modern kiállítás-rendezési eljárások mellett a köz­­művelődési feladatok ellátása terén nyújtotta a legtöbb tapasztalatot. AKatalánTudomány ésTechnika Múzeu­­majól kidolgozott, remek szakembergárdával működ­tetett közművelődési tevékenységet folytat. A számos kulturális és tudományos program közül számomra az oktatással összefüggő, gyerekeket célzó programok szolgáltak a legtöbb tanulsággal. A múzeum kiállításai­ban nem csak alkalmanként, hanem állandó jelleggel, napi rendszerességgel tartanak tanórákat az általános és középiskolás diákok számára. A múzeumban tar­tott fizikaórákat erre specializálódott fiatalok, általában egyetemisták tartják, ahol a legfőbb cél a szemléltetés és a kísérletezés. Ennél érdekesebb és különlegesebb a 6-10 éves korosztálynak szóló ún. „színházi múzeum­­látogatás" (visita teatralizada). Ez tulajdonképpen „A textilgyár'' című kiállítás bemutatása, ahol a vezetést, az ismertetést muzeológusok vagy pedagógusok helyett fiatal hivatásos színészek végzik. Ebből következően óriási szerepet kapnak a teátrális elemek: ajáték, a dra­maturgia, a kellékek. A programot vezető két színész (egy férfi és egy nő) a kiállítás különböző egységeinek, témaköreinek megfelelően változtatja szerepét. A fér­fi pl. elsőként gyárigazgató, aki a kiállítás igazgatói irodát bemutató enteriőrjében korabeli öltözékben ül az íróasztalnál, majd a munkások öltözőjénél pon­tosságra szólítja fel a szövőnőt alakító, munkásruhát viselő színésznőt. Néhány perc múlva, amíg a szövőnő a gyapjú természetét és fonallá alakításának fortélyait magyarázza el - rendkívül játékosan és meseszerűen - a gyerekeknek, addigra a férfi színészt munkásruhába öl­tözve már egy másik enteriőrnél találjuk, ahol fülsértő csattogást és zörgést okozva a fonalgombolyító gépet működteti. A színészek előadásmódjában egyszerre van jelen a játékosság, a tréfa, a szigor, a komolyság, és nagymértékben kihasználják a gyerekek szereplési vágyát. A kislányok speciális szoknyát kapnak, a fiúk kötényt és sapkát öltenek magukra. Ezzel egy történet szereplőivé válnak, egy XIX. századi textilgyár világába csöppennek, ahol a színészek segítségével beleélhetik magukat az egykori munkások életébe. 378

Next

/
Oldalképek
Tartalom