Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
©Múzeumi Hírlevél A színészek által vezetett múzeumlátogatás Magyarországon kevésbé ismert, alkalmazása azonban - tapasztalataim szerint - új alternatívát jelenthetne a múzeumpedagógiai tevékenységben, mely megfelelő előkészítés és színvonalas kivitelezés mellett ismeretek és élmények sokaságával gazdagíthatná az óvodás és kisiskolás korosztályt. Nagy Veronika Az Európa Tanács Kulturális Örökség Irányító Bizottsága (CDPAT) plenáris ülése1 Strasbourg 2003. október 13-15 Az ülés elején bemutatták Catherine Roth asszonyt, aki Jósé Maria Ballester utódja a Kulturális, Kulturális és Természeti Örökség Igazgatósága vezetői posztján. Ismertette a prioritásokat, amelyek szellemében erősíteni kell a CDPAT profilját és aktivitását. Felhívta a figyelmet a bizottságok közötti együttműködés fontosságára, az átlátható működésre, és az új, konstruktív munkamódszerek alkalmazásának szükségességére. A három napos ülés során tizenöt napirendi pontot tárgyaltak meg a tagországok küldöttei és szakértői. Ezek közül kiemelkedik kettő, amelyeket a testület prioritásként kezel. Az egyik a kulturális örökségről szóló keretegyezmény, amelyet a jövő év folyamán szeretnének elfogadtatni.2 A keretegyezményben lefektetett elvek alapján részletesebb jogszabályokat lehet majd alkot-1 Vö.: Múzeumi Hírlevél 23:11, 2002. november, 339-342 oldal 2 Az új keretegyezmény szükségességét - a tervezet megfogalmazói szerint - az elmúlt tizenöt év során tapasztalt gyors technológiai fejlődés, a tudásalapú társadalom kibontakozása, valamint a hálózatokra épülő gazdaság és a globalizáció miatt jelentkező veszélyek indokolják. Utóbbiak az örökség, és az azzal kapcsolatos szolgáltatások kommercializálására és iparosítására törekszenek, ezért nem csak az örökségi értékek védelmével, hanem azok gazdasági célú felhasználásával kapcsolatos eljárásokat is szabályozni kell. A tervezet külön kezeli az élő kultúrát és az örökséget, úgy, hogy utóbbiba egyre újabb kategóriákat is igyekszik bevonni. (Egyes szakértői javaslatok szerint a régészeti, az épített és a táji örökségen túl nem csak a mezőgazdasági, kézműves, ipari és tudományos ismereteket, de még a pénzügyi és gazdasági intézményeket, sőt olyan infrastrukturális létesítményeket, mint a vasút- és úthálózat, elektromos ellátórendszer stb. az örökség részeként kellene kezelni). A korábbi időszakoktól eltérően, egyre jelentősebb szerepet kap a szellemi (nemzetközi szóhasználat szerint 'intangible', azaz nem kézzelfogható, nem tárgyi) örökség is. Az örökséget, a kultúrát és a (profitorientált) gazdaságot egyre inkább egységként kell értelmeznünk, ahol viszont az egyes résztvevők érdekei még mindig elkülöníthetők. Ezért is szükséges, hogy az interakciók szabályait az örökség és a kultúra védelmének érdekében egyértelműen meghatározzuk (az értékekhez való hozzáférés és az azokkal kapcsolatos kötelezettségek az oktatás, képzés, a területfejlesztés, a versenyképesség fokozása, és a szociális kohézió erősítése területén). ni. A vita során felmerült a legfontosabb definíciók (főleg a kulturális környezet és a kulturális közösség) tisztázásának szükségessége, amelyek nélkül az egyezmény alkalmazhatatlan. Magyar részről felvetettük, hogy az egyezménynek tartalmaznia kellene olyan rendelkezést is, amely szerint az aláíró államok vázolják örökségvédelmi elképzeléseiket annak érdekében, hogy az örökség fenntartható használatának gyakorlata minél demokratikusabbá váljék. (Felvetésünkkel rokon javaslatokkal állt elő a Vatikán, Németország, továbbá az Európa Régészetének Tanácsa [Europae Archaeologiae Consilium] képviselője). Összefoglalóan megállapítható, hogy a tervezetet a résztvevők erősen támogatták, de a végleges változat előtt, 2004. márciusáig, még több részletet ki kell dolgozni. Figyelembe kell venni a szellemi örökségről illetve a kulturális sokszínűségről készülő UNESCO egyezményeket is. A másik prioritás az Európai Örökség Hálózat (HEREIN)3 kiépítésének folytatása. Az Európai Unió jelentése elismeréssel szólt a projektről, és anyagi támogatást is kilátásba helyezett. A CDPAT vezetése méltatta Magyarország (továbbá Franciaország és Monaco) elmúlt évben nyújtott segítségét. Norvégia 2004-re újabb támogatást ajánlott fel. Az elismerések és a támogatás ellenére mégis több bizonytalanság mutatkozik a HEREIN körül (személyi kapacitás szűkössége, továbbá az, hogy az EU olasz elnöksége alatt Agenore4 néven olyan újabb kulturális portált akarnak indítani, amely konkurense lehet a HEREINnek. Nem tisztázott az sem, hogy van-e kellő mértékű kereslet a szolgáltatásra). Német tapasztalat szerint azóta sokan használják a honlapot, amióta a világörökséggel kapcsolatos adatok is szerepelnek rajta. A CDPAT részéről felajánlották, hogy a program keretében kezelik a világörökségi monitoring adatait is, azonban az UNESCO ezen a téren nem akar együttműködni az Európa Tanáccsal. A jelenlegi helyzetben már az is siker lenne, he csupán egy rendszergazdával folytatni tudnák a projekt és a honlap működtetését, ellenkező esetben gondolkodni kell a kiszervezésről. A lehetőség ellen több ország tiltakozott, mivel a projekt működtetése korábban prioritásnak számított. (A HEREIN további sorsával kapcsolatos döntést a CDPAT titkársága készíti elő a következő hónapokban). A testület foglalkozott az Európai Unió bővítése utáni helyzettel is. A magyar képviselő rámutatott 3 Lásd: http://www.european-heritage.net 4 Progetto Agenore - Alie radici dell’Europa di ieri, oggi e domani. 379
