Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-01 / 12. szám

©i^úzeumi Hírlevél A nyári tábor, városi pihenőkert egész évben nyitva tart. Mester Edit budaörsi lakos, s gondolom, így tartható mindez életben. Gyönyörű erdő veszi körbe, s a gyerekek nemezeinek a jurtában. A budaörsi Riedl Frigyes Múzeum egy hely­­történeti gyűjtemény, amelyet a német kisebbségi önkormányzat tart fenn, az említett valamikori böl­csőde egy kiállítóhely, amit a Régiségbúvár Egyesület működtet. M.E. (7/ ж Új állandó kiállítások A főváros régisége 1780 - 1873 Budapesti Történeti Múzeum A város 1873 előtti korszakáról ma is jórészt azon tárgytípusok segítségével beszélünk, melyeket elő­deink, a Fővárosi Múzeum alapítói kezdtek gyűjteni, s amelyek alapvető képzeteinket táplálj ák a nagyváros­sá, de még nem világvárossá növő fővárosról, a „régi Pest-Budá”-ról. A „régi” a századelőtől, a Fővárosi Múzeum megnyitásától fogva a reformkorra, a város metropolisszá terebélyesedését megelőző időszakra, a polgáriasnak képzelt Pest-Budára utalt. Különösen a két világháború közötti időszakban volt használa­tos az „Alt-Wien", „Alt-Berlin" vagy „Alt-München" analógiájára a „régi Buda", „régi Pest" megnevezés. A modern városlakó a századforduló utáni évektől nosztalgiával gondolt a biedermeier kornak tulajdo­nított nyugalomra, rendre, várospolgári közösségre, s e korszak éppen eltűnő emlékeit kezdte gyűjteni. A század első felére, a kiállításon bemutatott tárgyak többsége múzeumba kerülésének korára jellemző, hogy a biedermeier idilli képei formálták a „régi” Pest-Budáról alkotott képzeteket. A budai könyvkötőcéh ládája XVIII. század vége Egyfelől a fővárosnak erre a „régiség”-ére kívánunk utalni azzal, hogy felidézzük - de nem rekonstruáljuk! - azt a kiállítási technikát, mely a múzeum megnyitásakor használatos volt, emlékezve egyúttal a történetmesélő múzeum saját múltjára is. Ezt a kiállítási módot szoros rokoni szálak fűzték az 1870-es évektől divatos lakberendezési, de még inkább a régiséggyűjtemények prezentációs stílusá­hoz. A régiségtárszerű kiállítási mód nem annyira fejlődéstörténetet ad elő, az egyes tárgyak nem egy történeti vagy művészettörténeti koncepció illuszt­rációi, hanem műfajok szerint, nagy mennyiségben összehordva-felhalmozva inkább egy, a tárgyak cso­portjainak festői hatásával, a dússág, az Üppigkeit érzetének felkeltésével kíván hatni. Az új állandó kiállítás címében a „régiség" szó tehát egyben a mú­zeum saját kiállítási történetének a várostörténettel való egymásra játszására is utalni kíván. „Régiség"-eket mutatunk be, melyek nem csak önmagukban vagy önmagukért tartanakszámot érdek­lődésünkre, hanem együttesük, összeállításuk ténye és módozata is élményt jelent és lehetőséget teremt e kettős, reflektált emlékezésre. Úgy gondoljuk, hogy ma már nem csupán a múzeum műtárgyai, hanem saját története, azaz „régisége” is érték, mely befolyásolja jelenünket. A múzeum intézményének közvetítő jelle­gét, a múlt reprezentálásának lehetséges módjait tanul­mányozva talán magához a városhoz és történetéhez való viszonyunk is változhat. A főváros múzeuma és ennek története maga is értékes, érdekes: egy sajátos, régimódi, lassabb és elmélyültebb befogadásra építő múzeum, mely önmaga is a főváros régisége. Rostás Péter Közterek és magánterek Mozaikok Budapest tegnapjaiból 1873 - 1940 A kiállítás második része Budapest történetének egyik legérdekesebb és legjelentősebb korszakát idézi fel. Nemcsak a város főbb útvonalai, épületei, a gazdaság fejlődésének tendenciái élnek máig ha­tóan, de Budapest szellemi közege, kultúrája, humo­ra, viccei s az az ironikus látásmód is, mely a „pesti embert" jellemzi. A kiállítás természetesen csak mozaikszerű képet adhat Budapest arculatáról, lakóiról, felívelő fejlődéséről. A bemutatás legfontosabb szempontja, hogy az egyes korszakokat a látható műalkotások és tárgyak együttese idézze fel, s - a kaleidoszkóp mintájára - kerüljön fénybe az egykor élt emberek 366

Next

/
Oldalképek
Tartalom