Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
m^fúZEUMi Hírlevél j® makro- és mikrokörnyezete, a művészet formavilága és annak változásai. A három terem mindegyike egy-egy korszakot jelenít meg. Az első a városegyesítéstől 1896-ig, a második a millenniumtól 1918-ig, a harmadik pedig az 1918-tól 1940-ig ívelő időszakot mutatja be. A városegyesítés után az új fővárosi hatóság lázas sietséggel kezd a hiányzó infrastruktúra megteremtéséhez. A gyors átalakulás következményei a város külső képén is tükröződtek. 1873-ban legvárosiasabb a Lipótváros, ugyanekkor földszintes volt a budai házak 83, a pestiek 72%-a. E korszak jellegzetes stílusa a historizmus, amely tovább éltette a klasszikus ideálok világát. A millennium idején úgy tűnt, a legalapvetőbb beruházások zöme megvalósult - ez azonban csak a látszat volt. Az 1906-ban polgármesterré választott Bárczy István volt az első nagy formátumú várospolitikus, aki átfogó programmal válaszolt a kor kihívásaira. „Jóléti város-állam" elképzelése a szolgáltatások bővítésével és a városigazgatás demokratikus átalakításának törekvésével párosult. Bárczy és a liberális városvezető elit a megnövekedett lakosság igényeinek kielégítését, szociális problémáinak megoldását, műveltségi szintjének emelését a városi politika egyik fő céljának tekintette. Ekkor kapott lendületet a főváros mecénási tevékenysége is. Létrejött a későbbi Fővárosi Képtár alapját képező gazdag képzőművészeti gyűjtemény, amelyben már a kortárs művészet alkotásai is helyet kaptak. Az első világháború kitöréséig megépültek a városi infrastruktúra alapjai: a vízműhálózat, a csatornatelep, folytatódott az utak burkolása, fürdők, kórházak, iskolák létesültek. 1918-tól - az egymást gyors ütemben követő politikai események hatására - a fővárosi igazgatás szervezete teljesen átalakult. A gazdasági feltételek drámai romlása, a nagymérvű infláció s a menekültek áradata a szociális tevékenységet helyezte előtérbe, ezért a főváros korábban folytatott művészetpártoló tevékenysége csaknem lehetetlenné vált. A forradalmak utáni kiábrándult hangulatban ismét újjáéled a historizmus, de az 1920-as évek második felétől az új, modern stílusok is teret nyernek, nemcsak a művészeti életben, hanem a mindennapok kultúrájában, a lakásbelsőkben is. 1926-tól kedvezőbbé válnak a gazdasági feltételek, s fokról fokra fellendül a fővárosi műpártolói tevékenység, miközben jellege is átformálódik. Kiállításunk - bár hiteles tárgyakat tár a látogatók elé - a valóság „égi mását” kínálja, hiszen a köz- és magánterek átalakulásának ívét vázoljuk fel, s inkább a város „szebbik" arcát, mint kevéssé látványos „érdes részét” mutatjuk. Ez a késő utókor fényűzése. Vajon a mi korunkra hogyan emlékeznek majd? Erdei Gyöngyi Közönségkapcsolat Pedagógusoknak a múzeumról A Budai Nagy Antal Gimnázium őszi szakmai napjának programját a Magyar Természettudományi Múzeum biztosította. Érdekes volt ez a nap azért is, mert a programon az iskola teljes tanári kara (35 fő) részt vett, így holisztikus kiállításaink értőkre találtak. Az október 16-án lezajlott program: • Vásárhelyi Tamás: Tanítsunk tárgyakkal • Holler Judit: Metamorfózisunk (Az új kiállítóterekről, kiállításterveinkről) • Árva Anita, Gärtner Vilmosáé, Holler Judit: Az MTM kiállításainak, Természetbúvár-termének bemutatása • Gyűjteménylátogatás: Szikossy Ildikó - Embertani Tár, Вankovics Attila - Madárgyűjtemény • Kovács Judit (Mezőgazdasági Múzeum): Az Ember és a fa c. akkreditált képzés bemutatója Történelmi szellemidézés 2003. szeptember 21-én, a Nemzeti Kulturális Örökség Napján a Magyar Természettudományi Múzeum a tőle megszokott vendégszeretettel és humort sem nélkülöző feladatokkal, ötletekkel és tárt kapukkal várta látogatóit. Délelőtt a tudományos tárak a „mindent a szemnek, semmit a kéznek" mottótól vezérelve csalogatták a közönséget. A kiállítási épületben gyerekfoglalkozás volt. Márffy Ödön: Vázlat a Kiscelli úti iskola freskójához 1911 körül Freskórészlet Készítette: F. Szalatnyay Judit 367
