Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
mJfúzEUMi Hírlevél J© melyben Harsányi István könyvtáros számítása szerint abban az időben 5400 kötet lehetett. Rákóczi Zsigmond és II. Rákóczi György halála után a főiskolára és a könyvtárra nehéz idők jöttek. Sárospatak birtokosa a rekatolizáló Báthori Zsófia lett, aki a Kollégiumot elvette, tanárait, diákjait kiutasította a városból. Az Erdélyben bujdosó iskola 1703 után, II. Rákóczi Ferenc fejedelem támogatása mellett térhetett vissza. Iskolájukkal együtt a könyvtárat is ápolni, gyarapítani kezdték. A 16-17. századi fejedelmi, nemesi patrónusok után, most kisebb pártfogói lettek az iskolának és a könyvtárnak, elsősorban a környék nemessége és értelmisége. Számtalan adományozó, pénzzel és hagyatékkal gazdagította a gyűjteményt. A 18. század első katalógusa 1726- ban készült Pécsi Imre könyvtárossá választásakor. Helyrajzi katalógus, amelyből megtudhatjuk, hogy a könyvek 43 tékában vannak elhelyezve, amelyeket a görög és a héber ábécé betűivel jelölt meg. Ezek után többek között 1738-ból, 1760-ból maradtak rájuk hasonló katalógusok, 1769-ben újabb katalóguskészítés történt. 1774-1775-ben elkészült a könyvtár szakrendes katalógusa, 1780-ban pedig betűrendes katalógusa. 1785-ben új katalógus készült és az állományt is átrendezték. Új helységben kezdte meg a könyvtár a működését, az állománya ekkor már 4000 kötet felett volt, a könyveket méret szerint tíz szekrénybe csoportosították. 1778-ban készült egy könyvtári szabályzat. Könyvtárbarát, mert nagyon ügyel az állomány megóvására, s olvasóbarát, hiszen az állomány kezelése, gondozása, illetve szabályszerű használata feltétlenül segítette az olvasókat abban, hogy a kívánt dokumentumok eljussanak hozzájuk. A 10.000 kötetes könyvtár használata tehát nem jelentette pusztán a könyvtárban való munkát, de a kölcsönzés is nagy jelentőséggel bírt ebben a korban. A 18. század végén új korszak kezdődött a könyvtár életében, amikor a primarius diákok mellé egy professzort (Szombathy Jánost 1783-ban) is kinevezték főkönyvtárnokká. 40 évig vezette a könyvtárat. A Bibliotheca Hungarica állomány elkülönítésén kívül érdeme az, hogy olyan nagyszámú régi magyar nyomtatvány van az állományban. Gyűjtötte a hungaricumokat, a régi értékes könyveket. A diákokkal behozatta a vidéki lelkészlakokban lévő kéziratokat, imádságos könyveket, kalendáriumokat, stb. Ez idő alatt nemcsak minőségben, de mennyiségben is jelentős változáson ment át a könyvtár, 1823-ban már 15.000 kötetet tartottak nyilván. A 19. század elején épült fel a Polláck Mihály tervei alapján készült nagy könyvtárterem. Az állomány egy része, mintegy 25.000 kötetnyi könyv ma is a teremkönyvtárban elhelyezve méret és szakrend szerinti tagolásban. 1823-tól 1855-ig Somossi János a főkönyvtárnok, megválasztásakor már külföldi akadémiát járt tudós ember. Utána egy rövid ideig, 1863-ig Soltész Ferenc, majd Erdélyi János könyvtárnoksága alatt rendezték a könyvtárat szakok és méret szerint szétválogatva a dokumentumokat. Erdélyi meghatározott koncepció szerint látott a könyvtár rendezéséhez, mely ebben az esetben a könyvállomány rendezésén kívül a katalógusok átalakítását is jelentette. Erdélyi halála után Szinyei Gerzson vette át a főkönyvtárnoki hivatalt. 1890-re készült el a müncheni rendszerű szakkatalógus, amelyet az első világháborúig használtak. Egyszerűsítette a raktári jelzeteket: a polc betűjele után következett a polcon elfoglalt helyét jelző sorszám. Nagyszabású és alapos munkáját jól mutatja, hogy ma is használt névkatalógus alapjául mindmáig az őáltala készült katalógus szolgál. 1902-től 1944-ig több könyvtárosa is volt a gyűjteményeknek. Horváth Cyrill után Harsányi István lett a gyűjtemény gondozója. Az ő nevéhez fűződik többek között a több mint 2000 kötetes kézirattár rendezése. Gulyás József 1928 és 1944 között volt a könyvtár igazgatója, több tanulmányt készített a főiskola és a könyvtár történetéről. Mire átvette a főkönyvtárnoki posztot, a gyűjtemény nyomtatványainak száma meghaladta a 75 ezret, unicumainak száma pedig a 150-t. Szerencsére a nagykönyvtár a II. világháború alatt nem sérült meg, az az állományrész azonban, amelyet a legértékesebb könyvekből válogatva Bu-353
