Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
m^ÚZEUMI JflKLWÍim elrómaiasodása mellett Róma szellemisége, vallása, a császári propaganda is utat talált a birodalom e viszonylag távoli szögletébe. A rómavárosi előképek a helyi vagy ide vándorolt mesterek kezén átformálódott, űjraalkotott formában bukkannak fel ismét a mindennapok tárgyain. Róma istenei, valamint a velük azonosított korábbi helyi istenek, történeteik vagy olykor csak szimbólumaik jelen vannak a polgárok és a katonák egész életét, hétköznapjaikat és ünnepeiket végigkísérő tárgyaikon: kérő vagy hálaadó oltárköveken, családi larariumok szobrain, használati tárgyak díszítésein s végül a halott tiszteletére és emlékére állított sírköveiken. A pusztuló anyagokból készült építményeket a kőből, illetve téglából emelt épületek váltották fel, készítésük során a különböző falazási technikáknál akár még vegyesen is használhatták a különböző építési anyagokat. A tetőket kétféle cseréptégla kombinációjával fedték. Annak ellenére azonban, hogy a kőépítkezés alapjait a rómaiak vetették meg ezen a területen, első, néha ideiglenes épületeik, épület-együtteseik még fából készültek, így volt ez például az első, legkorábbi katonai táboroknál is, ahol a védelmet fából és földből épített palánkfal látta el, ugyanígy a falakon belüli épületeket is fából emelték. A legegyszerűbb, legkisebb település felépítési módját is szigorúan szabályozták a rómaiak. így történt ez nem csak a táborban, hanem a tőle építészetileg is meglehetősen függő katonavárosban és a kissé távolabb fekvő polgárvárosban is. Az épületek jellegzetes alaprajzai mellett épületdíszek, faragványok, építési feliratok utalnak az akkori városképre. A római kori épületeket az anyagi lehetőségek függvényében látták el kényelmi berendezésekkel. Az időjárásnak megfelelően padlófűtést építettek, az ablakokat üvegezték. Néha még a magánházakba is bevezették a folyóvizet, a csatornahálózat pedig a Dunába szállította a szennyvizet. A római épületek egyik fontos csoportját a középületek alkotják. A vallásgyakorlás elengedhetetlen helyszíne volt a szentély, ahol az istenek szobrai mellett oltárkövek álltak. Máig is híresek a római közfürdők különböző hőmérsékletű részlegeikkel, nyilvános, vízöblítéses illemhelyükkel. A római épületek egy másik fontos csoportját a lakóházak alkották, méretük itt is a tulajdonos anyagi helyzetétől és társadalmi rangjától függött. A bútorokat általában múlandó anyagokból, fából, nádból állították elő, formájuk ábrázolásokon maradt fenn. Néha azonban fémből vagy kőből készült bútorok, bútorveretek kerülnek elő az ásatásokon. Egyes asztalok és székek összecsukhatok voltak, az ágyat pedig nem csak a hálóban állították fel, hanem az étkezőkben is. Tárolásra kisebb-nagyobb ládákat, szekrényeket használtak. Hogy a kevés bútorzatot ellensúlyozzák, a szobákat lehetőség szerint élénken dekorálták: a falakat falfestmények díszítették, a padlót tégla vagy kőmozaikkal, ritkábban márványlapokkal borították. A későrómai korban a barbár katonai fenyegetettség miatt sokan elhagyták Aquincum területét. Az ittmaradottak a régi, egyszerűen felújított épületekben éltek tovább az egymás után érkező és folyamatosan változó hun, germán és avar csoportok szomszédságában. Ezek a betelepült barbár népek megszokott, hagyományosan készített építményeikben laktak. Jó példa erre az egykori katonaváros északi részében feltárt avar település, ahol bár felhasználták a még felszínen látható római épületekből nyerhető építőanyagokat, alkalmazásuk az avarokrajellemző építési mód keretein belül történt. Az építéskultúra erre az időszakra tehát visszatért a kezdetekhez, ismét pusztuló anyagokból építkeztek. Facsády Annamária ROMÁNIA, SZATMÁRNÉMETI (SATU MARÉ) Visszatekintés a múltba. Ősi civilizációk Szatmárnémeti területén Állandó régészeti kiállítás A tavaly nyílt kiállítás kőkorszaki, bronzkori, vaskori, római kori, valamint népvándorlás kori és kora középkori régészeti anyagokból s rekonstrukciókból áll. Az arculatának megálmodói és megvalósítói a múzeum alkalmazottai voltak; egy éven át heten dolgoztak rajta (régészek és más alkalmazottak). Az első terem a paleolitikumnak van szentelve, ahogyan az őskőkori lelőhelyek térképén megfigyelhető: a legtöbb lelet az az Avas (Oa§) vidékéről származik, ami az őskőkor szempontjából a mai Szatmár megye legkutatottabbb régiója. A teremben ugyanakkor ki van alakítva egy sarok, ahol a látogató próbálkozhat kőeszközök készítésével; s még helyt kapott egy életkép rekonstrukció, amely egy paleolitikumi ember mindennapjait tárja elénk. A következő szobának témája a neolitikum és az eneolitikum. Itt láthatunk egy újkőkori ház rekonstrukciót, s interaktívan a látogató akár gabo-348
