Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-01 / 11. szám

m^TúzEUMi Hírlevél m spiritusszal fűtött útivasaló, a gázvasalók és a korai villanyos vasalók mellett kiderül, hogy volt és van asztali és ládás mángorló, kéményes vasaló, kesztyű­vasaló, vászonsimító üveg és csipkevasaló, Expressz, Vulkán, Dalli és más védett márkájú vasaló. A nagyanyáink, dédanyáink korát bemutató falusi enteriőrrészlet a paraszti világban használt si­mító és vasaló eszközök, a parazsas vasalók világát villantja föl, a „modern", 40-es évekbeli konyhasa­rok pedig a gázvasalók, a korai villamos vasalók használatát idézi föl a látogatók előtt. A múzeum saját anyagán fölül néhány múzeum és magángyűj­tő különleges darabja is helyet kapott a tárlókban, összesen több mint 200 vasalót csodálhat meg a láto­gató. A kiállítás alkalmából jelenik meg az Öntödei Múzeumi Füzetek 12. száma Régi vasalók címmel, Tóth György és Lengyel-Kiss Katalin tollából. Az Öntö­dei Múzeum köszöni a múzeumok és a magángyűj­tők, valamint a kiadvány megjelentetését támogató cégek segítségét. Mindkét intézmény szeretettel várja a nagy­szülői korosztályt egy kis nosztalgiázásra, s a mai nemzedéket is, akik közül talán sokan már nem is tudják elképzelni, milyen fáradtsággal tudták elő­deink a sokszor 3-5 kilós, de a szabóműhelyekben akár nyolc kilós vasakkal is, simává varázsolni a gyűrött holmit. Vajk Éva és Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgatók és egyben a kiállítások rendezői Közönségkapcsolat SZENTENDRE Érintések és távolodások A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szentendre képzőművészeti gyűjteményeiben, ill. múzeumaiban (némiképp a látogatók számának növelésére is gon­dolva) egy-egy olyan, más művésztől való művet mutat be, mely hasonlatosságokat és különbözősé­geket egyaránt mutat a gyűjtemény nevét adó mester egy-egy főművével. Az így kialakuló enteriőrben rövid magyar és angol nyelvű összehasonlító műelemzés is olvasható, mely rávezetheti az érdeklődő múzeumlátogatót ed­dig nem is gondolt összefüggések felfedezésére. Ez év októberében és novemberében az Anna Margit - Ámos Imre Gyűjteményben Ilosvai Varga Ist­ván egyjellegzetes vásznát láthatják az érdeklődők. A tervek szerint decemberben és januárban Pittner Oli­vér (Nagybánya) csendélete a Kmetty Múzeumban, 2004. február és március havában Thorma János egyik korai festménye a Ferenczy Múzeumban, majd Perl­­rott Csaba Vilmos erdőrészlete a Czóbel Múzeumban, Balogh László Három nő című friss műve a Barcsay Gyűjteményben), a nyár derekán a Vajda Lajos Mú­zeumban egy Bálint Endre opusz, szeptemberben és októberben Deim Pál egyik kulcsműve ugyancsak a Barcsay Gyűjteményben lesz látható. Az évet Apáti Abkarovics Béla egy ritkán látha­tó munkájának bemutatása zárja (Czóbel Múzeum, Szentendrei Nyolcak, a Szentendrei Festők Társasá­gának alapító tagjai). A bemutatók kéthavonta követik egymást. Ilosvai Varga István Régi Munkácsy utca (1939) című képe az Anna Margit - Ámos Imre Gyűjteményben 2003. október-november Ilosvai Varga István (1895-1978) tizenhárom évvel volt idősebb Ámos Imrénél (1907-1944), s harmincnégy esztendővel engedélyezett neki többet a sors. A harmincas évek derekán mindketten Szent­endrén dolgoztak; Amos 1937 és 1941 között nyaran­ta, Ilosvai - aki 1935-ben kertes házat vásárolt a Zen­­ta utcában - folyamatosan, immár városlakóként. Ebben az időben az egymás mellett, de egy­mással kapcsolatban alig lévő két művész főleg városképet festett. Ugyanazok a zegzugos utcák, jellegzetes sikátorok bukkannak fel vásznaikon, hasonló a látványhoz való viszonyuk, érzékenysé­gük is hasonlatos, mégis, ahogyan az oeuvre egé­szében, e képtípusnál is több a különbség, mint a rokon vonás. A különbözőségek a két mester eltérő szem­léletmódjából, alkati tulajdonságaik másféleségéből adódnak. Mindketten Rippl-Rónai tanítványok voltak (bár Ámos a Főiskolán Rudnay keze alatt dolgozik). Ám míg Ilosvai felveszi Rippl latinos hangütését, Ámos ko­mor, baljós vásznain ennek nyomát sem leljük. A kunhegyesi, jogásznak szánt ifjú Ilosvai 1924-25-ben járja meg Párizst, ahol egyebek mel­lett a Colarossi Akadémián tanul, korán felszívja a könnyed, franciás látásmódot. Ámos 1937-ben tölt három hónapot a Szajna partján feleségével, Anna Margittal, ahol találkoznak Chagall-lal s (legalábbis képekről) megismeri Picasso-1. 334

Next

/
Oldalképek
Tartalom