Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
©l^ÚZEUMI Á/íRLEVÉLJ© Ilosvai itt bemutatott munkája (Régi Munkácsy utca) és Ámos Imre e teremben látható szentendrei látképei, mindkét pályaképen belül igen fontosak. Ámos baljóslatú, rosszat sejtő, depresszív, váteszi, csaknem monokróm, a „szerkezet akart hiányát” (Körmendi András) mutató festményeit később még drámaibb, kicsit színesebb vizionáló művek követik majd (Festő égő ház előtt, 1940), Ilosvai pedig most készíti elő gyöngyházas fényű, sfumátós opusait, melyeket erőteljes kolorista korszaka követ majd. Haulisch Lenke Ámossal kapcsolatban artisztikus, passzív előadásmódról beszél, a művész pedig asszociatív expresszionizmusnak nevezi ekkori periódusát. 1937-ben naplójában szubjektív emlékképekből táplálkozó víziós képeknek nevezi a harmincas évek harmadik harmadában festett munkáit. „Ezek nem kimondottan tájképek. Inkább a táj bennem keltette érzések kivetülései" - írja. Nos Ilosvai, a par excellence festő, a tájban tájat lát, festői formát, átírandó motívumot. Sokan az új tárgyiasság speciális megjelenítőjének tartják a mestert. Míg Ámos introvertált, Ilosvai extrovertált alkat, míg Ámos drámai, Ilosvai poétikus, míg az előbbi indulatos, az utóbbi szemlélődő. A most bemutatott Ilosvai festmény a Munkácsy utcát ábrázolja, mely a Szamárhegyre vezet fel, alig pár lépésnyire található az Anna - Ámos Gyűjteménytől. A jobb szélen látható két figura szerves része a kompozíciónak, mintegy értelmezi az esetlegesség bájával megfestett épületeket. A tetők határozottan „meghúzott" kontúrjai a korai Barcsay (s az ő tapasztalatait értékesítő fiatal Kántor Andor) ecsetkezelésére emlékeztetnek. (Persze míg Barcsay Jenőnél a konstruktívan rendező szándék mögött húzódik meg a poézis, Ilosvainál a költői mozzanat mögé szorul a kubusokra való hivatkozás.) Az a város, mely Ilosvai vásznairól néz vissza ránk, ma már csak nyomokban fedezhető fel. Legfőképpen éjszaka, holdfényben, amikor elcsendesedik; egy olyan magányos sétán, amilyenre Deim Pál olyan szívesen invitálta mindazokat, akik azzal a Szentendrével óhajtanának találkozni, mely éppen e mű születésének idején művészek százait vonzotta a városba. Ezt a hangulatot idézi meg Ilosvai Varga István „Régi Munkácsy utca" című vászna. Ham Ferenc Orbán Attila kiállítása, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Megtekinthető: 2003. december 7-ig BUDAPEST Karácsony a kastélyban Karácsonyi színek, formák, hangok, ízek, illatok. Nagytétényi Kastélymúzeum 2003. november 29. - 2004. január 4. E minden érzékszervünkre ható, léleküdítő adventi rendezvénysorozat helyszíne egy „vidéki kastély a fővárosban", pontosabban a Nagytétényi Kastélymúzeum. A barokk kastély és az azt körülölelő park élettel telik meg erre az alkalomra. Kiállítások: • Az öt évszázad lakáskultúráját bemutató kiállítás szobáiban elhelyezett fenyőfákat kiváló iparművészek (textiltervezők, keramikusok, ötvösök,stb.) díszei varázsolják karácsonyfákká. • A régi karácsonyok hangulatát idézi fel az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött karácsonyfadíszek kiállítása. Rendezvények-. • Karácsonyi hangversenyek A kastély dísztermében klasszikus és régi zene hangversenyek várják a közönséget. • A Maszk Bábszínpad „Betlehemi történet" című előadása a kastély parkjában a gyerekek számára jelent különleges élményt. Vesztfáliai mester: Mária, az Ég királynője, muzsikáló angyalokkal (1422 körül) Szépművészeti Múzeum 335
