Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
<m5TúZEUMI Jfyj'RLEVÉL JS Albertról nevezik el. 1987. december 10-én került sor a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem nagyszabású névadó ünnepségére, majd december 11-én a tudós szobrának leleplezésére a Magyar Pantheonban, volt intézetének bejárati ajtaja mellett. A dr. Orbán Imre és Medgyesi Konstantin által rendezett kiállítás végigvezeti a látogatókat Szent- Györgyi Albert életének főbb állomásain. Fotók, okmányok, elismerő oklevelek, plakettek tanúskodnak az életpálya meghatározó pillanatairól. A tárlat a tudós munkásságához kötődő és kimondottan személyes tárgyakat is bemutat, mint például szegedi egyetem gyönyörű ünnepi asztali térítőjét (melyen Szeged és Kolozsvár címerei láthatók), a szegedi egyetem rektorának és dékánjának szent koronáit, Szent-Györgyi mikroszkópját, asztalát, írógépét, szemüvegét. Természetesen hangsúlyos szerepet kap a C-vitamin kutatás és legbecsesebb kitüntetése: a Nobel-díj. Három a tánc! - Magyarországi táncábrázolások 1686 - 1940 Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2003. július 11.- október 26. A kiállítás címe régi táncszó, megtalálható a 17-19. századi szövegekben, mint a tánc folytatására való biztatás, a „hogy volt!"megfelelője. Jelen esetben varázsszó és bűvölés, hogy öt nagy budapesti közgyűjtemény - Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Néprajzi Múzeum, Hadtörténeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára - mintegy 150 műtárgyának segítségével megelevenedjen előttünk a magyarországi kultúra történetének egyjelentős fejezete, a tánc, melyet Réthei Prikkel Marián joggal sorolt a magyarság „három teljesen magában álló sajátos szellemi alkotása... költészete” közé, a nyelvvel és a zenével együtt. Az új és legújabb kori, Magyarországon született vagy magyarországi vonatkozású táncábrázolások sorát Justus van der Nypoort rézkarcai nyitják meg, melyeket Birckenstein geometria tankönyve publikált 1686-ban. A17-18. századi grafikák hajdú- és katonatánc motívumait, s páros tánc ábrázolásait verbuválás és népmulatság, kocsmai és báltermi jelenet követi a 19. századi lapokon, átvezetve az új stílusú társastánc, a csárdás világába. A korai táncábrázolásokat a néprajzi érdeklődés, a népi élet és viselet kuriózumainak, látványos elemeinek felmutatása motiválta. A művészek többnyire külföldiek, akik illusztrációs, dokumentációs szándékkal rajzolták le az őket érdeklő jelenségeket. A 19. század második felében kerül a téma magyar alkotók kezébe, s mint a nemzeti érzés kinyilvánításának, a nemzeti jelleg propagálásának eszköze kilép a könyv- és folyóirat illusztráció grafikai keretei közül, a „nagy művészet”, képek és szobrok tárgya lesz Izsó Miklós, Barabás Miklós, Lotz Károly és Jankó János alkotásaiban. A múlt századforduló táján, a fotó térhódításával, a képzőművészeti táncábrázolás elveszti dokumentációs szerepét, de jelentősége, legalábbis egy ideig, megmarad. Már nem a látványleírás, hanem a feldolgozás mikéntje a fontos, annak a különleges élménynek a megjelenítése sajátos eszközökkel, amelyet a tánc és az új mozgásművészeti formák képviselnek. Egyre hangsúlyosabbá válik a mitologikus, történelmi és szimbolikus megközelítés, a szabad művészi fantáziálás (Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Hollósy Simon, Zichy István, Csontváry), s a társastánc új formái, a mulatók, revük, kabarék jelenetei is bekerülnek a művészek látókörébe (Rippl-Rónai, Vaszary, Vértes Marcell), valamint a színpadi tánc megújítására törekvő mozgalmak (Kövesházi Kalmár Elza, Bortnyik Sándor). Emellett jelen van a nemzeti tánc ábrázolása is, de más töltéssel mint korábban. A népéletből, a népi kultúrából merítő alkotók az újjáélesztés szándékával örökítik meg a folklórt (Aha - Novák Vilmos, Pekáry István). E 2o. század eleji nagy fellobbanás kulcsfigurái - Rudnay és Medgyessy- képek, szobrok, domborművek és grafikák sorában jelenítették meg a szilaj erejű és sodró szenvedélyű magyar táncot. A kiállítás, melyet dr. Nagy Zoltán művészettörténész rendezett, korábban a székesfehérvári Városi Képtár - Deák Gyűjtemény termeiben volt látható, 2002. augusztus 13. és december 31. közt. A katalógusban 116 oldalon öt tanulmány - Vajda László, Kovalovszky Márta, Bakó Zsuzsanna, Szabó Júlia és Nagy Ildikó tollából, valamint sok színes és fekete-fehér kép mutatja be az anyagot. Nagy Zoltán Ш állandó kiállítások A főváros régisége - Közterek és magánterek 1780-1945 Várostörténeti kiállítás Kiscelli Múzeum - Schmidt-kastély emeleti termei 2003. október 15-től Az I. rész: A főváros régisége E kiállítási rész az 1780-1873 közti időszakot mutatja be, vagyis azt a korszakot, amelyben Pest, Buda 295
