Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
©Múzeumi J^írlevélj© és Óbuda már ténylegesen az ország központjaként nagyvárosok voltak, s kialakult egy patrióta polgári kultúra. Ennek emlékeit a Fővárosi Múzeum a 19- 20. század fordulója óta módszeresen gyűjtötte. Az új kiscelli állandó kiállítás ezekből mutatja be a legszebb festményeket, ezüst- és óntárgyakat, porcelánokat, üvegpoharakat, bútorokat, metszeteket, építészeti terveket, térképeket, s a városokban működő céhek gazdag hagyatékát. A II. rész: Közterek és magánterek Mozaikok Budapest tegnapjából (1873-1945) Kiállításunk második részében a városegyesítést követő évszázadból szerepeltetünk jeles épületeket, változatos enteriőr-részleteket és kiemelkedő színvonalú képzőművészeti alkotásokat, amelyekkel képet nyújtunk e kor fővárosáról, az itt élt emberekről, ünnepeikről és hétköznapjaikról, valamint azok színtereiről. Rendezte: dr. Erdei Gyöngyi és Rostás Péter Információ: http://www.btm.hu/kiscell/kiscell.htm Mandulák Erika Megújult a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó borászati kiállítása A városligeti Vajdahunyadvár borospincéjében 2003. szeptember 12-én „A magyar szőlő és bor Európában” címmel megnyílt a múzeum új, állandó borászati kiállítása. Az intézmény tudományos főmunkatársa Dr. Csorna Zsigmond bortörténész - muzeológus által rendezett reprezentatív tárlat - amellett, hogy bemutatja a hagyományos magyar szőlészet - borászat ezer éves múltját és szakmai értékeit - betekintést nyújt a magyar szőlő- és borkultúra rendkívül gazdag gasztronómiai - kultúrtörténeti hátterébe is. Külön érdeme a kiállításnak, hogy a legrangosabb magyar borvidék, a világörökségbe tartozóTokaj-Hegyalja bemutatásának önálló, rangjához méltó teret szentel, és a magyar szőlészet - borászat mai helyzetét - szerepét is felvázolja. Az új kiállítást annak is érdemes megtekintenie, aki a múzeum régi borászati tárlatát ismerte, mert jelentős számú új tárggyal és teljesen újjászületett fotósorozattal találkozhat, és ízelítőt kaphat az 1990-es évek nagymértékben átalakuló borászatáról is. Beck Tibor A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének a Hajnal görög istenéről elnevezett Éós programja két szempontból is több annál, hogy csupán egy országos múzeum egyik osztályának közönségszolgálati műsorajánlatát lássuk benne. Az első az Antik Gyűjtemény helyzetéből adódik. A Szépművészeti Múzeum gondozza Magyarország egyetlen antik művészeti közgyűjteményét; ez az egyetlen, ami átfogó képet nyújt a klasszikus ókor világáról és eredeti művekkel tudja szemléltetni Hellas, Italia és Róma művészetét, s ennek segítségével történelmüket, irodalmukat, az ókori mítoszokat és a mindennapokat. A másik szempont, ami miatt figyelmet érdemlőnek tartjuk az Éós programot, távolabbra vezet. A sorozatot tavaly szeptemberben kísérletképpen indítottuk. Azt reméltük ugyanis, talán lehet alternatívája annak a kemény, de aligha túlzó megállapításnak, hogy „egy valódi múzeumi foglalkozás szinte megoldhatatlan szervezési feladat”. Hiszen ha ebből a sivár helyzetből nincs kiút, az alapjában kérdőjelezi meg a múzeumok mai tevékenységét. Az Éós első évének tapasztalatai alapján nyugodt szívvel állítjuk: a kísérlet nem fulladt kudarcba. A felső tagozatosoknak hirdetett szakkörök és az akkreditált tanári továbbképzés is sikeres volt (az utóbbi például a résztvevők által kitöltött kérdőívek alapján egy 10 fokozatú skálán átlag 9 pontot ért el), de ennél jóval fontosabbak a tavalyi sorozat két fő pontjának tanulságai. Az osztályfoglalkozásokat főleg felső tagozatosoknak hirdettük meg, akik amúgy is tanulnak az ókorról, akiknél közvetlenül adódik iskola és múzeum összekapcsolásának lehetősége. A tavalyi tanév 64 (tehát több mint heti 2) foglalkozása azt mutatja, sikerült tanárnak és diáknak egyaránt vonzó formát találnunk. A foglalkozások két része (kézműves-műhely - kiállítás) ugyanis egymásra épül: a kiállításon látottak segítik a gyerekeket saját tárgyaik (elsősorban agyagvázák és szobrocskák, kavicsmozaikkal díszített tárgyak és réz ékszerek) elkészítésében. A múzeumban töltött idő (alkalmanként 3-4 óra) tehát kéz, szem és agy közös és egymást erősítő tevékenysége. Általánosságban véve igaz a megállapítás, hogy ha valaki elkészít egy vázát, „még nem biztos, hogy nem kókad le az érdeklődése, ha a tárlók és feliratok 296
