Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
©kí^ÚZEUMI JilKLWilM seltek, de művészetükben közös a tematikai és stílusbeli megújulás, illetve az egyéni látásmód erőteljes érvényesülése. Bár a Szépművészeti Múzeum rajz- és metszetgyűjteménye sajnos nem őriz műveket ennek az időszaknak minden fontosabb mesterétől - hiányoznak például William Blake, Jean-Baptiste Greuze, Johann Tobias Sergei alkotásai, s a kor meghatározó szobrászait, Canovát és Thorvaldsent is csupán a szobraikat reprodukáló metszetek képviselik - a múzeumi kollekció főként Esterházy Miklós gyűjtőtevékenységének köszönhetően látványos bőséget mutat e négy évtizedben készült munkákban is. Az Esterházy-gyűjtemény éppen ebben az időszakban, főleg a 19. század első évtizedeiben formálódott. A kiállításra kiválasztott több mint 230 rajz és grafika változatos képet ad az 1800 körüli európai grafikusművészetről, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó nemzetek, Itália, Franciaország, Németország, Anglia és Spanyolország művészeinek alkotásain keresztül, amelyeknek jelentős részét még nem láthatta a magyar közönség. A magyar csipke múltja és jelene II.- Hunnia csipke Iparművészeti Múzeum 2003. augusztus 15. - november 16. A Hunnia csipke születése Fáy Aladámé (1871-1944) visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy már kislány korában szeretett volna olyan kézimunkát készíteni, amely magyaros motívumokból áll. Felnőttként határozta el, hogy kitalál magának egy tulipánokból szerkesztett vert csipke mellényt, de a felületet nem akarta varrásokkal megszakítani. így jött rá arra, hogy ha a vert csipke szálainak áramlását, eloszlását megoldja és sikerül egy olyan párnát szerkesztenie, amely formázza a mellény alakját, egyetlen darabból készítheti el a mellénykét. Fáy Aladámé éveken át tartott tanfolyamokat, továbbadva nem csupán a csipke készítésének technikáját, hanem a tervezését is. Családtagjai - Edvi Illés Ilona és unokája Fáy Ildikó - lettek a csipkegyűjtemény örökösei, csipkekészítő tevékenységének folytatói. Tanítványa, Möller Istvánná 1936-ban Köröstarcsán a falu asszonyai számára csipkeverő telepet létesített, itt született meg a Hunnia csipke név és vált védetté. A Hunnia csipke jelene A Hunnia csipke jó kezekbe került, Ónodi Szabó Sándomé Fáy Ildikó nem csupán folytatója a csipkeverésnek, de a hagyaték hűséges őre és feldolgozója is egyben. Mindent tudni akart a nagymama csipkéiről, ezért remek kapcsolatot alakított ki Anna Rühlévd, aki Drezdában a vert csipke szakértője. (Az eredményt kiadták egy sokszorosított füzetben Rühle rajzaival, Ónodiné szövegével.). 1994-ben jelent meg Ónodiné Csipkeverés c. könyve, amely nem csupán a Hunnia csipke technológiáját adja közre, hanem a történelmi darabok elemzésére is kitér. A Hunnia csipke jellegzetessége a szabad szálvezetés és a népművészeti motívumok használata. 257
