Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
m^fúZEUMI T^lRLEVÉLJ© különböző tárgyakat. A közös tevékenységen keresztül a közösségnek lehetősége nyílik arra, hogy újra értékelje az őt körülvevő világot, saját nyelvi és kulturális hagyományait, új közösségi műtárgyakat, képzőművészeti alkotásokat létrehozva. Laura Anderson Barbata által a Kiscelli Múzeumban bemutatott installációk szimbolikus jelentésűek, fő céljuk a mexikói kulturális és környezetvédelmi örökség megőrzése. Legtöbbjük természetes anyagból készült; fenyőtű, virág és az elmaradhatatlan kukorica, felidézve ezzel Mexikó mágikus és sokoldalú kulturális világát. Emellett a legkorszerűbb technikákat (DVD, projektor) is felhasználja műveihez. A Fővárosi Képtár hagyományaihoz híven kétnyelvű katalógus készül. A tanulmányokat Sárosdy Judit művészettörténész a latin-amerikai kortárs művészet egyetlen nemzetközi viszonylatban is ismert hazai szakértője és Grisell Martinez De León az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékének tanára írják. A katalógus a művész helyszínen készített installációit is bemutatja, ezért csak a megnyitó után készül el. A kiállítást rendezte: Lorányi Judit Információ: 3887-817 telefonon e-mail: fovarosikeptar@mail.btm.hu http://www.btmfk.iif.hu P. Szabó Éva textil-iparművész (1910-1997) Textilmúzeum Megtekinthető 2003. október 7-ig A P. Szabó Éva munkásságát bemutató emlékkiállítás alapját a Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeumi Alapítvány tulajdonában lévő hagyatéki anyag képezi, magángyűjtők, illetve más múzeumok kölcsönözte művekkel kiegészítve. A kiállítás rendezésénél az volt a célunk, hogy a maga teljességében be nem mutatható gazdag életmű leglényegesebb állomásait prezentáló munkákat tárjuk a nagyközönség elé. 1931-ben nyitotta meg első szövőműhelyét Budapesten. Nyüstös-, majd Jacquard szövőszékeken állított elő bútorszövetet, hazánkban elsőként. A korszak legjobb építészeinek - Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Molnár Farkas, Vágó József- modem épületeinek belső tereibe készített kézzel szövött, majd nyomott textileket. Kiállításunkon anyagmintákkal és fényképekkel illusztráljuk ezt a korszakot. Az 1930-as években minden nemzetközi és itthoni kiállításon egyaránt magas elismerésben részesült. Milánó, Velence, New York, San Francisco, Párizs, Berlin textilművészeti seregszemléin szerzett „dobogós helyezéseket" a számos hazai, kitüntető oklevél mellett. 1937-ben a pécsi székesegyháztól megbízást kapott egy 28 darabból álló nagy ornátus elkészítésére, amelyet 1938-ban az eucharisztikus világkongresszus és Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából mutattak be. A miseruhákat díszítő alakokhoz a magyar korona szolgált mintaképül. Az ornátus sajtóvisszhangja Szabó Évát országosan ismertté tette, sőt külföldi lapok is beszámoltak róla. A hagyatékban bekeretezett töredéket találtunk a „De Sancto Stephano Rege” című nyomott kárpitból, amely a magyar szenteket és püspökségeket ábrázolja, és a korabeli újságokban megjelent képek tanúsága szerint a világkongresszust előkészítő nagygyűlés pulpitusának bevonására alkalmazták. A magyar úrihímzés motívumait ültette át a művésznő arra a selyembrokátra, amiből Horthy Miklósáé díszmagyar ruhája készült (szintén az eucharisztikus világkongresszusra). Eredeti anyagmintáját és a kormányzóné fényképes köszönő sorait állítottuk ki. Ugyancsak történelmi dátumhoz köthető az 1942-ben szőtt brokát, amelyet Nagy Lajos trónra kerülésének 600 éves emlékére készített. Figurális ábrázolásait az augsburgi kódex metszetei alapján tervezte meg. A brokát patronrajza is bemutatásra került kiállításunkon. Magángyűjtő kölcsönözte múzeumunknak a „História” elnevezésű, Jacquard-gépen szőtt függönykárpitot, amelyen Mátyás és Beatrix alakjának megformálását a francia gobelinművészet ihlette, és 1940-ben a Milánói Triennálén bronz medált kapott. A 30-as és 40-es évek munkásságából kiemelkednek a kézi nyomással mintázott kelmék, amelyek tervezéséhez a növény- és állatvilág, valamint a népművészet motívumkincse ihlette meg Szabó Évát. Az azonos mintákat több, festői színváltozatban elkészítette és eltérő karakterű alapanyagokra nyomta, így pl. a vászon bútorhuzatként, a muszlin függönyként, a cretonne asztalterítőként volt felhasználható egy enteriőrben. Ruhaanyagokat is tervezett és nyomott, ezeket anyagvágattal, kész ruhákkal és korabeli fotókkal szemléltetjük. Kiállításunkon bemutatjuk a korai évek „Kékfestő” anyagát, amelyet még a Goldberger gyár kivitelezett; a híres „Énlaka” alkotás (régi református templom kazettás mennyezetének motívumkincsé-
