Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
©Múzeumi Júrlevélj© egyik-másik századok mélyéből, rég homályba süllyedt területeket világítanak meg. Szó kerül a könyvben Kalocsa történelmi és földrajzi viszonyairól, általános képet kapunk arról, hogy a Kalocsa vidéki környezet hogyan alakította a gyermeki tevékenység körülményeit és játékait, megismerhetjük a gyerekek játszóhelyeit és játékeszközeit. Romsics Imre: Élő népművészet Kalocsán Kiad.: Viski Károly Múzeum, Kalocsa, 2002. 40 p. ill. A kiadvány a Viski Károly Múzeumban 2001. októberében megrendezett „Élő népművészet Kalocsán” című időszaki kiállítás katalógusa. A szerző szól a híres kalocsai népművészet jellegzetes ágairól (fazekasság, fafaragás, bútorfestés, pingálás (falfestés), hímzés és viselet), foglalkozik a kalocsai népművészet sajátos jellemzőivel, annak fejlődésével kezdetektől napjainkig. A kiállításon 17 író- és pingáló asszony mutatkozott be. A kötetben Romsics Imre egyenként ismerteti életútjukat, munkásságukat, bámulatos tudásukat. A kiállításnak és a hozzá kapcsolódó katalógusnak megjelentetésének kettős célja volt. Egyrészt szerették volna számba venni a ma még élő és alkotó író- és pingáló asszonyokat. Másrészt szerették volna felhívni rájuk a figyelmet, hiszen nélkülük nem volt, nincs és nem is lesz kalocsai „népművészet". Mostohagyermekei ők a magyar földnek, a magyar népi kultúrának. Hivatalos helyeken hímző-asszonyokként tartják számon őket. Ok ettől sokkal többek. Hímezni tízezrek tudnak. írni és pingálni csak ők, tizenheten. Hatvanyak emlékezete Szerk.: Horváth László. Kiad.: Hatvány Lajos Múzeum, Hatvan, 2003. 266 p. ill. (Hatvány Lajos Múzeumi Füzetek 18.) A kötet a 2001 szeptemberében, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga. A szervezők és rendezők időszakos kiállítással, könyvekkel és ezzel a konferenciával adóznak névadójuk emlékének. A Hatvany-Deutschok meghatározták e városnak a mindennapjait, fejlődését 1867-től 1945-ig- Az egyes előadásokjól körüljátják a Hatvány család történetét, a település történetének egy fontos szeletét, sőt magát a történelmi korszakot is. Az előadások sorában az egyik szemtanú csakúgy helyet kap, mint a gazdaságtörténész, aki a család vállalkozását, úgymond az anyagi hátterét kutatja, az irodalomkutató, aki Hatvány Lajost állítja elénk, a művészettörténészek, akik Hatvány Ferenccel és a család egyéb művésztagjaival, barátaival ismertetnek meg minket. Hatvány Bertalan a magyar orientalistáknak a nagy öregje volt, róla a most élő egyik legismertebb keletkutató emlékezik meg. A záró előadás sem igazi zárszó, a jelenlegi szomorú helyzetén a gyűjteménynek talán még változtathatnak az égi és földi hatalmak. Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye. (Ezredemlékek, versenydíjak. Egyenruházat és felszerelési tárgyak. Festmények emlékérmek) Szerk.: Söptei István és Dabóczi Dénes. Kiad.: Huszár Múzeum Baráti Kör, Sárvár, 2002. 121 p. ill. A volt huszárok, hozzátartozóik, a fegyvernemmel szimpatizálók ajándékaként a Nádasdy Ferenc Múzeum huszárgyűjteménye már 2000-ben megközelítette a háromezer darabot, írta ár. Söptei István múzeumigazgató, a Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye I. kötetében. A gyűjtemény azóta is gyarapodott. Remélhetőleg e nemes gesztus a továbbiakban sem szűnik meg, s ezzel az ajándékozók hozzásegítik a szakembereket, hogy minél jobban feltárják e sajátosan magyar fegyvernem múltját, eszköztárát. Újabb kötetükben, 161 tételben félezer műtárgy került bemutatásra. A felsorolt iparművészeti és képzőművészeti tárgyak történeti szempontból mind fontosak, de jó néhány található közöttük, amelyek művészettörténeti-esztétikai szempontból is kiemelkedő alkotások. A feldolgozás múzeumi szakemberek feladata. Ennek ellenére az Egyenruházat és felszerelési tárgyak című fejezet megírására ismét Koszorús Ödön tanár urat kérték fel, aki e terület szakértője, s aki az első kötet fegyver-meghatározásait is készítette. Itt közük a második kötetben előforduló ezüst tárgyak mesterjegyeit is. Az ötvösjegyek feloldása elsősorban művészettörténeti szempontból fontos. A múzeum huszárgyűjteményének feldolgozása ezzel a kötettel még nem fejeződött be, hisz még legalább kettőszáz iparművészeti és képzőművészeti tárgy vár leírásra, nem is beszélve a körülbelül kétezer darabot számláló dokumentumról, térképvázlatról, fotóról. „Budapest nagykávéház" Szerk.: Saly Noémi. Kiad.: Ernst Múzeum, Bp., 2002. 211 p. ill. A „Budapest nagykávéház" kiállítás az Ernst Múzeum építészettörténeti sorozatába illeszkedik, ám 210
