Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
I m^fúzEUMi Hírlevél J® sokkal többről szól, mint a pesti kávéházak építészete. Műfaját meghatározni nem lehet, ami pedig remélt látogatóit illeti: nyilván mást vár tőle a muzeológus vagy a történész, mást az öreg pincér vagy hajdani törzsvendég, s megint mást az internet-cafék fiatal látogatója. Bár a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - melynek európai jelentőségű gyűjteményére és munkatársai szakértelmére nagymértékben támaszkodtak - sok értékes tárgyat és dokumentumot mutatott már be a hazai kávézás múltjából, ilyen nagy alapterületű és tág időhatárok közt mozgó kiállítás a város kávéháztörténetéről még soha nem volt Budapesten. A kiállításhoz kapcsolódó katalógus tanulmányai részben a kávéház (és utódai) „materiális” oldalával, az épületekkel, a berendezéssel, tárgyakkal, képzőművészeti alkotásokkal, részben pedig a régmúlt művelődéstörténeti dokumentumaival, a vendégek hétköznapjaival, a zenével, kártyázással foglalkoznak. A szövegek műfaj tekintetében éppoly eklektikusak, mint maga a kiállítás: alaposan jegyzetelt tanulmányoktól derűs esszékig mindenféle akad köztük. A budapesti mozi 100 éve Szerk.: Fehérvári Zoltán. Kiad.: Ernst Múzeum, Bp., 359 p. ill. A Budapesti mozi 100 éve című kiállítás az Ernst Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Filmarchívum, a Budapest Film Budapesti Mozitörténeti Gyűjteménye és a Másképp Alapítvány közös munkájaként született meg. A kiállítás az első rendezvénye az Ernst Múzeumba tervezett építésztörténeti kiállítás-sorozatnak. Ennek témái azon 20. századi építészeti műfajok, melyek Magyarországon, vagy Budapesten is jelentőssé váltak, akár építőművészeti-művészettörténeti, akár kulturális-történelmi szempontból. A mozi, mint meghatározott társadalmi tér nem létezett a 20. század előtt, és számos jelét láthatjuk annak, hogy induló századunkban, és ami az építészetet illeti, legalábbis Budapesten, másnak adja át jelentőségteljes helyét. A moziban először egy zseniális technikatörténeti találmány bizonyította magáról csakis a közönségért létezik. Őt tudósítja, szórakoztatja, neki közöl ismereteket, előtte eleveníti meg a múltat. A kiállítást egy külön katalógus kíséri a mozi kultúr- és technikatörténeti összefüggéseiről, Budapesti mozirege címmel. A kötetben Szalai András az építészet és annak története felől közelít a mozihoz és a mozik építészetéhez. Hadik András Virtuális mozi a századfordulóról címmel Mende Valér első díjas „mozgóképszínházának” (1908) állít emléket. Ritoók Pál a budapesti moziépületek egyik legkorábbi példányát a Városligetben épült ún. „The Royal Vio" eredetileg nyári mozinak épült intézményt mutatta be. Olvashatunk az 1994-ben bezárt hajdani Tivoli moziról, a Puskin , Uránia és Bartók mozikról. Lajta Andor a „Budapesti filmszínházak története (1896-1959)” címmel az intézmény 60 esztendős retrospektív történetét írta meg összesűrítve két ívben. Ebben bemutatja a hatvan év keserves harcát az új kultúráért, amelyet filmművészetnek nevezünk, immár három évtized óta. Bemutatja két mozinemzedék harcát az új kultúráért, a filmművészetért. A mai nemzedék új filmemberei nem ismerik a magyar filmmúltat. Ezért kívánatos, hogy a (Fömo) dolgozói megismerjék saját szakmájukat, tehát legalább a budapesti filmszínházak több mint félévszázados történetét és múltját. Természet Világa A Természettudományi Közlöny 133.évf. 2002/II. különszáma Összeállította: Kecskeméti Tibor. Szerk.: Kapitány Katalin, Németh Géza. A folyóirat különszáma ezúttal a 200. évfordulóját ünneplő Természettudományi Múzeumnak adott megszólalási lehetőséget. Matskási István írásában a természettudományi múzeumok szerepét vizsgálta veszélyeztetett világunkban. Kérdésként e vizsgálat célját úgy tette fel: hogy van-e feladata a múzeumoknak napjainkban kritikus biológiai, ökológiai, geológiai problémáinak megoldásában, a társadalom ezirányú tudatosságának növelésében? Másképpen, miként képzelünk el egy élő múzeumot, amelynek alapvető célja a természeti örökség, a természeti értékek fenntartása? E kitekintés után visszatért a 200 éves évfordulóját ünneplő múzeumra, bemutatva helyét a természettudományi múzeumok hálózatában. Vásárhelyi Tamás arra kereste a választ, hogy kinek mit jelenthet a Természettudományi Múzeum Magyarországon? Ki tud egyátalán arról, milyen természettudományi gyűjteménye van a nemzetnek, mit jelent annak a múzeum aki tud róla, aki használja, aki kapcsolatban van vele? Fogadatlan prókátorként talán valamennyiünk nevében így összegezte: „amikor a kétszáz éves intézmény a magyar polgárosodást és nemzeti önállósodást szolgáló születéséről emlékezik meg, 211
