Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
<3k JTúZEUMI J^ÍRLEVÉLi® /Frühe Burgen in Westfalen 14./ 39.111 581/2002 Jirán, Lubos: Die Messer in Böhmen. Stuttgart, Steiner, 2002. VIII, 88 p. 41 t. 28 cm /Prähistorische Bronzefunde. Abt. VII. Bd. 5./ К 7/2003 Joachim, Hans-Eckart: Porz-Lind. Ein mittel- bis spätlatenezeitlicher Siedlungsplatz im „Linder Bruch" (Stadt Köln). Mit Beitr. von Renate Gerlach et al. Mainz, von Zabern, 2002. 258 p. 1131. 81. mell. 28 cm /Reinische Ausgrabungen 47./ R 919/2002 Materialy z I sesji naukowej Uniwersytec kiego Centrum Archeologii Sredniowiecza i Nowozytnosci. Torun, 21-22 listopada 1992 roku. Red. Jerzy Olczak. Tomii, Uniw. M. Kopernika, 1995.198 p. 24 cm /Archaeologia historica Polona 1./ 39.367 727/1999 Magyar múzeumi kiadványok Összeállította: Sárközy Gabriella A kalocsai pota nyelvjárássziget (Tanulmányok) Kuczy Károly: A pota nyelvjárásról. H. Tóth Tibor: A Kalocsa környéki (az ún.pota) nyelvjárás. Kiad.: Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 2002. 102 p. ill. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 7. Szerk.: Romsics Imre) Ajellegzetes nyelvjárással és egyedülálló népművészetével jól körülhatárolható pota néprajzi csoport a néprajztudomány különleges figyelmét élvezi. Éppen ezért meglepő, hogy Kalocsa városa soha nem foglalkozott a történelmének és néprajzának monografikus feldolgozásával. A helytörténeti kutatás napjainkig adós maradt ezzel. Néhány résztéma kutatása jutott csak el a kellő mélységű vizsgálatig, s ezek között vannak olyanok is, amelyeket még nem publikáltak. Ilyen kutatási terület a településnéprajz, a népviselet, a népzene, a táplálkozás egyes területei, a kora újkori népesedés, a történettudományok köréből pedig a középkori és a kora újkori érsekek élete. A kalocsai nép kultúra megmentésének sorába tartozik Kuczy Károly a pota nyelvjárásról írt dolgozata is. Munkájának előzménye is volt, a Bács-Kiskun Megyei Művelődési Ház az 1960-as években házi sokszorosítással évente adta ki egy-egy tanulmánykötetét. Ezek a megye, de főként Kalocsa környéke és a Kiskunság embertani, történeti, néprajzi, népnyelvi kutatásainak eredményeit tartalmazták. Kuczy Károly dolgozata a sorozat első számában jelent meg 1962- ben „Homokmégy nyelvjárása” címmel. Akkor még a település nyelvjárásaként tárgyalta az anyagot. Az eltelt idő alatt bővült és mélyült a szerző anyagismerete. A legfőbb felismerése az volt, hogy a pota nem sértő szándékú csúfolódás „még ha a kalocsaiak olykor annak veszik is” hanem a török hódoltság után, a honfoglalók maradékára szerveződő újkori fiatal népcsoport megnevezése. H. Tóth Tibor a kiskunsági régió nyelvjárásai vizsgálati eredményeinek egyik fejezetét adta közre a kötetben. Elemzésében Kalocsa és környéke népének sajátos arculatú nyelvjárását mutatta be vázlatosan, majd kitért arra, hogy a nyelvjárásjellemzőinek hátterében milyen településtörténeti, történelmi, nyelvjárás- vagy nyelvkeveredési mozzanatok állhatnak: azaz megpróbált a nyelvjárás eredetére vonatkozóan is következtetéseket levonni. A tanulmánykötet Kuczy Károly és H.Tóth Tibor egy-egy írásával hiánypótló ugyan, mégsem vállalkozhatott a kalocsai nyelvjárással kapcsolatos minden egyes kérdés megválaszolására. További kutatásokra van szükség, melyek a nyelvjárás elemzése mellett felvetik a kalocsai tájszótár összeállításának és kiadásának szükségességét is. Pécsiné Ács Sarolta: Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén 2. jav. kiad. Kiad.: a Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 2002. 123 p. ill.(Kalocsai Múzeumi Értekezések 6. Szerk.: Romsics Imre) Különböző történelmi korszakok és különböző fejlettségű társadalmak gyerekeinek játékai között sok hasonló vonás található. Pedig itt az időbeli és térbeli eltérések olyan nagyok, hogy átvételről alig lehet szó. Inkább a gyermeki lélek azonos sajátosságaival állunk szemben. Az egyetemes gyermeki játékkincsen belül természetesen vannak eltérő vonások, amelyek a nemzeti jellegzetességeket tükrözik. Ha egyes nemzetek népi gyermekjátékaiból tevődik össze az egyetemes gyermekjáték-kincs, akkor egy-egy ország területén belül a tájegységek sajátos viszonyai között kialakult népi gyermekjátékok alkotják a nemzeti gyermekjáték-kincset. A szerző könyvében a mindinkább hagyománnyá váló népi gyermekjátékokat Kalocsa vidékéről gyűjtötte össze. A népi játékok gazdag sora tárul az olvasó elé, 209
