Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
m^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLi® A kötet végigköveti e gazdag életút legfontosabb állomásait, a művész kiállításait. Részletesen foglalkozik egy-egy alkotói korszakával. A róla szóló monográfia a kortársakétól is jobban kell, hogy szóljon a művész társadalomfüggőségéről, ami őt, magát mindvégig jellemezte, s hite van abban, hogy mondanivalója nem önmagáért való. Élete azonos művészetével. Vallomásai, moralizáló felvetései az emberi érzéseket közvetítik. Maros Donka: Bájos semmiségek Az Iparművészeti Múzeum legyezőgyűjteménye 1700-1920. Kiad.: Balassi Kiadó és az Iparművészeti Múzeum, Bp„ 2002. 137 p. 216 t. ill. Ez a mű, amely az Iparművészeti Múzeum legyezőgyűjteményét mutatja be, posztumusz alkotás. Maros Donka (1948-1994) néhai múzeumi osztályvezető munkája, életének főműve. Hosszú évekig foglalkozott az európai legyezők történetével, előbb restaurátorként, majd művészettörténészként, feltárva, bemutatva e tárgytípus kultúrtörténetét. Gyűjteményi katalógust készített a múzeum mindegyik, akkoriban összesen 216 legyezőjéről, rövid összefoglalást nyújtva a műfajról, a múzeum kollekciójáról, s kiegészítve válogatott bibliográfiával. Munkája kéziratban maradt, rövidre szabott életében csak résztanulmányokat publikálhatott. A kézirat megjelentetése az utódaira hárult kötelesség, Maros Donka imponáló szakmai tudással mutatja be a múzeum európai rangú, eddig ismeretlen kincseit. A kötetben közreműködők újabb adatokat, kiegészítéseket mellőzve, változatlanul hagyták a szöveget, hiszen az eltelt időszakban megrendezett kiállítások, megjelent írások is főként e kéziratra támaszkodtak. A kötet a legyezők színes fotóival és a magyar tanulmány angol nyelvű fordításával egészült ki. Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2002. Szerk.: Ecker Károlyné. Kiad.: Textilmúzeum Alapítvány, Bp., 2002. 92 p. ill. Az évkönyv tanulmányainak szerzői a textiltechnikák történetének feltárására, ipartörténeti emlékek bemutatására, valamint a divatszakma múltjának felelevenítésére vállalkoztak. Méri Edina a mángorlószerkezetek közül a lóval hajtott típus bemutatására szorítkozott, mely szerkezet a kékfestésben a múlt század közepéig használatban volt, és néhány közülük napjainkig fennmaradt. írásában összefoglalja a lójárgányos mángorlóról szóló ismeretanyagot, kiegészítve a pápai szerkezet ismertetésével, valamint ráirányítja a figyelmet a Pápai Kékfestő Múzeum felújításra szoruló mángorlójára. Ehhez kapcsolódik szintén a szerzőnek és Tóth Sándoméval közösen írt cikke, melyben a Kékfestő Múzeum elmúlt öt évét bemutató hosszabb terjedelmű az intézmény sorsának és munkájának legfontosabb állomásait veszi számba. Elekfy Péter egy kötőgép restaurálási munkáit ismerteti, mely gépet az angol William Lee találta fel 1589-ben és harisnyakötésre használták. A tűvel együtt a gyűszű az egyik legősibb szerszám, mégis keveset tudnak róla, kevés az információ a múzeumokban is. Ezt a hiányt kívánta pótolni Tóth György, bemutatja ezt az egyre népszerűbb gyűjtőszenvedélyt, a gyűjtők kutatásaiból kezd kiegészülni a múzeumi ismeretanyag és a történelmi háttér is. Marton Erzsébet a különös, félkör alakú, üreges 50 centiméter hosszú festett kerámiatárgy, az epinétron bemutatására vállalkozott. A klasszikus attikai vázákkal egy időben fedezték fel, de pontos funkciójának meghatározása bizonytalan maradt. A szerző szerint „meg kell elégednünk azzal, hogy a ritkán előforduló, szép kivitelű kerámia térdvédők nők számára készültek, és ruhájukat, combjukat védték a gyapjú vagy tű szúrásaitól, de sohasem zárhatjuk ki egyben rituális jelentésüket." Tudományos igényességgel és a népszerű ismeretterjesztés eszközeivel igyekezett Geszler Ödön (A Geszler család a divatszakmában 19-20. század címmel) megidézni és bemutatni a divatszakmának: a történelmi időszak; a kereskedőház, valamint a család három életútjából font színes szőttesét. Utolsóként Gombocz Eszter „Álom a selymek orgonáján" címmel adalékokkal szolgál a Goldberger Gyár 20. századi történetéhez. A sokszorosított grafika története I. A fametszet. Szerk.: Gerszi Teréz és Bodnár Szilvia. Kiad.: Szépművészeti Múzeum, Bp., 2002. 95 p. ill. A Szépművészeti Múzeum a sokszorosított grafikai eljárások történetét feldolgozó tárlatsorozatot indított: a kiállításokon áttekintést adnak a fametszés, a rézmetszés, a rézkarcolás, a hidegtű, a mezzotinto, az aquatinta, a litográfia, valamint a 20. századi grafikai technikák fejlődéséről, a múzeum gyűjteményében őrzött legszebb művek alapján. A tárlatsorozat első 101
