Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
m^fúZEUMi Hírlevél J© rendezvénye az Európában alkalmazott legkorábbi grafikai technikát, a fametszést mutatja be a 15. századi kezdetektől az 1970-es évekig. A legtöbb kiállított lap a fametszet virágkorából, aló. századból származik. A következő két évszázadot, amikor e technika jelentéktelenné vált, csupán kevés mű képviseli. A tárlaton kirajzolódik a fametszés 19. századi újjáéledése, amely a 20. században újabb remekművek születéséhez vezetett. A kiállítás katalógusa végigvezet a fametszetek történetén, amely egészen a 14. századig nyúlik vissza. Részletesen bemutatja aló. századi német, és itáliai fametszet-technika legkiválóbb alkotásait, a 16-17. századfametsző tevékenységét a Németalföldön, az itáliai fametszeteket a 17-18. században és a német és angol fametszeteket a 19. században. A 19. századi francia és a 20. századi fametszetek és linómetszetek legnagyobbjainak tárgyalásával zárul a kötet. Corneille visszatér Szerk.: Tóth Ferenc. Kiad.: Szépművészeti Múzeum, Bp., 2002. 79 p. ill. 2002 májusától szeptemberig láthatta a közönség a Szépművészeti Múzeumban Corneille holland festőművész kiállítását. A művész a második világháború utáni időszak egyik legjelentősebb művészeti csoportja, a Cobra egyik alapítója, és ettől kezdve Hollandia egyik reprezentatív művész egyénisége, aktív pályáját Magyarországon kezdte. A tények ismeretén túl a legutóbbi időkig szinte teljes homály fedte Corneille és a budapesti Európai Iskola találkozásának részleteit és tényleges eredményeit. Mindez csak a közelmúltban vált megismerhetővé, miután a magyar és a nemzetközi művészeti életet is meglepte a művek nagy számának a felbukkanása. A budapesti kiállítás az amstelveeni Cobra Múzeummal és a Stichting Européerrel közös szervezésben jött létre. A kiállításhoz kapcsolódó katalógusban Küssel, Claudia Corneille „magyarországi kalandjáról" így ír: „Corneille fejlődésében Magyarország jelenti az alapot." Az itt talált motívumokon, a magyar művészektől ihletet nyerve, Budapest kulturális dinamikájának hatására, Szentendre és a természet bűvöletében építkezik tovább, s fejleszti ki önálló művészi kifejezésmódját. Stokvis,W. írásában bemutatja életét, munkásságának főbb állomásait, melyet jól egészítenek ki a legjelentősebb képeiről készült fotók. Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 2001 Szerk.: Kovács Gergelyné és Bartók Ibolya. Kiad: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Bp., 2002. 231 p. ill. Az évkönyv első részében a Postamúzeum egyenruha- és textilgyűjteményének ismertetésével végéhez közeledik az a sorozat, mellyel az alapítványhoz tartozó múzeumok tárgyi gyűjteményeinek bemutatása volt a cél. Erdőss Gyula postamérnök nevéhez fűződik az első magyar műsorszóró állomás és a rádió-üzemközpont berendezése, valamint a rádióüzemi és zavarelhárító csoport létrehozása, írásában az 1936 novemberi állapotokat írta le „A Magyar Királyi Posta rádió-berendezései” című írásában. A posta történetének még árnyaltabb képét ismerhetjük meg Dr. báró Szalay Gábor előadásából, mely az 1924 őszén, Stockholmban megrendezett VIII. Egyetemes Postakongresszusán szerzett tapasztalatokról szólt, Kolozsváry Endre és Balla Pál beszámolójelentésükben pedig hírt adtak az 1897-beni tanulmányútjukról, melynek témája az észak-német, svéd, norvég és dán távbeszélő-berendezések voltak. A Bélyegmúzeum különgyűjteményei igen sokszínű, változatos témák szerint rendezett gyűjtemények, amelyek vásárlás, ajándékozás, vagy hagyaték révén kerülnek a múzeum tulajdonába. Solymosi Jánosné tanulmányában a ritka szardíniái „avalliniket", az eddig hazai bélyegkiállításon soha sem szereplő, a múzeum törzsgyűjteményében sem található speciális posta- és filatélia-történeti dokumentumokat ismerteti. Angyal Erzsébet, Helbing Ferenc Czakó Elemérhez írt levelét ismerteti, mely azért is becses darabja gyűjteményüknek, mivel mind a levélíró, mind a címzett gazdag anyaggal van jelen múzeumukban, és a levél olvastán sok minden vált pontosabbá, került új megvilágításba számukra. Halász Alexandra dokumentumokat gyűjtött össze a korai magyar bélyeghamisításokról. Kovács Gergelyné, Magyari Endre postamérnök tevékenységéről, a posta-rádió intézményének megtervezőjéről állít emléket. Dr. Molnár Pál tanulmányában Varga Pál grafikusművész három és fél évtizedes munkásságának eredményeit foglalja össze, amely az elmúlt évtizedek eseményeit megörökítő bélyegeket mutatja be. A gyűjteményes kiállítás és a tanulmány a grafikus közelgő 64. születésnapjára készült. 102
