Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-01-01 / 1. szám

©k Múzeumi Hírlevél

Az előadások rövid összefoglalóját pedig 2002. szeptember 1-jéig kérjük a szervezőkhöz eljuttatni. Üdvözlettel a szervezők:

Mráv Zsolt Nemzeti Múzeum H-1088 Budapest, Múzeum krt. 14/16. Tel. (36-1) 338-2705 Fax. (36-1) 317-7806

Győry Hedvig, dr. Szépművészeti Múzeum H-1146 Budapest,

Dózsa Gy. út 41.

Tel: (36-1) 469-7135 Fax: (36-1) 469-7185 e-mail: gyory@szepmuveszeti.hu

Kisnemcsi Otthonok Első Országos Találkozója

Békéscsaba Munkácsy Emlékház

2002. március 26-28. (keddtől csütörtökig) Előzetes program:

1. nap 14 órától találkozás a Munkácsy Emlékházban, kölcsönös bemutatkozások, előadás Munkácsyról és Békés megyében tartózkodásáról, fotókiállítás az ország legszebb kúriáiról, kiskastélyairól, építőművészeti CD bemutató, majd városnézés és szlovák vacsora.

2. nap 10-17 óráig 30 perces előadások a kúriák régi életéről és mai hazai és külföldi helyzetéről, kamarakoncert és beszélgetéssel egybekötött borkóstoló.

3. nap 8-14 óráig kirándulás a jaminai Jézus Szíve templomba Patai László szekkójának, a kígyósi kastély és Gyula nevezetességeinek megtekintése.

Szeretnénk, ha nem csak az emlékhelyként, múzeumként, hanem szállóként, vagy művelődési házként működő, illetve magánkézben lévő kúriák is részt vennének a találkozón, hogy megismerhessük a széleskörű felhasználás lehetőségeit. Kérjük a kedves olvasókat, ha van a környezetükben volt kisnemesi lakóház, hívják fel az üzemeltetők, vagy tulajdonosok figyelmét a találkozóra, hátha kedvet kapnak a részvételhez. De egyéb érdeklődőket is szeretettel várunk.

Bármilyen tanácsot, ötletet szívesen fogadunk telefonon: 66/442-080, faxon: 66/449-336, illetve levélben: 5600 Békéscsaba, Ifjúsági Ház, Pf. 60.

Szente Béla, igazgató

Konferencia beszámolók

Az Anjou kárpit

Tudományos ülés a Budapesti Történeti Múzeumban 2001. november 30.

1999. október 4-én kerültek elő az ún. Anjou selyemkárpit darabjai a Szent György téri ásatás tótjából, mint arról hamarjában a Múzeumi Hírlevél 1999. évi decemberi számában, egy kis előzetesben hírt adott B. Nyékhelyi Dóra régész, a feltárás vezetője. Még abban a pillanatban, 1999 novemberében összehívtak egy szűk körű szakértői megbeszélést a BTM igazgatói irodájába. A „válságstáb" textiles szaktekintélyekből (Timámé Balázsy Agnes, Endrei Walter, E. Nagy Katalin), valamint művészettörténészekből, régészekből (Benkő Elek, Laszlovszky József, Marosi Ernő), és a BTM képviselőiből (Bodó Sándor, B. Nyékhelyi Dóra, B. Perjés Judit, F. Dózsa Katalin) állt.

Akkor láttuk először a frissen mosott textil lenyűgöző darabjait, aranyszállal felvarrott liliomait.

Két évvel később már egy nagy termet megtöltöttek a résztvevők, tudományos beszámolóra és vitára került sor a Magyart párizsi kiállítását már megjárt nagyjelentőségű leletekről.

B. Nyékhelyi Dóra, az ásatás vezetője számolt be az 1998-2000 közötti - a Teleki palota területén folytatott - feltárásról, ugyanis itt került elő, a pince szintjén a később hatalmas jelentőséget kapott kút. A feltárás teljes régészeti feldolgozása még nem készült el, részlettanulmányok vannak. Nyékhelyi Dóra egy könyvtervet említett, valamint sor kerül a Régészeti Kutatások Magyarországon 1999 c. kötetben az ásatási beszámolóra, ám a teljes anyag publikálása még évekig tarthat. A jelenlegi tervek szerint épp azt a termet alakítják át a tótból előkerült leletek bemutatására, ahol a tanácskozás folyt.

Kisebb vita alakult ki a datálásról és a textil esetleges származási helyéről. Nagy valószínűséggel Itáliában szőtték (Firenze, Genova, Velence avagy Bologna), feltehetően a 14. században. Ezen belül szóba került Károly Róbert, Kis Károly, Mária királyné uralkodásának ideje. Magyar munka, illetve magyarországi megrendelésre készülhetett.

(Itt meg is állhatunk, mert amit semmiképpen sem tudtunk eddig tipológiával, régészeti és művészettörténeti analógiák felsorolásával, illetve a rendelkezésre álló forrásokkal megvilágítani: mikor, kik által és miért került a kopásról, javításokról árulkodó, mindenképpen királyi megrendelésre készült aranyhímzéses selyemdarab a kútba. A szerk.)

Marosi Ernő kiemelte, hogy a lelet fogadására érett a magyar kutatás, mind a restaurálás múzeumi feltételeit (megmaradtak a színek, melyeket annak idején a Zsigmond kori szobrokon nem tudtak megmenteni!), mind a heraldikai és művészettörténeti kutatásokat tekintve.

Benkő Elek méltatta a tudományos műhelyek és egyéb intézmények példás összefogását, amelyre 1999 novembere óta a selyemkárpit megmentése és

12