Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-04-01 / 4. szám

Múzeumi Hírlevél m lőttéinek alkotásaiból, illetve a város nagy múltú mű­vészeti hagyományaihoz kapcsolódó életművekből ke­rülnek ki, ápolva a közösség szellemi tradícióit. Iványi Grünwald Béla festőművész kiállítása kapcsán most, a Kecskeméti Művésztelep vezéregyé­niségére koncentrálódott a figyelem. A Magyar Nem­zeti Galéria és a Kecskeméti Képtár kollekciójából válogatott, valamint magángyűjteményekből köl­csönzött anyag Iványi sokszínű, számos korszakot és stiláris jegyet felmutató oeuvre-jéből, egy kamara­kiállítás keretei között igyekszik átfogó képet adni. A magyar művészettörténetében kiemelt helyet foglal el Iványi munkássága. 1896-ban egyik alapító tagja és vezető mestere volt a Nagybányai Művészte­lepnek, ott munkálkodott tehát a modem magyar mű­vészet bölcsőjénél. Nyitott szellemisége révén, egy év­tized múlva ismét megújulásra készen a nagybányai telepen szerveződő „neós” csoportosulás élére állt és a modem törekvéseket képviselő fiatal festőkkel 1909- ben megalapította a kecskeméti művésztelepet. Iványi Grünwald nagybányai korszakából szár­mazó, néhány főművének egy-egy változata került be­mutatásra most. Első nagybányai képe a Holdkelte (1897), melynek egy változatát nem kis büszkeséggel mondhat magáénak a Bozsó Gyűjtemény. A nagybá­nyai szellemiség, az ember és a természet harmoni­kus összeolvadása az Itatás (1902), a Völgyben (1900) és a Bércek között (1900) című, itt látható plein air vász­nain tárul fel igazán. Nagybányán az 1900-as évek elején egy addig ismeretlen festői látásmód körvona­lazódott az iijak körében. A nagytekintélyű mester, Iványi sem maradt érintetlen ezektől a törekvésektől. Ugyanakkor a nagybányai kolóniától történő elsza­kadást siettette, hogy a művész körül formálódó cso­port már nem tudott megmaradni tovább a konzer­vatívvá merevedett oktatói és stiláris keretek között. Talán a csillagok szerencsés állásának köszönhetően - mint oly sokszor a művészet történetében - a belső kényszerítő erő külső segítséget kapott. Kecskemét kultúra-pártoló polgármestere, Kada Elek ez idő tájt művésztelep létrehozására szánta el magát. A polgár­­mester Iványi személyében rátalált céljai megvalósí­tójára és vezetésével festőket hívott meg a városba. A kecskeméti „kivonulás" szó a stiláris érte­lemben vett, szecesszióban öltött testet. Ezekben az években készültek el a városban azok a jellegzetes épületek, melyek ma is egyéni ízt adva karakteresen jellemzik a települést. E városképi motívumokkal szimbiózisban alakult tehát a telep művészeinek formaképzése és motívumkincse. A francia előké­pek nyomán Iványi kecskeméti korszakának deko­ratív piktúráját a tiszta színek használata, a sötét kon­túrvonalak uralma jellemezte. Az első világháború megrendítő élménye szá­mos festőnk munkásságában - gondoljunk itt Va­­szary, Rippl, Mednyánszky képeire - nyomott hagyott. Iványi életművéből is ismerünk néhány komor han­gulatú, a katonák vonulását megörökítő olajfest­ményt, melyek közül az itt kiállított kompozíció a Bozsó Gyűjtemény tulajdona. A háborús éveket követően Iványi elhagyta Kecskemétet és szakított képeinek színes dekorativi­­tásával is. A magyar tájfestészet realista hagyományait felelevenítve ekkor, lendületes ecsetkezeléssel meg­fogalmazott, érzelmekkel átszőtt tájképek uralták vász­nait, mint a most bemutatott Disznókonda (1920) és az Este a Balatonon (1920) című festmények is. Iványi minden téren sikereket tudhatott magá­énak. Változatos formai utakat bejáró, nagyszabású élet­művét hivatalos elismerések sora kísérte. A tanítványa­inak teljes művészi szabadságot engedélyező, segítő­kész személyiségének köszönhetően nagy szeretetnek örvendhetett szakmai és baráti körben egyaránt. Eg­zisztenciális jólétét, a hazai és a külföldi közönségsi­kert bizonyító vásárlások sokasága biztosította. Noha a festő képei ma is ott sorakoznak a legjelesebb hazai múzeumok állandó kiállításain, és rendre felbukkan­nak az aukciós katalógusokban, teljes életművének be­mutatása azonban évtizedek óta várat magára. Ezért illeti meg köszönet és elismerés a Bozsó Gűjteményt, Lóránd Klárát, hogy magára vállalva a művészettörté­nészi szakma adósságait, fáradtságot nem kímélve összegyűjtötte Iványi olajfestményeit és grafikai lapjait és e kiállításon közkinccsé teszi azokat. Plesznivy Edit 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom