Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
m Múzeumi Hírlevél m hagyományainak ápolója és a kortárs modern művészet otthona. E két pólus szerves egységbe olvadva, együtt közvetítette a múzeum Lázár Béla és Emst Lajos szellemiségét: a nemzeti múlt és művészet mindenek feletti tiszteletét. A műtárgyakat a Magyar Nemzeti Galéria, a Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és magángyűjtők kölcsönzik. A válogatásban és kiállítást kísérő kötet elkészítésében e múzeumok szakemberei is közreműködtek. A kiállítás alkalmából az Ernst Múzeum egy 150 képpel illusztrált tanulmánykötetet jelentet meg, melyben 14 tanulmány szól a gyűjtemény különböző egységeiről, az épületről, enteriőrökről és a múzeum történetéről. Róka Enikő' Tavaszi Fesztivál 2002 Rajzok és akvarellek a német romantika korából Válogatás a stuttgarti Staatsgalerie Grafikai Gyűjteményéből Szépművészeti Múzeum 2002. március 16. - 2002. május 20. A Budapesti Tavaszi Fesztivált nyitó kiállítás a Baden-Württemberg arcai címet viselő rendezvénysorozat része. Mintegy negyven művész 110 lapja szemlélteti a stuttgarti gyűjtemény 19. századi német anyagának gazdagságát. A rendezők a kiállított rajzokat négy csoportra osztották. A koraromantika A18. század utolsó évtizedének művészetét a klasszicizmus eszméinek válsága jellemzi. A felvilágosodás racionalizmusa által meghatározott stílus alkalmatlannak bizonyult a szubjektív életérzés kifejezésére. Alapvetően megváltozott az ember és a természet viszonya, amely a német művészetben leginkább az Alpok értelmezésnél ragadható meg. Míg korábban a hegység a művészek számára az Itália felé vezető út nehéz szakaszaként veszedelmes vidéket jelentett, az 1800-as évektől kezdve egyre többen ébredtek rá a természeti jelenségek lélekemelő nagyszerűségére. A tiroli származású Joseph Anton Koch az Alpok hegycsúcsaiban, vízeséseiben a személyes szabadság színhelyét látta. A rajzain megörökített motívumokat legtöbbször festményein fejlesztette tovább. MűvésztárEberhard Emminger: Tájkép Tivoli közelében (Sttatsgalerie, Graphisches Sammlung, Stuttgart) Caspar David Friedrich és Philipp Otto Runge A romantika két legjelentősebb művésze magányosan alkotott. Mindkettőjük pályáját alapvetően meghatározta a protestantizmus és a koppenhágai Akadémián eltöltött időszak. Tudatosan maradtak távol Itáliától, a művészet fellegvárától, mert kizárólag önmagukra akartak összpontosítani. Friedrichet az észak-német táj ejtette rabul. Egyes motívumok, mint például a gótikus romok, vagy a fák egész munkásságát végig kísérik. Került mindenfajta dinamikát, drámaiságot, a természet képét spirituális nyugalommal igyekezett vallásos jelképpé alakítani. Runge rajzai teljesen egyéni hangvételűek. A természet megjelenési formáit, mint például a növényeket, egy újfajta jelentésrendszerben ragadta meg. sai is elszakadtak a hagyományoktól és kötöttségektől, egyre nagyobb teret engedve a szubjektivitásnak. A romantika korában felértékelődött a természet utáni tanulmány szerepe. Az egyéni látásmód gyakran szinte tudományos pontosságú, botanikai tanulmányokban öltött testet. A személyesebb, polgári jelleg érvényesült a portrékon is. Ennek a szemléletnek legszebb példája a szobrász Gottfried Shadow Lujza porosz királynéról készített rajza, amelyen a modell uralkodói attribútumok nélkül, a maga természetes egyszerűségében jelenik meg. Carl Philipp Fohr heidelbergi diáktársait rajzolta le a Sturm und Drang eszmeiségéből táplálkozó barátságkultusz szellemében. 77
