Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-03-01 / 3. szám
m, ÍTúzeumi Hírlevél m Tájábrázolások A romantika művészei végleg szakítottak az ún. heroikus táj szigorú szabályaival. Közös kirándulásaik során felfedezték a német és az itáliai táj varázsát. A hitelesség érdekében benyomásaikat gyakran még a helyszínen vetették papírra. Feltűnő, hogy műveik között sok a befejezetlen, ám ez a töredékesség szintén a romantika jellegzetessége. Ez a mágyarázata a romok gyakori szerepeltetésének is. A kiállított rajzok egy része festményvázlat, de a művészek között van olyan is, aki csak rajzokat készített (pl. Friedrich Salathé). Változatos a művészek színhasználata: a monokróm művek (pl.Johann Christian Xeller) mellett az is előfordult, hogy a művész a természeti látványtól teljesen eltérő színeket alkalmazott (pl. Heinrich Bürkei). A rajzok közös vonása, hogy mindegyik megőrizte a természeti élmény elevenségét. História és mese A romantikában fontos szerepet játszik a nemzeti történelem, a mítoszok és a mesék iránti érdeklődés. A képzőművészek ihletet merítettek az ilyen történetekből, amit a Niebelung-ének (Julius Schnorr von Carolsfeld) és számos ismert mese (pl. Hamupipőke, Moritz von Schwind) illusztrálása tükröz. A romantikus művészek Dürer példája nyomán alakították ki sajátos, részletező rajztechnikájukat. Szívesen illusztráltak könyveket, s így műveik széles körben hatottak. A Biblia és a szentek életének illusztrálásával különösen sokat foglalkoztak az ún. nazarénusok. Mindnyájan a bécsi Akadémia növendékei voltak, és 1809-ben a szigorú kötöttségek elleni lázadásként Rómába távoztak. A vallásos művészet megújítására törekedtek, 14-15. századi példák nyomán. Művészetüket a szigorú linearitás és a pátoszmentes nyugalom jellemzi. Itália bűvöletében Az itáliai tanulmányút számos művész életében meghatározó szerepet játszott. Legtöbbjük Rómát választotta úticélul. A német művészek gyakran együtt rajzoltak és szórakoztak. Találkozóhelyük az El Greco kávéház volt. Róma környékét is közösen járták be. A nyári hőségben hátat fordítottak a városnak, és Tivoliba, Olevanóba illetve Aricciába utaztak témát keresni. Nemcsak a tájat, hanem népviseletebe öltözött lakóit is megörökítették. Némelyek végleg Itáliában maradtak, s csak látogatóba mentek vissza Németországba (Johann Christian Reinhart, Johann Martin Rohden). Franz Pforr fiatalon meghalt tüdőbajban, Carl Philipp Fohr viszont a Tiberisbe fulladt, így mindketten jelképévé váltak annak a romantikus müvésztípusnak, akinek sorsa hamar beteljesedett, és akit a tragikus halál ragadott el a művészettől. Biedermeier, historizmus Válogatás a Szépművészeti Múzeum 19. századi osztrák és német gyűjteményéből Szépművészeti Múzeum 2002. március 16. - május 20. A Szépművészeti Múzeum évek óta folyó rekonstrukciója első szakaszában készült el a bal oldali földszinti szárny, ahol a tervező, Schikedanz Albert antik stílus elemekből pompás historizáló tereket alkotott. Itt nyílt meg a 19. századi gyűjtemény állandó kiállítása 1993-ban. Annak idején hely hiányában az osztrák és német kollekcióból remek festmények, szobrok maradtak raktárban. Most, hogy a közelmúltban kész lett a másik szárnyban az állandó kiállítás utolsó termének, az Ion Csarnoknak a tükörképe a Dór Csarnok, időszaki kiállítás keretében kiegészíthetjük a bemutatást. A reprezentatív térben a dór oszloprend, a Parthenon fríz egyes tábláinak gipszöntvényei, a festett gerendás-kazettás mennyezet a görög templomot idézik. Frissen restaurált régi gyűjteményi darabok mellett közönség elé kerülhettek új szerzemények is, együttesen több mint félszáz alkotás. A tárlaton a gyűjtemény állagából, úgyis mondható, hogy a közös történelmi múltból adódóan leggazdagabban az osztrák biedermeier van jelen. A napóleoni háborúk végétől 1848-ig virágzó, ám még két évtizedig elevenen élő osztrák biedermeier piktúra az öntudatosodó polgárság művészete. Bensőséges otthonaik falán saját életük tapasztalatait kívánták viszontlátni: tájakat, csendéleteket, portrékat, és életképeket - nyájassá szelídített realista előadásban. Családi megemlékezésre szánt portréból készült a legtöbb. A műfajt legkiválóbb mesterei képviselik, mint Ferdinand Georg Waldmüller, Friedrich von Amerling, Johann Nepomuk Ender és Franz Eybl. A kiállítást bevezető hatalmas vászon szintén portré, I. Ferencet ábrázolja az Arany Gyapjú Rend díszruhájában if. Johann Baptist Lampitól. Az alpesi tájkép típusteremtő művésze Friedrich Gauermann három festménnyel van jelen. A biedermeier életképek nemzetközi áramában kitűnnek a Bécsre jellemző sajátságokkal Josef Danhauser vagy 78
