Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
(Ш, Múzeumi Hírlevél m letben megnyílt az NKS Múzeuma és Galériája, mely a gyűjteményt reprezentálja és bemutatkozási lehetőséget ad a világ minden tájáról érkezett kortárs művészeknek. KAPUVÁR Válogatás Szőnyi István rézkarcaiból Rábaközi Múzeum 2002. június 8. - szeptember 29. A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum gyűjteményének együttese Pest megye után a Győr-Moson-Sopron megyei Rábaközi Múzeumban is megtekinthető. A 2002. szeptember végéig látogatható kiállítás talán lehetőséget kínál arra, hogy a rábaköziek, iskolások és a turisták találkozzanak a Kisalföld tájaitól eltérő - de részben hasonló - környezet által ihletett témákkal. A tárlat Szőnyi István életművének fontos részletét idézi fel: a festőművész kevésbé ismert művei - rézkarcai - a magyar rézkarckészítés 1920-30 közötti történetének kiemelkedő emlékei és dokumentumai. Pamlényi Klára VESZPRÉM Kirakat - kiállítás - kísérlet Laczkó Dezső Múzeum 2002. május 18. - szeptember 30. Jelenkori civilizációnk - mely lényegében a fertőtlenített és fertőzésmentes környezet ideológiájában, a társadalmi biztonság, a személyi szabadság gondolatában vagy az orvostudomány mindenhatóságában karakterizálódott - rendkívüli módon érdeklődik és aggodalommal tekint a környezetszennyezés mértékére, a régen elfeledett, de újból felbukkanó „félelmetes hírű” betegségekre, vagy a társadalom testét fenyegető, sőt elpusztító cselekményekre. Saját testünk sebezhetetlenségének illúziója is hirtelen szétfoszlik, mihelyst a hártya, melyet „bőr"-nek nevezünk, felhasad. Vékony ugyanis az a réteg, mely a „kint"-et elválasztja a „bent”-től. Az aggodalom azonban gyakran jótékony hatást is gyakorol. Kénytelenek vagyunk a váratlan vagy a kiszámíthatatlan események kapcsán újragondolni korábbi elképzeléseinket a múlt igazán fontosnak tartott aspektusairól. Minden újragondolás megkívánja a perspektívák teljes megváltoztatását, érzékeink átprog- Szőnyi István: ramozását, emlékeink újrarendezését. Mindehhez hoz- Domb alatti házak zátehetjük- amit Pierre Nora írt, mára már klasszikussá Rézkarc, 1926. vált esszéjében - „Soha nem vágytunk ily érzéki módon arra, hogy érezzük egy talpalatnyi föld értékét, az ezredévi ördög kezét és a 18. századi falvak bűzét.” Régi vágya nemcsak a tudósnak, hanem a művésznek is, hogy megtudja, hogyan néz ki testünk belseje. Minden idők költészete is hordozza azt az akaratot, hogy megtudja, leírja, hogyan is néz ki az ott belül. Az emberi test megismerésének vágya a testet borító bőr felhasítását, a test megbontását, épségének megsértését eredményezte, mely nemcsak az orvostudomány hatókörén belül valósult meg. A tudós vagy a művészi megismerés mellett társadalmilag is intézményesültek a másik ember kínzását vagy megcsonkítását célzó jelenségek. Az „agresszió” vagy „erőszak” (Gewalt, violence), illetve az „erőszakos cselekmény” kifejezések általában destruktív jelentéstartalommal bírnak. Konstruktív kultúra-meghatározó jelentéseiről általában megfeledkezünk. Nem tagadhatjuk azonban, hogy az agresszív érzelmek, a gyűlölet, a düh, a szóbeli vagy verbális agresszió, a fenyegető magatartás, a tettlegesség, a fájdalomokozás, a másik ember megsebesítése vagy rituális megölése, a háborús körülmények között végrehajtott gyilkolás éppúgy része lehet életünknek, mint az ünnep, az embercsoportokat egybekovácsoló szertartás vagy a vallási ideológiák által diktált szeretetparancs. Fizikai világunkat (saját testünket) oly mértékben kiteljesztettük, meghosszabbítottuk, megnyújtot-223
