Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
m. ifúzEUMi Hírlevél m A világ első porlasztója 1893. febr. 11. morial, Chicago: Foreman Bank Building, tervek a Radio City épületének dekorációs pályázatához). A harmincas évektől újra itthon tevékenykedett. Korábbi utazásainak hatására, alapos kutatómunka után ekkor készítette Salamon jeruzsálemi templomának rekonstrukciós rajzait. Ugyanakkor nagyszabású tervet dolgozott ki Lágymányos beépítésére - stadionnal és kiállítási csarnokkal rendelkező diákváros gondolata foglalkoztatta. Nyomtatásban adta közre az elsüllyedt fővárosra, Atlantiszra vonatkozó rekonstrukciós elképzeléseit. Utoljára a budapesti városháza építésére kiírt pályázaton vett részt 1940-ben. 150 éve született Csonka János Közlekedési Múzeum 2002. május 17. - június 20. 150 éve született Csonka János (1852-1939), a porlasztó magyar feltalálója. A kiállítás az Országos Műszaki Múzeum és a Közlekedési Múzeum közös rendezésében nyílt meg, helyszíne a Közlekedési Múzeum időszaki kiállítóterme. 2002. május 14-től újra megtekinthető a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Állandó Kiállítása a Petőfi Csarnokban. Aquincumi Múzeum Válogatás a 2001. év leleteiből 2002. október 31-ig A BTM Aquincumi Múzeuma sok éves hagyományát folytatva, az idei évben is a látogatók elé tátja az előző év ásatási leleteiből készült válogatását. A több mint 100 éves múzeumépület állagával dacolva igyekszünk átfogó képet adni munkánk fotókon és a tárgyakban megnyilvánuló kézzelfogható eredményéről. A beruházásoknak száma az előző évek tendenciát folytatva, továbbra sem csökkent, így az Aquincumi Múzeum Ős- és Népvándorláskori valamint Ókortörténeti Osztályának régészei által vezetett előzetes feltárások, szondázó kutatások, illetve az építkezéssel párhuzamosan folyó leletmentések és megfigyelések mennyisége a 2001. évben igen magas számú volt, 34 helyszínt érintett. Bár a Záhony utcai új, korszerű irodaépületünk birtokbavételével mindkét osztály munkakörülményei, raktározási lehetőségei jelentősen javultak, a rendelkezésünkre álló kiállítási terület alig növekedett. Egyelőre nincs lehetőség a „régi épület”, az Aquincumi Múzeumhoz oly annyira hozzá tartozó, a romterület összképébe belesimuló antik hangulatú kiállítótér felújítására. Továbbra is a hagyományos, szűk alapterületen tudjuk az ős és népvándorláskorral bővített leletanyagot bemutatni. S ezzel rögtön rátérhetünk az idei kiállítás egyik, legfontosabb újdonságára: a római topográfia és tárgyak mellett a főváros több korszakából is felvillanó képet kaphat a látogató. Az első vitrint az őskori ásatásokból válogatott leletek töltik meg, melyek különböző lelőhelyről kerültek ide. A római kori leleteket topográfiai csoportosításban mutatjuk be, mindegyik vitrin több ásatás anyagából nyújt válogatást. A már említett helyszűke miatt a tárgyak kiválasztásánál is erős megszorításokkal kellett élnünk, törekedve nemcsak a topográfia minél teljesebb körű bemutatására, hanem a sokszínű leletanyag keresztmetszetének kiválogatására is. így csupán néhány kerámia képviselheti a mindig gazdagon felszínre kerülő fazekas termékeket, a pár darab falfestmény töredék hivatott arra, hogy a látogató fantáziája megalkossa belőle a festett mennyezet képét. Folytathatnánk a sort tovább... Néhány tárgy azonban megérdemli külön figyelmünket. Ritkaságszámba menő bronzok kerültek elő Kérdő Katalin feltárásából, a kora császárkorból. A különböző célra használt, különböző helyen készült darabok miatt az ásató javítóműhelyt feltételez a leégett vályogházban. Lassányi Gábor a Kunigunda utcában, másodlagos felhasználásban találta az igen lekopott mészkő női fejet. Kopottsága ellenére jól felismerhető és rekonstruálható fején a bennszülött viselet fejkendője. A leletanyag bemutatását színesíti a két rekonstruált sír, az egyik az őskori temetkezés egyik példája, a másik egy római kori hamvasztásos sír. Ebben a sírban az edényben megtalálható a belehelyezett étel csontmaradványa, a korsóban lévő anyagból pedig kimutatható volt, hogy eredetileg bort tartalmazott. A kiállítás kivitelezésében újdonságot jelent, hogy a fotók megfelelő méretű nagyításai házi kivitelezésben, a múzeum nyomtatóin készültek el. A kiállítás idén Lengyelné Kurucz Katalin válogatását dicséri, munkatársai, mint minden évben Csemus Erzsébet és Kobzsvári Krisztián voltak. De folytatnom kellene a névsort a múzeum régészeivel, restaurátoraival is, hiszen ennek a válogatásnak a legfőbb erénye, hogy egyáltalán létrejöhet. A leletek egy része a tavalyi év őszén még a föld alatt rejtőzött, hiszen a feltárások az év végéig folytak, s csak restaurátori munka során bontakozhatott ki némely tárgy szépsége, értéke. R. Facsády Annamária 186
