Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
m ^Túzeumi Hírlevél j® Római lakásbelső rekonstrukció: étkező 2002. október 31-ig Az aquincumi romterület egy magán házának helyiségébe került elhelyezésre a római lakóházak egyjellegzetes részlete, az étkező (triclinium). Az enteriőrben látható tipikus tárgyak igyekeznek felidézni Aquincum virágkorának, a 2-3. század fordulójának belső építészetét. Az a miliő elevenedik meg, mely az ókori Aquincum csak a magasabb társadalmi rétegekhez tartozók életének részét képezhette. A háromlábú asztalka (tripus), a kerevetek (diné), a megterített asztal tárgyai (terra sigillata és üveg edények), az aquincumi katonaváros egyik előkelő városi villájának mozaikpadló részlete ennek felidézésében segíti a látogatót. A kiállítás részét képezi annak az életmód sorozatnak, melynek keretén belül a nagyközönség már megismerkedhetett Aquincum gasztronómiájával és viselettörténetével. SZEGED Arany kalásszal ékes rónaság - Élet az Alföldön A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott kiállítás Móra Ferenc Múzeum 2002. május 18. - augusztus 25. A19. század első évtizedeiben a festők vásznain megjelennek a romantikus hegycsúcsok, a vadregényes vízesések, az évszázados faóriások. Sokan a mesés Kelet pálmáit és tevéit, bazárjait és sikátorait is megörökítik - holott nem is jártak arra, legfeljebb olvastak e csodás vidékről -, s felfedezik a pusztát, a rónaságot, ahol sem a szem, sem a fantázia elé nem emelkedik zavaró motívum, a látóhatár kitágul, a szem és a szellem szabadon szárnyalhat. A puszta a szabadság jelképévé válik, lakói, a betyárok és szegénylegények romantikus hősökké - hiszen csak az urakat fosztják meg a pénzüktől, kincseiktől, a szegényt olykor zsákmányukkal még segítik is. Mindebben nagy támaszt és útmutatást jelent az irodalom: Kisfaludy Károly, aki népszínműveiben parasztok életének eseményeit dolgozza fel Jókai tájleírásai vetekednek egy festményével, Petőfi szűkebb hazája, az Alföld szeretetét valósággal kultusszá emeli, sőt: szabadságvágyának és szabadságszeretetének kifejező eszközéül használja: „Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, És szabadság, te vagy lelkem istensége!” A reformkor emberében, laikusokban és művészekben egyaránt élénken él és munkálkodik a szabadságvágy - a puszta, az Alföld és annak lakói a műalkotások jelentős részének gyakori szereplőivé válnak. Művészek nemzedékeit inspirálja e táj és lakóinak élete: a foglalkozások egzotikuma (csikós, gulyás, csikász), a földet művelők munkája (szántás, vetés, aratás, szüret), mulatságaik, szokásaik, s végül maga a táj, különösségeivel, sajátosságaival. Mindez pedig jellegzetesen és elidegeníthetetlenül magyar, szinte egyenlő magával a hazával. E tárgyak - irodalmi és képzőművészeti megtestesülésükkel - csendesen és mégis erőteljesen juttatják kifejezésre a nemzethez tartozást, növelik a nemzeti tudatot. Barabás klasszikus tisztaságú akvarelljeit, Szemlér Mihály viseletképeit a szobrászatban a népinemzeti eszményt megfogalmazó Izsó Miklós Táncoló Parasztjai követik. A historizmus megint feleleveníti a népies-romantikus témák iránti érdeklődést, a zsánerképek divatját. A századvég realista törekvései Munkácsy nyomain járva vezetnek az Alföld jeles mestereihez: Rudnay, Koszta, Tornyai művészete kibontakozásához. Szatmári Gizella BÉKÉSCSABA XIII. Országos Tervező Grafikai Biennálé Grafika (vagy) Reklám - Reklám (vagy) Grafika Globalizáció vagy alkotói személyiségjegyek a vizualitásban Munkácsy Mihály Múzeum 2002. június 8. -július 28. A Biennálé szervező bizottsága 1976-ban indította el a tervező grafikai művészet egyetlen hazai periodikus kiállítás sorozatát, melynek feladata, hogy a hagyományok szellemében a mai magyar tervező grafika alakulását, új értékeit és generációit folyamatosan bemutassa. Az üzenet a megbízó számára a reklám. Célcsoportokat akar elérni, a tervező ezen szándék mellett (vizuális) kultúrát teremt. Az egyik oldal törekvése a globális párbeszéd, a másik szándéka a kreativitás, a képzelőerő, az intuíció segítségével való egyedi kommunikáció megteremtése. Ez óriási kihívás a tervezőnek, hiszen környezetünkben ma már túl nagy a vizuális szennyezettség. „Csak azért, mert tíz tücsök betölti a mezőt soha nem szűnő ciripelésével, abból még nem következik, hogy ők a mező egyetlen lakói” (Edmund Burke). Olyan művek kerülnek bemutatásra - a szakzsűrizést megelőzően amelyek képesek a „tücsök" globalizált tartalmi és formanyelvén felülemelkedni (részlet a Biennálé felhívásából). E. G. Barabás Miklós: Alföldi bőrkupec Koszta József: Felolvasás 187
