Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
<m, Múzeumi Hírlevél m eseményéről a jelmezes, álarcos alakoskodásokról. Ezek közül is az egyik legismertebbről a mohácsi sokácok busójárásáról. A népszerű látványosság az elmúlt két évszázadban jelentős változásokon ment keresztül, története bővelkedik a mozgalmas fordulatokban. A szokás folyamatos változása ellenére annak számos eleme napjainkban is megjelenik. A kiállításon a Néprajzi Múzeum összes, századunk különböző időszakaiból való busómaszkja megtekinthető. A tárgyakat formájuk, stílusuk alapján nehéz a készítés ideje szerinti stílusrétegekhez rendelni, ugyanis a busójárás intézményesülésével, illetve a maszkok versenyeztetésével a hagyományos, formai elemeket felhasználó álarcok mellett fokozatosan megszaporodtak az egyéni újításokat magukon viselő darabok. A katalógus sorra veszi a kiállított maszkokat, részletes leírást olvashatunk azok külső megjelenéséről, készítőjéről, valamint a múzeumba való bekerülésének idejéről, módjáról. Időképek Szerk.: Fejős Zoltán, Lackner Mónika, Wilhelm Gábor. Kiad.: Néprajzi Múzeum, Bp., 2001.546 p. ill. Nagy szakmai kihívást jelentett a Néprajzi Múzeumnak kiállítást rendezni az időről, az idő tapasztalatának változatos eseteiről, különféle formáiról. Az ezredforduló, a magyar millennium rendkívüli időpontja ritka alkalmat nyújtott arra, hogy a néprajz, a kulturális antropológia szemszögéből válaszoljon erre a kihívásra. Hogyan lehet múzeumi eszközökkel a nem láthatót ábrázolni és kifejezni, hogyan lehet a magyar és egyetemes néprajz által feltárt adatokat, felismeréseket, egymást kiteljesítve, felerősítve feldolgozni? A kiállítást kísérő kötet teljes mértékben a kiállított anyag bemutatását és értelmezését szolgálja. Felépítésében követi a kiállítás gondolatmenetét és tagolását. A mondanivaló négy nagy fejezet szerint oszlik meg, melyeket rövid bevezetők indítanak. Minden egyes témát tömör, a legfontosabb szakirodalmat feltüntető tanulmány vezet be, majd a kiállított műtárgyak, dokumentumok fényképei és leírásai, értelmezései következnek. Ezt minden esetben a kiállítási terem látványát érzékeltető fénykép egészíti ki. A katalógus a kiállítás egész anyagát tartalmazza, beleértve az egyes termekben hallható hangfelvételek adatait is. Az összetartozó tárgycsoportokat, sorozatokat egységként mutatja be. Több esetben a témát kiegészítő, de a kiállításban nem látható illusztrációk is szerepelnek; ezeket ábra megnevezés jelzi. A bemutatott vizuális anyagot a katalógusban csak néhány példa, részlet segítségével vették fel, de a diasorozatok, néprajzi filmek, videómunkák legfontosabb adatai itt sem hiányoznak. Tóthné Nagy Amália, a népművészet mestere, csipkekészítő népi iparművész munkássága 1907-2000. Szerk.: F.Tóth Tibor. Kiad.: Európai Folklór Intézet, Bp„ 2001.31 p. 101 t. ill. A hagyományok, a megalkotott népművészeti értékek őrzése, illetve továbbadása az utókornak általános emberi felelősség és egyben kötelezettség is. E kötet összeállítóit is ezek a gondolatok vezérelték, amikor Tóthné Nagy Amália vert csipketervező és készítő iparművész, a népművészet mestere gazdag életművének összegyűjtését, dokumentálását, illetve annak széleskörű megismertetését tűzték ki célul. Olyan magas fokú művészi értéket képviselő vert csipkékről van szó, amilyeneket ma már nem alkotnak. Tóthné Nagy Amália halálával a népi iparművészet olyan alkotót veszített el, aki nagy technikai tudásával, csipketervezési adottságaival és egyéni ízlésével a régi, a brüsszeli hagyományokat követő csipkeverő iskola utolsó mestere volt. Életművét dokumentáló kiadványnak a megjelentetését, illetve több példányának közkönyvtárakban történő elhelyezését fiai szorgalmazták a magyar államiság ezredik évfordulója évében. Régészetünk jelentős feltárásai 1975-2000. írták: Raczky Pál, Szabó Miklós, Kovács Tibor, stb. Kiad.: ELTE-BTK Régészettudományi Intézet, Bp., 2002, sztln., ill. A régészettudomány időről-időre szembesül azzal a kihívással, hogy eredményeit összegezze, és szélesebb körben ismertesse. A frissen feltárt leletanyag újfajta kérdések felvetésére ösztönöz, s ezáltal problémák újrafogalmazásához vezet, illetve alapot nyújt a jövőbeni kutatási stratégiák kidolgozásához. Ilyen meggondolásból körvonalazódott a kötet összeállítóiban egy tablókiállítás és a hozzá kapcsolódó képeskönyv igénye, amely a magyarországi ré173
