Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
G
116 Grin Mindez távlatos gondolkodást, határozott szakmai koncepciót és tervezést tükröz, egyben a kor lehetőségeinek reális felmérését, amelyben ~ mindvégig kezdeményező, támogató szerepet vállalt. 1977-ben a Művelődésügyi Min. részéről tagja volt a Szent Korona hazahozatalára létrehozott kis létszámú tárcaközi biz.-nak. 1978 végén a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezérig.-jává nevezték ki; a múzeumüggyel ekkor már csak közvetetten, külföldi kiáll.-ok esetén került kapcsolatba. 1984-ben nyugdíjba vonult. – Szoc. Kultúráért (1967), Munka Érdemrend ezüst fokozat (1973), Munka Érdemrend arany fokozat (1978), Népek Barátságáért arany jelvény (NDK, 1979), Kiváló Munkáért (1983). F. m.: A népművelési tanácsok munkájáról (Állam és igaz gatás, 17, 1967, 244–249. p.); Mögöttünk: negyed század (Múzsák, 1970. 1., 3. p.); Múzeum és közönség (Múzeumi Közlemények, 1973. 1., 3–6. p.); Szovjetunió. Társszerző (Panoráma Útikönyvek, Bp., 1974); Kulturális emlékeink közművelődési szerepe. In: Műemléki Albizottságok LX. Országos Értekezlete. Sopron, 1977. augusztus 23–25. Orsz. Műemléki Felügyelőség, Bp., 1979, 27–30. p.); A magyar kultúra nemzetközi pozícióiról [Beszélgetés] (Honismeret, 10, 1982. 10, 36–37. p.); Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948. Összeáll., bev. (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Bp., 1988); Történetek a közgyűjtemények életéből (hatvanas-hetvenes évek); Érdekességek, események (kéziratban, 2003). Fotó: magántulajdon Nagy László Gábor Grin Igor (1943. nov. 3. Zágráb [Zagreb, Hor váto.] – 2020. okt. 6. Békéscsaba): tanár, néprajzkutató, múzeumig., fotóművész. – Családjával 1953-ban költözött Mosonmagyaróvárra. A m. állampolgárságot 1974-ben szerezte meg. Felesége (1968-tól) Olexik Mária Klára, két lánygyermeke Mi lé na (1972) és Gabriella (1981). – Ált. és középisk.-i tanulmányait Mosonmagyaróváron végezte. A szegedi JATE BTK-n m.–orosz szakos tanári diplomát szerzett (1964–1969). Másodéves korától részt vett a Néprajzi Tanszéken folyó képzésben. A mo.-i szerbek és horvátok népköltészetét feldolgozó bölcsészdoktori disszertációját 1977-ben védte meg. Magyarországi horvát és szerb népdalhagyo mányok c. dolgozatával PhD tud.-os fokozatot szerzett a Debreceni Egy. Néprajzi Int.-ében (2000). – A battonyai Mikes Kelemen Gimn. tanára (1969–1972), a Munkácsy Mihály Múz. (MMM) részfoglalkozású munkatársa (1971-től), majd a múz. néprajzos muzeológusa (1972-től), néprajzi-nemzetiségi osztályának vezetője (1977-től), majd az intézmény ig.-ja (1996–2001), utóbb tud.os főmunkatársa (2001–től). – Első tud.-os publikációja, a pécsi Orsz. Diákköri Konferencián díjat nyert dolgozata (Hősénektöredékek a hazai délszláv nemzetiség körében) az egy. szakmai fo lyóiratában, a Néprajz és Nyelvtudomány ban jelent meg. Kutatásainak alapfeltétele volt a nyelvismeret; kiválóan beszélte a m., az orosz, a szerb és a horvát nyelvet is. Az 1970-es években megkezdett gyűjtőmunkával nagymértékben gyarapította a múz. néprajzi gyűjt.-ét a Békés m.-i magyarság és a nemzetiségek tárgyi kultúrájának emlékeivel, mintegy kétezer egyedi muzeális tárgyat számláló m., román, szerb és német anyaggal. Kurátora és koordinátora volt az Etnikai csoportok Békés megyében a XVIII–XIX. században c. tár latnak, de a múz.-ban töltött három évtized alatt közel 30 hazai és külföldi időszaki kiáll. rendezéséből is kivette részét, többek között: A népi kerámia Békés megyében (Zrenjanin), Megyék népművészete (Néprajzi Múz.), Népi üvegképek a Kárpát-medencében (Békéscsaba), a saját gyűjté sű anyagból rendezett Békés megyei románok c. kiáll. (Békéscsaba, Gyula, Orosháza). 1984-ben Kétegyházán, az akkori múz.-i munkatársakkal együttműködve, berendezte a mo.-i románok mindeddig egyetlen tájházát, felügyelte a békéscsabai szlovák tájház szintén ebben az időszakban zajló felújítását is. Megyei múzeumig.-ként érdemei voltak a gyulai Erkel Ferenc Emlékház helyreállításában és a békéscsabai Omaszta-kúria Munkácsy Emlékházzá alakításában. Másfél évtizeden át román nemzetiségi néprajzi táborokat szervezett és vezetett Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar m.-ben. Krupa Andrással és Eperjessy Ernővel évtizedekig szervezték a Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia sorozatot, amelyre Európa számos országából érkeztek jeles néprajzos szakemberek; 1993-tól a konferencia titkár ságának tagja, majd alelnöke volt. – Tanulmányai, cikkei A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, a Bárka, a Bé kési Élet, az Élet és Tudomány, a Helikon, a Hon ismeret, a Művészet, a Múzsák, az Új Aurora c.
