Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
G
117 Gulyás folyóiratokban jelentek meg. Szerkesztett munkái közül kiemelésre érdemes a Békéscsaba néprajza c. tanulmánykötet, önálló kötetei közül a Batto nyai Füzetek sorozatban megjelent, Délszláv epikus hagyományok Battonyán c. írása, a Szerb népi énekek címmel megjelent kötete és a Jafi meseországban c. mesegyűjt.-e. Érdeklődése középpontjában az alföldi m. és szlovák népköltészet állt, s közel húsz tanulmányt szentelt a DK-Alföldön élő délszlávok folklórjának. Gyűjtéseket végzett dobozi, sarkadi, mezőberényi és csabai kutatópon tokon. Békéscsaba nép költészete c. ta nul mánya a megyeszékhely szlovák és m. népi szájhagyományát vizsgálta. – Aktívan vett részt helyi és orsz. szakmai szervezetek munkájában: a Békés M.-i Tanács Nemzetiségi Biz.-a, a TIT Békés M.-i Szervezete Nemzetiségi Ismeretterjesztő Biz.-a tagja, majd e szervezet Néprajzi szakosztályának elnöke. Több éven át a Györffy István Néprajzi Társaság orsz. választmányának tagja, a M. Néprajzi Társaság nemzetiségi szakosztályi titkára, a Békés M.-i Önkor mány zat Műemléki Albiz.-ának, Békéscsaba városmonográfiai szerkesztőbiz.-ának, a Szegedi Akad.-i Biz. Nép rajzi Munkabiz.-ának, az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) M. Nemzeti Biz.-ának, a Békéstáji Művészeti Társaságnak, vmint a Márvány Fotóműhely alkotói körének a tagja, a Schéner Mihály képzőművész által létrehozott Meseházi Alapítvány kuratóriumának elnöke. Nyugdíjba vonulása után fotózással foglalkozott, képeivel több kiáll.-on is szerepelt. – Szoc. Kultúráért (1977), a Békéstáji Művészeti Társaság elismerése (2008), Pro Ethnographia Minoritatum díj. F. m.: Néprajzi gyűjtemények és tudományos munka Békés megyében. In: Néprajz a magyar múzeumokban (Bp.–Szolnok, 1990, 281–292. p.); Epikus szájhagyomány, népballadák és népdalok. In: Békéscsaba néprajza. Szerk. is, Krupa Andrással (Békéscsaba, 1994); A nemzetiségi néprajzi gyűjtemény. In: Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban, 1899‒1999. Szerk. is, Szatmári Im rével (Békéscsaba, 1999); Szerb népi énekek (Debrecen, 2001); Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei, Békéscsaba, 2005). Irod.: Krupa András: G. I. 60 éves (Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 24–25. Békéscsaba, 2003, 7–10. p.); G. I. (http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/ Grin_Igor_(1943%E2%80%932020). Fotó: Nagy Éva felv. Martyin Emília Gulyás Éva; Szabó Lászlóné (1946. dec. 25. Szolnok – 2019. jan. 8. Szolnok): etnográfus, muzeológus. – Férje Szabó László (1939–2012) etnográfus. – A debreceni KLTE-n m.–latin szakos tanári (1971), etnográfusi képesítést (1974), egy.-i doktori oklevelet (1980), majd PhD-fokozatot szerzett (1996). – Muzeológusi pályafutását a békéscsabai Munkácsy Mihály Múz.-ban kezdte (1971), majd a szolnoki Damjanich János Múz. munka társa lett (1972), ahonnan 2004-ben néprajzi osztályvezetőként ment nyugdíjba. Tanított a jászbe rényi Tanítóképző Főisk.-n (1989–1999). – Kutatási területei: népszokások, néphit, szakrális néprajz, népművészet, folklór. Szakdolgozati témája, Jászdózsa néphite két feldolgozásban is megjelent (1973, 1976). Doktori értekezésének megjelenése (1986) után tíz évig foglalkozott a Szent György-kultusz vizsgálatával. Szakrális néprajzi kutatásai elsősorban a jászsági kisemlékekre irányultak, de több tanulmányt szentelt a felekezeti konfliktusoknak és a népéletre gyakorolt hatásuknak. Számos regionális néprajzi kutatást és gyűjtőmunkát (Jászság, Tiszazug, Kunszentmárton, Tiszafüred, Tiszaörs, Nagyiván, Szolnok, Kisújszállás, Kunhegyes, Kiskunmajsa, Börzsöny, Tápió-mente, Palócföld, Gömör, Tényő, Taszár, Békés, Doboz) végzett és dolgozott fel az ünnepi szokások, néphit, népi gyógyászat témájában. Folklorista munkásságához tartozik népzenei gyűjtőmunkája; ennek eredménye a megyebeli népballadákról, históriás énekekről Szabó Lászlóval közösen írott dolgozata (1975). Részt vett a szolnoki múz. valameny nyi munkaközösségi kutatásában. Népviseleti, néphit- és folklórtémákat dolgozott fel Szolnok m. néprajzi atlasza kommentárköteteiben, amelyek pótgyűjtéseiben is részt vett (1974–2005). A megyék népművészetét bemutató sorozat első, Szolnok m.-i kötetében a népviselet, a temetők, a vallási élet, vmint a szűcs- és szűrhímzések témáját dolgozta fel (1987). Muzeológusként megalapozta a néprajzi textilgyűjt.-t, neki köszönhető, hogy múz.-i gyűjteménybe kerültek a szolnoki parasztpolgárság viseletének jellegzetes darabjai, a tiszazugi kisipar termékei, a hangszer- és gyermekjáték-gyűjt. részei. A kerámiagyűjt. gyarapítása mellett – férjével együtt – részt vett az akkor a
