Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
316 Szabó a V-PEARL Tanácsadó, Oktató és Kereskedelmi Kft.) tanf.-ain adott elő, utóbb a KOGART oktatója, majd oktatási vezetője, kommunikációs ig.-ja lett (2008–2011). – Ifjú korától baráti kapcsolatot ápolt egy művészettörténészekből, irodalomtudósokból, textilművészekből álló értelmiségi körrel; alapító tagja volt a Dobrányi Ildikó (1948–2007), később Hegyi Ibolya (1953–2016) kárpitművészek nevével fémjelzett Dobrányi Ildikó Alapítvány nak (DIA, mai neve: Dobrányi–Hegyi Alapítvány), amely Mojzer Miklós, András Edit, Schulz Katalin, Széphelyi F. György, ill. Pásztor Emese és Semsey Réka támogató közreműködésével az ezredfordulón újjászülető, autonóm szövött kárpit műfaját, ill. klasszikussá vált, m. képviselőinek tárgyi-szellemi örökségét kívánja nemzetközi színtérre vinni. F. m.: Munkácsy Mihály hazai ünneplése, temetése és hagyatéka. Boros Judittal. In: Aranyérmek, ezüstkoszo rúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Szerk. Nagy Ildikó. Kiáll.-i katalógus (MNG, Bp., 1995, 86–92. p.); Katalógustételek a hazai elemi oktatás, ill. a vidéki gazdálkodás és népélet témaköreiben (uo., passim); Iskolai szemléltető képek 1872-ből (uo., 100–104. p.); Művész-relikviák, egyesületi rekvizítumok (uo., 197. p.); mindez németül is; Anschauungsbilder in Schulen und die Malerei – Arbeitskreis Bild Druck Papier. Tagungsband. Ed. Christa Pieske, Konrad Vanja (NewYork/München/Berlin, 2004, 27–36. p.). Fotó: Bellák Gábor felv. Király Erzsébet Szabó Lászlóné: → Gulyás Éva Szabó Loránd (1926. okt. 17. Szeghalom – 2006. máj. 18. Bp.): közgazdász, múzeumig. – A Marx Károly Közgazdaságtud-i Egy.-en tanult (1952– 1956), s szerzett diplomát. – 1948-tól a Földművelésügyi Min.-ban (FM) dolgozott, 1965-tól 1967-ig az Orsz. Tervhivatal (OTH) munkatársa volt, majd az FM jogutódjában, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Min.-ban (MÉM) folytatta pályafutását, ahol többek között a miniszteri titkárságot vezette. Az Agroinform főigh.-e (1976–1979), majd a M. Mezőgazdasági Múz. főig.-ja (1979–1990, nyug díjazásáig). Hivatali ideje alatt, 1981-ben költözött ki a Vajdahunyadvárból a Természettud.-i Múz. Növénytára. Ezzel egyidőben folyt a múz. külső és belső építészeti rekonstrukciója, amely 1985-ben fejeződött be. Ezt követően nyíltak meg a hazai mezőgazdaság legfontosabb ágazatait bemutató állandó kiáll.-ok. 21 vidéki helyszínen adtak át a Múz. Baráti Köréhez kapcsolhatóan működő, megújult filiálék, amelyek közül kiemelkedik a keszthelyi Georgikon Majormúz. helyre állítása. Szakemberek és kiáll.-ok cseréjén keresztül a múz. bekapcsolódott a nemzetközi szakmai vérkeringésbe; főként Csehszlovákia, az NDK, Dánia, Franciao. és Svédo. társmúz.-aival alakult ki szoros kapcsolat. – A Mezőgazdasági Múz.-ok Nemzetközi Szövetségének (AIMA) alelnöke (1981–1984); a szervezet 1984-ben Mo.-on tartotta kongresszusát. Az MTA Agrártörténeti Biz.-a titkáraként az intézményt bekapcsolta a hazai gazdaságtörténeti kutatásba. – Erdei Ferenc-emlékérem (1978), Eötvös Loránd-díj (1986), Tessedik Sámuel-emlékérem (1989), M. Köztársaság Csillagrendje (1990), M. Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, polgári tagozat (1997). F. m.: Budapest – Vajdahunyadvár. Für Lajossal (Tá jak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára, Bp., 1984; 3. kiad., 1988); A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. Szerk., társszerző (Bp., 1986); A magyar élelmiszeripar története. Társszerk., társszerző (Bp., 1986). Irod.: Magyar ki kicsoda 1990 (Bp., 1990, 544. p.); Fehér György: Sz. D. (1926–2006) (Magyar Múzeumok, 12., 2006. 3., 55–56. p.). Fotó: M. Mezőgazdasági Múz. fotótára Fehér György Szabó Sándorné: → Sz. Máthé Márta Szalay Katalin: → Schwarcz Katalin Szalay Sándor (1893. júl. 18. Bp. – 1976. Bp.): szabómester, kerámiarestaurátor. – Fia ~ Zoltán, az első mo.-i tárgyrestaurátorok egyike. – A szabóüzletében készült ruhákat főként a Felvidékre szállította. Bp. ostromakor (1945) üzletét széthordták, kirabolták, gombkötő gépei és egyéb felszerelései eltűntek vagy megsemmisültek. A háború után felvidéki piacait elveszítette, teljesen tönkrement, s lelkileg is összeomlott.
