Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
317 Szalay Kiváló kézügyessége volt, jól rajzolt, s 1951-ben fia beajánlotta a sztálinvárosi ásatásokra restaurátornak. Ettől kezdve minden héten Sztálinvárosban (Dunaújvárosban) dolgozott, s csak a hétvégekre tudott Bp.-re hazamenni. Munkajogilag a Múzeumok és Műemlékek Orsz. Központjához (MMOK) tartozott, annak megszűnésével átkerült (1953) a MNM-hoz. 1953-tól nem kellett leutaznia, mivel a sztálinvárosi ásatási leleteket felszállították a MNM-ba. A Károlyi-palotában lévő kerámiaműhelyben dolgozott, ahol főként cserepek ragasztását végezte, de időnként fémleleteket is restaurált. A MNM-ból 1960-ban ment nyugdíjba. Fotó: a család tulajdona Morgós András Szalay Zoltán (1924. márc. 4. Bp. – 2020. nov. 16. Bp.): díszítőszobrász, (tárgy)restaurátor, múz.-i főosztályvezető, egy.-i docens. – Édesapja Szalay Sándor (1893–1976) szabómester, a MNM kerámia-restaurátora. Édesanyja Dikali Julianna (1895. jún. 25. Pápa – 1958 Bp.). Felesége (1951-től) Takács-Kántor Irén Mária (1932–2007) biológia–földrajz szakos ált. isk.-i tanár, iskolaig. Gyermekeik közül Gábor (1952–) erdőmérnök, vállalkozó, Sarolta (1959–) tárgyrestaurátor, 1979-től a Közlekedési Múz. textilrestaurátora nyugdíjazásáig (2019). – Asztalostanonc (1938–1942), egyidejűleg a Hernád utcai fiú iparos tanoncisk.-ban tanult. Asztalos segédlevelet szerzett (1942). Nyolc félévet végzett, s végbizonyítványt kapott az Orsz. M. Iparművészeti Isk. díszítőszobrász szakán (1943– 1947). Részt vett a Közgyűjt.-ek Orsz. Főfelügyelősége által Bp.-en szervezett múz.-i restaurátori és konzervátori tanf.-on (1947. júl.–szept.). A Szegedi Tanárképző Főisk. l. tagozatán biológia– kémia szakos ált. isk.-i tanári (1961–1965), a JATE TTK-n középisk.-i biológiatanári képesítést szerzett (1969). – 1947. júl. 1-jétől szerződéses restaurátor a Néprajzi Múz.-ban; megtervezte és ki alakította a múz. restauráló műhelyét, amelynek 1962-ig vezetője volt. 1960. nov. 1-jétől a Művelődési Min. a Központi Muzeológiai Technológiai Csoporthoz (KMTCs) osztotta be kutató restaurátornak. 1962. márc. 1-jétől teljes munka idővel a KMTCs munkatársa, 1962–1974 között főrestaurátorként irányította a restaurálási munkát, és saját maga is végzett restaurálást. Ezt követően a csoport a jogutód Központi Múz.-i Igazgatóság Technológiai Osztálya (KMI-TO) lett, majd az osztály az újabb jogutód, a Múz.-i Restaurátor és Módszertani Központhoz (MRMK) került, ahol ~ a Restaurátor Osztály vezetője lett. Az MRMK megszűntetése után az osztályt visszacsatolták a KMI-hez (1982), ahol nyugdíjba meneteléig (1987) osztályvezető és szakmai irányító volt. – Kulcsszerepet vállalt a restaurátorok oktatásában, a képzés kialakításában, megszervezésében. A tárgyrestaurátorok joggal tekintik tanítómesterüknek. Bőr- és fakonzerválást oktatott a Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központja (MMOK) által 1950-ben szervezett konzervátori tanf.-on. Az Iparművészeti Főisk.-n beindítandó farestaurátor képzéshez 1951-ben tantervet dolgozott ki, ami végül nem valósult meg. Az 1950-es években a Néprajzi Múz.-ban lévő laboratóriumába rendszeresen jártak műhelygyakorlatra a múz.-i területre újonnan bekerültek. 1963-tól folyamatosan oktatott restaurátori tanf.-okon is. A Képzőművészeti Főisk. óraadó tanára (1963-tól); a „Fa anyagtan” tantárgyat oktatta. 1973-tól egy.-i adjunktus, 1980-től 1994-ig (nyugdíjazásáig) egy.-i docens, ezt követően 2001-ig óraadó tanár volt. Legjelentősebb oktatási eredménye a közgyűjt.-ekben dolgozó tárgyrestaurátorok felsőfokú képzésének megtervezése, vmint a Képzőművészeti Főisk.-n a Közgyűjt.-i és Tárgyrestaurátor Szak elindítása (1974), amelynek 1991-ig vezetője volt. – Munkássága Mo.-on meghatározta a régészeti, néprajzi és iparművészeti tárgyak restaurálásának fejlődését. Bevezette a fameghatározást, a múz.-i gomba- és rovarkártevők azonosítását, a korszerű metakrilát és egyéb műgyanták használatát. A restaurálás szinte minden területével foglalkozott: faanyagok, különösen a régészeti vizes faanyagok konzerválása, hímes tojások, festett néprajzi tárgyak, római és középkori üvegek, borostyánkő tárgyak, bőrleletek, mozaikok, római freskók, kriptaleletek, régészeti textilek (viseletek, párták), mindkét oldalukon festett zászlók, múmiák stb. restaurálása. – Módszertani, technikatörténeti és restaurálás-gyakorlati kérdésekről, kutatási és restaurálási eredményeiről számos írása született. Mintegy 70 publikációjából 20 idegen nyelven látott napvilágot. Számos tanulságos restaurálást mozgófilmen is dokumentált. Gazdag és kiemelkedő munkássága elősegítette a m. restaurálás nemzetközi elismerését. – A Képző- és Iparművészek Szövetségének, a M. Alkotóművészek Orsz.
