Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

328

Szép

tása; Mo.-on először itt tettek kísérletet egy római kori épület teljes rekonstrukciójára. A megvalósult helyreállítás a következő évben elfogadott Velencei Charta szellemiségének jegyében nagy nemzetközi elismerést kapott. ~ elsőként szervezett kulturális rendezvényeket, opera- és színházi előadásokat régészeti romkertben; orsz. sikert aratott W. A. Mozart A varázsfuvola c. operájának és több klasszikus, antik drámának az előadása. Több éves munkát végzett a szombathelyi Püspökkertben a Járdányi-Paulovics Romkert feltárásán és rekonstrukcióján is (Buócz Teréziával 1979-től). Ig.-ként megalapozta a múz. textilgyűjt.-ét, képtárát és Régészeti Adattárát (1969). Elkészítette Vas m. régészeti topográfiájának tervezetét. Kezdeményezte a kortárs textil biennálékat és a Savaria Nyári Egy.-et. A Szépművé

szeti Múz. főigh.-eként (1973–1984) új feladata mellett is folytatta Savaria kutatásához kötődő munkáját. Meghívásra szakértőként vett részt Egyiptomban és Irakban folytatott ásatásokon. – Évtizedekig oktatott a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főisk. Rajz Tanszékén. Elindította a Sava

ria – Vas Megyei Múzeumok Értesítője

c. perio

dikát. Tud.-os szakmunkái az Archaeologiai Értesítő, az Antik Tanulmányok

, az Acta Antiqua

, a Szépművészeti Múz. Bulletinje

, a Savaria

, a Fasti Archaeologici, a Schield von Steier

hasábjain jelentek meg. Kiemelkedő tud.-os ismeretterjesztő tevékenysége; több száz, elsősorban az ókorral és az antik kultúrával foglalkozó előadás és számos népszerű cikk fémjelzi munkásságát. Jogászi képzettségére alapozva, meghatározó szerepet játszott az 1997-ben megszületett kulturális alaptörvény szakmai hátterének kidolgozásában. – Az ICOMOS tagja, a Tud.-os Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Vas m.-i elnöke, az 1991-ben megalakult Pulszky Társaság – M. Múz.-i Egyesület alapító tagja, majd első elnöke. – Bugát Pál-emlékérem, Pasteiner Gyula-emlékérem, Kuzsinszky Bálint-emlékérem, Rómer Flóris-emlékérem (1979), Schönviesner István-emlékérem (2004), Munka Érdemrend bronz, ezüst és arany fokozata, Köztársasági Elnöki Aranyérem (1999), Pulszky Ferenc-díj (2004).

F. m.: Die Sarmaten. In:

Archäologische Funde in Ungarn

(Bp., 1956, 267–281. p.); A szombathelyi Isis-szentély

(Műemlékeink, Bp., 1960); A Savaria-kutatás története (Savaria Múzeumi Közlemények, 7, 1958, 82–91. p.); Szombathely városképei, műemlékei. Károlyi Antallal (Bp., 1967); Ancient lamps (

Amsterdam

–

Bp., 1969); Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Balla Lajossal, Buócz Teréziával, Kádár Zoltánnal, Mócsy Andrással (Bp., 1971); Das Isis-Heiligtum von Savaria und die Isis-Noreia-Heiligtümer in Noricum (Schild von Steier, 1978, 179–188. p.); Iseum

(Vas megyei múzeumok ka

talógusai 140, Szombathely, 1990; németül); Romkert / Ruinengarten. Buócz Teréziával (Vas megyei múzeumok katalógusai 145. Szombathely, 1991); A Püspökkert: Járdányi Paulovics István Romkert a III–IV. században (Savaria – A Vas megyei múzeumok értesítője, 20, 1991. 1, 27–38. p.).

Irod.: Éri István: Sz. T. köszöntése; a 80 éves alapító (Magyar Múzeumok, 5., 1999. 4., 24–26. p.); Kaba Melinda: Sz. T. 70 éves (Archaeologiai Értesítő, 116, 1989, 128–129. p.); Póczy Klára: Ünnepeljük Sz. T.-t – P. Hajmási Erika: Sz. T. 80 éves – P. Hajmási Erika: Sz. T. munkásságának válogatott bibliográfiája. In: Tanulmányok Sz. T. 80. évfordulójára (Savaria: a Vas megyei múzeumok értesítője, 25, 2002. 3. sz.); Visy Zsolt: Emlékbeszéd Sz. T. hamvai fölött (Magyar Múzeumok, 13. 2007. 4., 58–59. p.); Ilon Gábor: Nemzetközileg elismert régész arcélek Vas megyéből: Miske Kálmán, Fettich Nándor, Mozsolics Amália, Sz. T., Bándi Gábor (Életünk, 2016. 3., 3–16. p.).

Fotó: Sz. T. az Iseum ásatásán, 2002. Czika László felv., Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház adattára

Matskási István

Szép Ödön, dr. (1905. aug. 31. Szolyva – 1961. febr. 2. Bp.): vegyész, egy.-i tanár, restaurátorlaboratórium-vezető. – Édesapja a nemesi családból származó szentgyörgyvölgyi ~ Kálmán (1874–

1953) MÁV-alkalmazott, állomásfőnök Szolyván. Édesanyja a Győr-Sopron m.-i Tompa Ilona (1879–1960), Tompa Mihály költő unokája. Felesége (1944-től) az olasz származású, de már Debrecenben született Titonelli Olga (1918–1999), akinek édesapja az 1910-as években szobrászművészként, az Ady-kőszobor elkészítésére érkezett a városba, s telepedett le ott családjával együtt. A házasságból két fiúgyermek született: Ödön és Attila. – A Debreceni Ref. Koll.-ban tanult és tett érettségi vizsgát (1923). A debreceni egy. orvosi karán fél évet hallgatott, majd a debreceni „Megváltóhoz” gyógyszertárban gyakornokoskodott (1925. márc.–

jún.). Tanulmányait a debreceni tudományegy. bölcsészeti karán folytatta. Az egy. Orvosi Vegytani Int.-ében díjtalan gyakornok (1926-tól), díjas vegyésznövendék (1930–1938), fizetéstelen (1938–