Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

329 Szerdahelyi 1941), majd fizetéses tanársegéd (1941–1946), I. oszt. adjunktus (1946–1948). Az 1927/28. tanévben a higany mikromeghatározására kidolgozott módszerével egy.-i pályadíjat nyert. Egy.-i tanul­mányait abszolutóriummal fejezte be (1930. febr. 19.). A kultuszmin. támogatásával két hónapig a karlsruhei Technikai Főisk. kémiai int.-ében a higany mikroanalízisét tanulmányozta, majd Franciao.-ban és Svájcban töltött rövidebb időt. Az 1935/36. tanévben állami ösztöndíjjal a bécsi Állatorvosi Főisk.-n törvényszéki kémiai vizsgá­latokkal foglalkozott, s felkereste a grazi és az innsbrucki törvényszéki kémiai int.-et is. A kö­vetkező tanévben, a Collegium Hungaricum tagjaként Berlinben a porosz Állami Törvényszé­ki Kémiai Int.-ben mérgezések kimutatási eljárá­sait, a Robert Koch Int.-ben a toxikológia-kémia analitikai eljárásait tanulmányozta. 1935. jún. 15-én doktori szigorlatot tett kémia főtantárgyból, kísérleti fizika és ásványtan melléktantárgyakból. A higany ultramikro meghatározása. Az ultramik­ro Hg-meghatározás jelentősége. Az emberi szer­vezet higanytartalma c. értekezése alapján böl ­csészetdoktorrá avatták (1939. okt. 28.). – Int.-i főnöke, Dr. Bodnár János professzor megbízásá­ból 1930. szept. 1-jétől az Orvosi Vegytani Int. törvényszéki kémiai laboratóriumát vezette, 1941. nov. 1-jétől az int. analitikai kémiai laboratóriu­mának vezetésére is megbízást kapott. Az 1941/42. tanévben a Tanárképző Int. megbízásából kísér­leti kémiát adott elő a nem kémia szakos bölcsész­hallgatóknak. Az 1942/43. tanévtől kezdve a böl­csészeti karon a kvalitatív analitikai kémiát ok tatta. A Debreceni Tudományegy. 1941-ben a „Törvény­széki kémia” c. tárgykörből magántanárrá képe­sítette. 1946 febr.-jában megkapta az orvosi kar fizetéses adjunktusi állását. Hat és fél évig a Déri Múz. konzerváló-restauráló laboratóriumának vezetőjeként dolgozott (1942. nov. 1.–1948. febr.), miután elődje, Hegyi Zoltán vegyész megvált a múz.-tól. A meglévő felszerelést használható ál­lapotba hozta, korszerűsítette, s tervet dolgozott ki a laboratóriumok kibővítésére és fejlesztésére (1942–1943). 1944. okt. elején meglátogatta Bp.-en élő szüleit, de a szovjet csapatok előnyomulása miatt csak 1945. márc. 19-én tért vissza Debre­cenbe és jelentkezett szolgálatra a múz.-ban. Deb­recen városa 1945. aug. 1-jétől megújította múz.-i alkalmazását. 1946–1947-ben rendbe hozta a la­boratórium berendezését, helyreállította a gázfűtést, s főleg fémtárgyakat konzervált, kezeltette a kép-, ill. fertőtleníttette a tex til- és a prémanyagot, mér­legszobát alakított ki. 1947-ben tanulmányozta a M. Történeti Múz. és a Közgyűjt.-ek Orsz. Fel­ügyelősége által Bp.-en rendezett kéthónapos restaurátor tanf.-ot, közben könyvtári kutatásokat végzett. 1948. febr.-tól Bp.-en tartózkodott, s már csak heti egy alkalommal járt vissza a múz.-ba, hogy utódját, Sallay Katalint betanítsa. 1948. aug.-tól az igazságügy miniszter a bp.-i Orsz. Bírósági Vegyészeti Int. vezetőjévé, egyben orsz. bírósági fővegyésszé, a törvényszéki kémia elnö­kévé nevezte ki, amely posztot halálig betöltötte. – Hazai és külföldi folyóiratokban a törvényszé­ki kémia és a mikroanalitika témakörében 18 dolgozata jelent meg. A Tud.-os Minősítő Biz. 1952. dec. 31-én a kémiai tud.-ok kandidátusává nyilvánította. – A M. Élettani Társaság tagja (1940), a Debreceni Tud.-os Társaság l. tagja (1942), a debreceni Ady Társaság tud.-os osztályának tag­ja (1947). Irod.: Ditrói Béláné: A restauráló laboratórium törté­nete (Múzeumi Kurir, 1971. jún. 6., 50–53. p.); Morgós András: A restaurálás és a „konzerváló és preparáló laboratórium” története a debreceni Déri Múzeumban (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004, Debrecen, 2005, 405–437. p.). Fotó: ismeretlen felv., a család tulajdona Morgós András Szerdahelyi István (1917. aug. 19. Sátoraljaúj ­hely – 1975. okt. 19. Gyula): középisk.-i tanár, muzeológus, múzeumig. – Felsőfokú tanulmá­nyait a Debreceni Egy. BTK-n végezte. A gyulai Erkel Ferenc Gimn. és Szakközépisk. m.–fran­cia szakos tanára (1941– 1969), igh.-e (1951–1969). Alkotó tanárként tud.-os munkáival is gazdagí­totta isk.-ja hírnevét; Erkel Ferenc életművéről és Gyula városának ok­tatástörténetéről készített tanulmányai maradan­dó alkotások. Irányításával szervezték meg először a Tiszántúl kulturális ifjúsági fesztiválját, az Erkel Diákünnepeket (1963). 1969. febr. 28-án vette át az Erkel Ferenc Múz. vezetését, amelyet haláláig irányított. Igazgatása idején a múz. közművelő­dési szerepe tovább erősödött, kiáll.-i programja gazdagodott. A múzeumalapító Mogyoróssy János (1969), majd Erkel Ferenc tiszteletére emlékkiáll.-t rendezett (1970). Vezetése alatt kezdték el Kohán

Next

/
Oldalképek
Tartalom