Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
101 Fuchs től). A Szent István Akad. tagja (1915). – Jogi, műemlékvédelmi és művészeti művei közül legfontosabb A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (1906) c. kötete, amelyben fontos megállapításokat tett az „ingó műemlékek” kérdésköréről. Az 1897-ben megalakult Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége külső munkatársaként számos, a mo.-i múz.-ok fejlődését segítő akció aktív résztvevője volt. 1904-ben felkérést kapott az „ingó műemlékekről” (kulturális javakról) szóló törvény tervezetének elkészítésére; a munkát ugyan nem vállalta, de közreműködő javaslataival végig támogatta a Wosinsky Mór által 1904-ben megszövegezett és több szakbiz. által javított törvénytervezetet, amely 1912-ben került a parlament asztalára, ám tárgyalására az I. vh. végéig nem került sor. – A Szent István-rend középkeresztese, a M Érdemkereszt tulajdonosa. – Nevét viselte a F. Gy. Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (2012–2016). Róla nevezték el az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenység elismerésére alapított F. Gy.-díjat (2000-től). F. m.: Az ingó műemlékek. I–VIII. (Bp., 1893; névtelenül); III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. (Bp., 1900); Magyarország műemlékei. I–IV. Szerk. (Bp., 1905–1915); A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (Bp., 1906); Rákóczinak és bujdosó társainak síremlékei a külföldön és a hazában (Bp., 1913); Gróf Berchényi László, Franciaország marsallja (Bp., 1925); A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme (A Magyar Tudományos Akadémia első száz éve. 21. Bp., 1928). Irod.: Szinnyei III: 656. p.; Pallas VII: 392. és XVII: 527. p.; Révai VII: 701. p.; MÉL I: 530. p.; Gulyás IX: 462. p.; UMÉL; MKL III: 753. p.; RÚL 7: 599–600. p.; Berzeviczy Albert: Báró F. Gy. halála alkalmából (Akadémiai Értesítő, 42, 1932); Dőry Ferenc: Br. F. Gy. (Századok, LXVI, 1932. 7–8, 365. p.). Fotó: Vasárnapi Ujság, 1900/22. sz. Bodó Sándor Földi-Dózsa Katalin: → F. Dózsa Katalin Földiné dr. Dózsa Katalin: → F. Dózsa Katalin Fuchs Herman , Brassói Fuchs (1976-tól) (1915. febr. 18. Brassó [Braşov, Románia] – 1996. ápr. 11. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): geológus, őslénybúvár, egy.-i adjunktus. – Isk.-it szülővárosában és Székelyudvarhelyen végezte, a kolozsvári Ferdinánd Király Tud.-egy. (Universitatea Regele Ferdinand) TTK-án szerzett diplomát (1936). A Ferenc József Tud.-egy. Kolozsvárra való visszatérése (1940) után a Földtan Tanszéken őslénytan tanársegédnek nevezték ki (1942) Balogh Ernő (1862–1969) mellé. Ebben a minőségében az Erdélyi Múz.-Egyesület ásvány-, föld- és őslénytani gyűjt.-ének segédőre is (szolgálati lakása is ott volt), de 1945. jún. 10-én a visszatért román egy. tanszékvezetője megalázó módon elzárta előle és a m. oktatás elől a gyűjt.-t. Az új tanévben megalakult m. nyelvű (a későbbi Bolyai) Tud.-egy.-en is ebben a minőségében működött tovább, Török Zoltán (1893–1963) mellett. A szoc. diktatúra politikailag megbízhatatlannak tartotta, így doktorátust sem szerezhetett; egy időre eltávolították a tanszékről, s nyugdíjazása előtt két évvel eltiltották a tanítástól (kutatói normára tették), mivel a m. diákok előtt megemlékezett a kolozsvári m. tudományegy. alapításának 100-ik évfordulójáról. 1974-ben adjunktusként nyugdíjazták. – 34 közölt tanulmánya döntően őslénytani témájú, leginkább a Kolozsvár környéki harmadidőszaki rétegekből származó kövületekkel foglakozott. Tanulmányozta az eocén-kori rétegekben található emlősállatok, a tengeri szirének csontmaradványait. Jelentős tud.-népszerűsítő tevékenysége; ilyen jellegű írásainak száma meghaladja a 150-et. Mo.-on a Természet Világa közölte cikkeit. Őslénytani gyűjt.-ének egyik része ma a Nagyenyedi Koll. ékessége, másik része a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegy. gyűjt.-eit gazdagítja. F. m.: Az élet eredetének földtani–őslénytani vonatko zásai. In: Az élet eredetéről és az öregedésről . Szerk. Szél Zsuzsa (Bukarest, 1958, 47–80. p.); Schädelfragment einer Sirene aus dem Eozän von Cluj (Geologie, 1970, 19/10, 1184–1191. p.); Adatok az Erdélyi-medence ásatag szirénjeinek ismeretéhez, VII. Szirénfogak Kolozsvár (Cluj, Románia) környékéről (Földtani közlöny, 120/1–2, 1991, 89–92. p.). Irod.: Ajtay Ferenc: Erdély fáradhatatlan őslénybúvára (Természet Világa, 124, 1993, 9, 405–408. p.); Wanek Ferenc: Bolyai Tudományegyetem: a földtanoktatás története. In: Kolozsvár 1000 éve. Szerk. Dáné Tibor, Egyed Ákos, Sipos Gábor, Wolf Rudolf (Erdélyi Múz.-Egyesület, Kolozsvár, 2001, 346–375. p.); Wanek Ferenc: Brassói F. H. tudományos közleményeinek listája.
