Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

B

38 Bogoly lis Antropológia Tanszéke); nyugdíjazásáig (1995) tanszékvezető egy.-i docens volt, majd elhuny­táig aktív oktatói tevékenységet folytatott. – Jól­lehet ~ (önmaga által is használt ragadványnevén „Buci”) alapító tanszékvezetőként vált a hazai kulturális antropológia mitikus alakjává, terep­munkásként és muzeológusként legalább ennyi­re maradandót alkotott. A II. vh.-t követő időszak m. etnológusai közül elsőként végzett Európán kívül néprajzi terepmunkát; a Néprajzi Múz. 1960-tól napjainkig tartó gyűjt.-i korszakának „emblematikus gyűjtemény-gyarapodása” fűző­dik a nevéhez (Gyarmati János), aminek az a tény kölcsönöz különös súlyt, hogy az Ameri­ka-gyűjt.-ben ~ gyűjt.-ei az első, rendszeres te­repmunkából származó anyagok. 1959–1960-ban a brazíliai Mato Grossoban a nambikwara indi­ánok között gyűjtött (52 darab tárgy). 1967–1968-ban (Halmos István népzenekutató társaságában), majd 1974-ben és 1977-ben a venezuelai piaroa indiánok között végzett kutatást (399 saját tárgy, emellett közreműködött egy venezuelai m. orvos, Baumgarten János további 212 darab indián műtárgyának a hazajuttatásában is). 1979–1984 között a D-brazíliai guarani indiánok felé fordult a figyelme; guarani-gyűjt.-e döntően a tatai Kuny Domokos Múz.-ba (139 darab tárgy, 123 tételben), ill. fél tucatot meghaladó külföldi múz.-ba került. Végezetül 1991–1997 között a Francia-Guyana és Brazília határvidékén élő wayana indiánok között végzett kutatásokat, majd 1997-ben (édes­apja munkásságának folytatásaképp) egy D-bra­zíliai m. közösségben folytatott terepmunkát. Tárgygyűjt.-én túl a ~-archívum többezer fotót és mindenekelőtt számos filmet (Bödönhajó, 1966; Asszonyfarsang Mátraalmáson, 1968; A piaroák világa, 1968; A sámán nyaklánca, 1968; L’Indien, 1974; Wayana útinapló, 1991–1996; Magyarok Brazíliában, 1997) tartalmaz; a néprajzi/antro ­pológiai filmezés egyik mo.-i úttörője és nemzet­közi szinten is ismert művelője volt. – A M. Kulturális Antropológia Társaság elnöke, a M. Latinamerikanisták Társaságának alelnöke, a Brazil–M. Társaság elnöke, az általa alapított Revindi és Szimbiózis c. folyóiratok szerk.-je, a Szimbiózis Alapítvány vezetője, a Royal Anth­ropological Society tagja. – Munka érdemrend (1972), M. Köztársasági érdemrend kiskeresztje (1994), Teleki Sámuel-emlékérem (1996), Soros Alapítvány Alkotói Díja (1999). F. m.: Trópusi indiánok között. Brazíliai útijegyzetek (Világjárók, Bp., 1966); Wahari. Az őserdei kultúra (Bp., 1978; német kiad: Wahari. Eine südamerikanische Ur ­waldkultur. Leipzig und Weimar, 1982); Cuentos y mitos de los Piaroa (Caracas, 1978); Indián művészet Mexikótól Peruig. Kovács Tamással (Bp., 1983; németül, angolul, lengyelül és spanyolul is); Mariweka. Piaroa indián mítoszok és mesék (Népek meséi, Bp., 1987); Vallás és antropológia (Szimbiózis kötetek I. 1995/4. Bp., 1995); Mítosz és kultúra – két eset (Szimbiózis kötetek, Bp., 1996); Nekrei. Federkunst der Indianer Brasiliens – Arte plumária dos Indios do Brasil – Feather art of the Indians in Brazil (Aachen, 1998); Magyar hagyományalkotás Brazíliában. Kovács Katalinnal (MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont, Bp., 1999); A sámán nyaklánca – Indián kultúrák (vál. tanulmányok, Bp., 2010). Irod.: Halmos István: Music among Piaroa Indians (Budapest, 2012); B. L.: Pau Brasil. Őslakók és beván­dorlók (Bp., 2000); Sárkány Mihály: In memoriam B. L. (1929–2004) (Anthropolis, 1., 2004. 1, 178–182. p.); B. L.: Relatív viszonyaim... (Lettre, 2002. 45. sz. 1–2.: http:// epa.oszk.hu/00000/00012/00029/boglar.htm); Menye­ruwa. Tanulmányok B. L. 70. születésnapjára. Honorary studies to Luiz Boglár’s 70th anniversary. Szerk. Kézdy Nagy Géza (Szimbiózis 8. Bp., 1999); Kultúrák között. Hommage à Boglár Lajos. Szerk. A. Gergely András, Papp Richárd, Prónai Csaba (Bp., 2006); Rítus, mítosz, túlélés. Vita B. L. akadémiai doktori értekezéséről. Összeáll. Anderle Ádám, szerk. Bán Mónika (Hispánia, Szeged, 1999); Demény-Dittel Lajos: Érdekességek Dr. B. L. etnológusról, kulturális antropológusról (1929–2004) (Hatvan, magánkiadás, 2010); Filkó Veronika: „Csak igazi varázslók álmai válnak valóra.” – B. L. (1929–2004) emlékére (Újkor.hu, 2014. szept. 6.; https://ujkor.hu/ content/csak-igazi-varazslok-almai-valnak-valora-bog­lar-lajos-1929-2004-emlekere); Mítosz, vallás és egyház Latin-Amerikában. A B. L. Emlékkonferencia tanul­mánykötete. Szerk. Bubnó Hedvig, Horváth Emőke, Szeljak György (Bp., 2016); RÚL 3: 231. p. Fotó: a család tulajdona, digitalizálás: Néprajzi Múz. Vargyas Gábor Bogoly János (1951. júl. 4. Királyhelmec [Královskŷ Chlmec, Szlovákia] – 2011. jan. 15. Királyhelmec [Královskŷ Chlmec, Szlovákia]): tanár, természetvédő biológus, helytörténész. – A hradec král’ové-i (Cseho.) Pedagógiai Főisk.-n természettanból és neveléselméletből szerzett diplomát (1982), autodidakta módon képezte magát biológussá és helytörténésszé. – Királyhelmecen és Nagykaposon közművelődési és tud.-os isme­retterjesztő munkát végzett, különösen az ifjúság körében volt eredményes a szervező tevékenysé­ge. 2006–2007-ben az akkorra megszerveződő

Next

/
Oldalképek
Tartalom