Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
39 Bohus királyhelmeci Honis mereti Múz. – Múzeum Královskŷ Chlmec (je lenleg a Bodrogközi és Ung-vidéki Kulturális Központ kiállítóhelye [Regionálna Muzeálna Expozícia Jozefa Mailátha]) munkatársa és vezetője volt. Sokoldalú tájföldrajzi, helytörténeti, honismereti és természetvédelmi tevékenysége összekapcsolódott a szlovákiai Bodrogköz múzeumügyével. Rendszeres kapcsolatot tartott az ÉK-mo.-i múz.-okkal, ami 1990 után segítette a két ország által megosztott Bodrogköz kutatásának szakmai egyesítését. Jelentős volt fotográfusi és filmes munkássága is. Több száz ismeretterjesztő cikke, természetvédelmi írása látott napvilágot, számos kiáll.-on mutatta be természetfotóit is. F. m.: Királyhelmec. Királyhelmec és a Felső-Bodrogköz természetrajza és történelme. (Pozsony/Bratislava, 1992); Betűkbe szedett régmúlt (Királyhelmec, 1994); Templomaink (Királyhelmec, 1996); Felső-Bodrogköz és Ung-vidék kisenciklopédiája (Királyhelmec, 2004); Kőbe zárt régmúlt (Királyhelmec, 2005); A Felső-Bod rogköz természetrajzának áttekintése. In: Bodrogköz. A magyarországi Bodrogköz tájmonográfiája. Szerk.: Tuba Zoltán (Sárospatak, 2008, 27–70. p.); Folyók közén . Boros Lászlóval, Oláh Tamással és Tamás Edittel (Királyhelmec, 2009); Otthonok. A Felső-Bodrogköz képeskönyve . Oláh Tamással (Királyhelmec, 2010). Irod.: szj.: B. J. Ki kicsoda Kassától Prágáig? Szerk. Viczián János (Szekszárd, 1993). Fotó: Bogoly Zoltán felv. Viga Gyula Bogyirka Emil (1940. ápr. 30. Magyarcsanád – 2015. jan. 29. Bp.): történész, muzeológus, múzeumig. – Soknemzetiségű (m., szerb, román) szülőfalujában járt ált. isk.-ba, a makói József Attila Gimn.-ában érettségizett (1958), majd az ELTE történelem–román szakán diplomázott (1963). – A békéscsabai Munkácsy Mihály Múz. munkatársa lett (1962– 1964), 1965-től Bp.-en élt, a BTM Kiscelli Múz. ának történész-muzeológusa, a XX. ker.-i helytörténeti gyűjt.-ből szervezett Pesterzsébeti Múz. ig.-ja (1973–2003); egy szakmailag elismert, rendezett, jól működő intézményt hozott létre. Irányításával nyitották meg 1989-ben a korábbi múz.-ból kialakított Gaál Imre Galériát. A múzeum a pesterzsébeti Bocsák-villa neogót stílusú épületében működött tovább. 1981-ben indította útjára a Pesterzsébeti múzeumi füzetek et. Szakmai publikációi többnyire Pesterzsébet helytörténetéhez kapcsolódnak. Számos önálló írása, könyve mellett egyik fontos munkája az általa szerkesztett és 2000-ben, a pesterzsébeti önkormányzat által kiadott Pesterzsébet története c. monográfia. Az 1991-ben létrejött Bp.-i Honismereti Társaság egyik alapító és elnökségi tagja. a Honismereti Szövetség Felügyelő Biz.-ának választott tisztségviselője (1996–2003). – A Honismereti Szövetség Honismereti Munkáért emléklappal tüntette ki (1998). F. m: A Józsefváros története II. (1873–1901) (Józsefvárosi füzetek, Bp.,1974); Pesterzsébet, Soroksár (Budapest XX. kerülete) múltja és jelene képekben (Pesterzsébeti Múzeumi füzetek 7. Bp., 1989); Szociáldemokraták a pesterzsébeti városházán: 1919–1944 (Pesterzsébeti múzeumi füzetek 8. Bp., 1990); Kossuth Lajos emléke Pesterzsébeten. Összeáll. (Pesterzsébeti múzeumi füzetek 10. Bp., 1992); Pesterzsébet története. Szerk. (Bp., 2000); Pesterzsébet elnevezésének változásai a dokumentumok tükrében (A Pesterzsébeti Múzeum könyvei 1. Bp., 2004); Irod.: Gábriel Tibor: Dr. B. E. (1940–2015) (Honismeret 2015/2., 70. p.). Fotó: Pesterzsébeti Múz. D. Udvary Ildikó Bohus Gábor, behárfalvi (1914. júl. 4. Bp. – 2005. márc. 30. Bp.): középisk.-i tanár, mikológus, muzeológus, múzeumigh. – A bp.-i PPTE-en növénytan, kémia és ásványtan tárgyakból doktorált (1937). Tud.-os munkájának elismeréseként megkapta a biológiai tud.-ok kandidátusa fokozatot (1953). Kiváló nyelvtudása volt: németül, franciául, angolul, latinul és olaszul írt és olvasott, németül és angolul beszélt. – A M. Természettud.-i Múz. (MTM) Növénytárának muzeológusa (1937-től), igh.-e (1950–1974). Nyugdíjba vonulása után, egészen haláláig önkéntesként tovább dolgozott.
